A bikamedve létrejöttét az elmúlt hetek hektikus, helyenként hisztérikus, eseményei eredményezték. Tagadhatatlan, hogy a sárga fém az elmúlt másfél évben nem tudta túlszárnyalni a 2011 szeptemberi csúcsokat, pedig sokan várták tőle és a válság okozta feszültség sem csökkent oly módon a globális gazdaságban, hogy ne lett volna elérhetetlen cél a 2000 dollár. Az is érthető, hogy a hónapokon keresztül tartó oldalazgatás után nemcsak technikai értelemben, hanem a nagy befektetők csökkenő érdeklődése és bizalma miatt is el kellett érkeznie egy kitörése pontnak, amely lefelé vitte az árat.
Számos objektív és néhány szubjektív érvet olvashattunk a különböző portálokon és a nyomtatott sajtóban arról, hogy miért is gyengült ennyit az arany. A felsorolt érvek mellett, a teljes kép érdekében azért érdemes néhány szót ejtenünk azokról a talán kevésbé háttérben tett lépésekről, amelyek közvetlenül hozzájárultak ahhoz, hogy a sárga fém ára pont áprilisban, pont azokon a napokon a medvepiac szintjére süllyedjen. Több neves elemző arra figyelmeztetett a "fekete hétvége" előtt, hogy a jegybankok, amelyek az arany legnagyobb és legaktívabb vásárlói közé tartóznak az utóbbi hetekben nagy mennyiségű nemesfémet dobtak a piacra, alaposan felhigítva ezzel az aktuális kínálatot (,amely már az ETF-ek miatt sem volt szűkösnek nevezhető...). Nem eladni akarták, hanem kölcsönadni. Emellett április 12-én, a Merryll Lynch-től származó hír szerint a New York-i tőzsdei kereskedést a reggeli órákban mintegy 400 tonna arannyal árasztották el, ami a világ éves termelésének 15 százaléka! Egy napra rá egy volt pénzügyminisztériumi államtitkár az amerikai sajtóban azzal támadta nyíltan a FED-et, hogy előző nap, a délutáni órákban (további) 500 tonna aranyat kínált a határidős piacon shortolásra. Egyes elemzések szerint április 12.-én a New York-i tőzsdén összesen több arannyal kereskedtek, mint amennyivel Kína és Oroszország együtt rendelkezik. Egyszerre ekkora mennyiség - véletlennek sem nevezhető - megjelenése a meggyengült pozíciókkal bíró arany esetében (amit nem kis részt az ETF-eknek köszönhet!) csakis a zuhanás felé lökhette az árat.
Az amerikai jegybank oldaláról történt lépés hátteréről érdemes megemlíteni, hogy egyáltalában nem meglepő, hiszen tennie kellett valamit a dollár gyengülése ellen. Már túl sok papírpénzt nyomott a gazdaságba, többet, mint amennyit az igényelne jelenlegi viharvert állapotában. Ezzel fennáll a veszélye annak, hogy elszabadul az eddig szoros gyeplővel visszatartott infláció, amellyel párhuzamosan kilőhetnek a kamatok is. Vagyis odaveszne a FED válságkezelési eszköztárának egyik csodafegyvere.
Sokan osztják a véleményt, hogy a mostani áresésben nem kis szerep jut a ciprusi válság kezelésének, amelynek része 10 tonna állami aranyvagyon májusi piacra dobása. Maga a mennyiség nem szignifikáns, inkább maga a tény, hogy a sárga fémet sem lehet most már kivonni a nemzetközi segélynyújtásból, pedig korábban a görögök vagy az olaszok esetében ez még sikerült. Valószínűsíthető, hogy a precedens jellegű döntést mégsem alkalmazzák majd más euróövezetbeli országok esetében, mivel velük ellentétben a szigetországiak már régóta tüskék voltak az EU szemében. A szervezet ugyanis 2007 óta próbálta hiába rábírni Nicosiát a "kaszinógazdaságának" átláthatóbbá tételére. Most viszont elérkezettnek látta az időt a számla benyújtására...
Amilyen gyorsan estek az árak, olyan mértékben nőtt meg a kereslet világszerte a befektetési tömbök és érmék iránt. Egyes országokban a kisbefektetői forgalom egy-két napon belül többszörösére emelkedett, bizonyos súlyú tömbök hiánycikké váltak, a gyártók kapacitásai szűkösnek bizonyultak, mintha csak újból 2011 nyarát írnánk... A globális nemesfém piac aktuális hangulati barométerének tartott, az amerikai sast ábrázoló arany érmékből az elmúlt hónapban 187.500 darab fogyott, ennyit utoljára 2009 decemberében értékesítettek. Az egy évvel ezelőtti azonos időszakhoz képest tízszer több érme talált gazdára és ez a szám csak azért nem lett több, mert egyszerűen kifogyott az aktuális készlet.
A kisbefektetői érdeklődés megugrása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a medve ne fogja "cammogósra", hanem bika módjára, felfelé törve faragja le a két héttel ezelőtti kétszámjegyű esést. Több mint felét már sikerült is. A további rövid távú erősödés kapcsán viszont a visszafogottság indokolt, hiszen a kisbefektetők rohama még messze nem biztosíték arra, hogy az árfolyam újra a tavaly előtti magasságokba fog visszakúszni. Az arany megítélése, mint a legbiztosabb menedék erős kritikák kereszttüzébe került. A piaci hangulatot nagyban befolyásoló neves befektetők és pénzintézetek, miként a gazdasági portálok többsége negatív kilátásokról ír. Hiába vannak még jelen azok a fundamentumok, amelyek segítették a sárga fém szárnyalását, lassan elkopik a válsággal kapcsolatban vizionált pénzpiaci összeomlás rémképe.
Persze a sorok között olvasva nem nehéz látni, hogy az arannyal szembeni bizonytalanság és bizalmatlanság gerjesztése érdekében a vele szemben felhozott érvek sem betonbiztosak. Ugyan az USA gazdasága maga mögött hagyta a legnehezebb időszakot, de stabil erősödésről, folyamatos fellendülésről még messze nem beszélhetünk. Tudják ezt az ottani gazdaság irányítói is, ezért sem akarják kikapcsolni olyan gyorsan a pénznyomda gépeit. Az infláció, amely az arany egyik "segítőkész barátja" valóban történelmi alacsony szinteken mozog. Viszont a gazdaságokba beömlesztett pénz konjunktúra hiányában előbb-útóbb újból serkenteni fogja a pénzromlás ütemét, ami (ez aztán az ördögi kör!) az adósságtengerben úszó államok részére végeredményében nem is olyan rossz...
A fenti sorok nem csak az amerikaiakra, hanem az eurózóna országaira vagy éppen a japánokra is vonatkozhatnak. Azzal is nyugodtan lehet vitatkozni, hogy a válságkezelésben megtalálták a gyökerek megfelelő kezelési módját. Alapvetően most is csak felületi elhárítás folyik monetáris eszközökkel, a valódi és tartós fellendülés még várat magára. Ezek tudatában kell tekinteni az aranyra és annak megfelelő helyére a saját portfólióban. A rövid távon megmaradó- időközönként erős - volatilitást is figyelembe véve a sárga fém továbbra is megfér a most szárnyaló részvényekkel és más fixen kamatozó értékpapírokkal egy táborban.
www.arteus-capital.com
Számos objektív és néhány szubjektív érvet olvashattunk a különböző portálokon és a nyomtatott sajtóban arról, hogy miért is gyengült ennyit az arany. A felsorolt érvek mellett, a teljes kép érdekében azért érdemes néhány szót ejtenünk azokról a talán kevésbé háttérben tett lépésekről, amelyek közvetlenül hozzájárultak ahhoz, hogy a sárga fém ára pont áprilisban, pont azokon a napokon a medvepiac szintjére süllyedjen. Több neves elemző arra figyelmeztetett a "fekete hétvége" előtt, hogy a jegybankok, amelyek az arany legnagyobb és legaktívabb vásárlói közé tartóznak az utóbbi hetekben nagy mennyiségű nemesfémet dobtak a piacra, alaposan felhigítva ezzel az aktuális kínálatot (,amely már az ETF-ek miatt sem volt szűkösnek nevezhető...). Nem eladni akarták, hanem kölcsönadni. Emellett április 12-én, a Merryll Lynch-től származó hír szerint a New York-i tőzsdei kereskedést a reggeli órákban mintegy 400 tonna arannyal árasztották el, ami a világ éves termelésének 15 százaléka! Egy napra rá egy volt pénzügyminisztériumi államtitkár az amerikai sajtóban azzal támadta nyíltan a FED-et, hogy előző nap, a délutáni órákban (további) 500 tonna aranyat kínált a határidős piacon shortolásra. Egyes elemzések szerint április 12.-én a New York-i tőzsdén összesen több arannyal kereskedtek, mint amennyivel Kína és Oroszország együtt rendelkezik. Egyszerre ekkora mennyiség - véletlennek sem nevezhető - megjelenése a meggyengült pozíciókkal bíró arany esetében (amit nem kis részt az ETF-eknek köszönhet!) csakis a zuhanás felé lökhette az árat.
Az amerikai jegybank oldaláról történt lépés hátteréről érdemes megemlíteni, hogy egyáltalában nem meglepő, hiszen tennie kellett valamit a dollár gyengülése ellen. Már túl sok papírpénzt nyomott a gazdaságba, többet, mint amennyit az igényelne jelenlegi viharvert állapotában. Ezzel fennáll a veszélye annak, hogy elszabadul az eddig szoros gyeplővel visszatartott infláció, amellyel párhuzamosan kilőhetnek a kamatok is. Vagyis odaveszne a FED válságkezelési eszköztárának egyik csodafegyvere.
Sokan osztják a véleményt, hogy a mostani áresésben nem kis szerep jut a ciprusi válság kezelésének, amelynek része 10 tonna állami aranyvagyon májusi piacra dobása. Maga a mennyiség nem szignifikáns, inkább maga a tény, hogy a sárga fémet sem lehet most már kivonni a nemzetközi segélynyújtásból, pedig korábban a görögök vagy az olaszok esetében ez még sikerült. Valószínűsíthető, hogy a precedens jellegű döntést mégsem alkalmazzák majd más euróövezetbeli országok esetében, mivel velük ellentétben a szigetországiak már régóta tüskék voltak az EU szemében. A szervezet ugyanis 2007 óta próbálta hiába rábírni Nicosiát a "kaszinógazdaságának" átláthatóbbá tételére. Most viszont elérkezettnek látta az időt a számla benyújtására...
Amilyen gyorsan estek az árak, olyan mértékben nőtt meg a kereslet világszerte a befektetési tömbök és érmék iránt. Egyes országokban a kisbefektetői forgalom egy-két napon belül többszörösére emelkedett, bizonyos súlyú tömbök hiánycikké váltak, a gyártók kapacitásai szűkösnek bizonyultak, mintha csak újból 2011 nyarát írnánk... A globális nemesfém piac aktuális hangulati barométerének tartott, az amerikai sast ábrázoló arany érmékből az elmúlt hónapban 187.500 darab fogyott, ennyit utoljára 2009 decemberében értékesítettek. Az egy évvel ezelőtti azonos időszakhoz képest tízszer több érme talált gazdára és ez a szám csak azért nem lett több, mert egyszerűen kifogyott az aktuális készlet.
A kisbefektetői érdeklődés megugrása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a medve ne fogja "cammogósra", hanem bika módjára, felfelé törve faragja le a két héttel ezelőtti kétszámjegyű esést. Több mint felét már sikerült is. A további rövid távú erősödés kapcsán viszont a visszafogottság indokolt, hiszen a kisbefektetők rohama még messze nem biztosíték arra, hogy az árfolyam újra a tavaly előtti magasságokba fog visszakúszni. Az arany megítélése, mint a legbiztosabb menedék erős kritikák kereszttüzébe került. A piaci hangulatot nagyban befolyásoló neves befektetők és pénzintézetek, miként a gazdasági portálok többsége negatív kilátásokról ír. Hiába vannak még jelen azok a fundamentumok, amelyek segítették a sárga fém szárnyalását, lassan elkopik a válsággal kapcsolatban vizionált pénzpiaci összeomlás rémképe.
Persze a sorok között olvasva nem nehéz látni, hogy az arannyal szembeni bizonytalanság és bizalmatlanság gerjesztése érdekében a vele szemben felhozott érvek sem betonbiztosak. Ugyan az USA gazdasága maga mögött hagyta a legnehezebb időszakot, de stabil erősödésről, folyamatos fellendülésről még messze nem beszélhetünk. Tudják ezt az ottani gazdaság irányítói is, ezért sem akarják kikapcsolni olyan gyorsan a pénznyomda gépeit. Az infláció, amely az arany egyik "segítőkész barátja" valóban történelmi alacsony szinteken mozog. Viszont a gazdaságokba beömlesztett pénz konjunktúra hiányában előbb-útóbb újból serkenteni fogja a pénzromlás ütemét, ami (ez aztán az ördögi kör!) az adósságtengerben úszó államok részére végeredményében nem is olyan rossz...
A fenti sorok nem csak az amerikaiakra, hanem az eurózóna országaira vagy éppen a japánokra is vonatkozhatnak. Azzal is nyugodtan lehet vitatkozni, hogy a válságkezelésben megtalálták a gyökerek megfelelő kezelési módját. Alapvetően most is csak felületi elhárítás folyik monetáris eszközökkel, a valódi és tartós fellendülés még várat magára. Ezek tudatában kell tekinteni az aranyra és annak megfelelő helyére a saját portfólióban. A rövid távon megmaradó- időközönként erős - volatilitást is figyelembe véve a sárga fém továbbra is megfér a most szárnyaló részvényekkel és más fixen kamatozó értékpapírokkal egy táborban.
www.arteus-capital.com
