Néha a legjobbnak tűnő befektetést is el kell tudni engedni (x)

Sokan gondolták egy éve ilyenkor, hogy 2012 talán nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz, mint a tavalyi év volt, de ez az esztendő is bőségesen tartogatott meglepetéseket. Hogyan értékeli az elmúlt 12 hónapot piaci és gazdasági szempontból?

Lehet, hogy csak az idő szépít meg mindent, de tény, hogy visszaemlékezve sokkal komfortosabb emlékeim vannak, mint ahogyan azt a mindennapokban átéltük. Az év eleje még 10 százalék feletti forint és 6 százalék körüli EUR betéti kamatszintekről szólt, aminek mindenki önfeledten örült nem törődve mindennek a valós jelentésével és fenyegető árnyoldalaival. Aztán elkezdtünk a görögökért aggódni, majd szépen sorban jöttek a spanyolok és a portugálok is, de a várt nagy korrekció elmaradt, a befektetőket látszólag megnyugtatta, hogy saját követeléseiket végső soron egy saját maguk által nyomtatott fedezetlen "tartozom neked" cetlivel biztosították. Az eurózóna visszaerősödött a dollárral szemben miközben recseg-ropog a szerkezet és kétségbeesett próbálkozásokkal igyekszünk homogénnek láttatni azt, amely véleményem szerint definíció szerint kétsebességes.

Annak ellenére, hogy a napi sajtóban általában globálisan a forráshiányról szóltak a hírek, hazai szinten is egyre többet lehetett olvasni a private bank szolgáltatásokról, kevésbé tűnik "tabunak" a téma. Nőtt-e ezzel párhuzamosan az ügyfelek száma - akár banki, akár hazai szinten? Segített-e az off-shore vagyonok hazahozatalával kapcsolatos amnesztia?

A private banking soha nem volt tabu téma, de jelenlétét a sajtóban két dolog folyamatosan akadályozta. Az egyik az, hogy nincsenek a szektornak auditált adatai, lévén az esetek többségében az adatok a lakossági és/vagy összbanki sorokba integráltan jelennek meg. A másik pedig, hogy működésünket némi munkásmozgalmi botrány-káröröm szinte folyamatosan kísérti; általában akkor kerülünk reflektorfénybe, ha valami gazdag jól elveszíti a vagyonát, vagy nagyon is sokat keresett. Az első szinte bearanyozza a közhangulatot, az utóbbi eset ugyanakkor felháborítja a közvéleményt. Nagyon bízom abban, hogy a társadalom sok egyéb toleranciája mellett hamar ráébred arra, hogy vagyonos ügyfelekre ugyanúgy égető szükség van, mint kereskedelmi bankokra, vagy befektetési bankárokra. Az adóamnesztia ugyanebbe a kérdéskörbe tartozik, mi a Raiffeisennél kezdetektől hatalmas hangsúlyt fektettünk a kérdésre és bizony megvan az a jóérzésünk, hogy gazdaságilag és össztársadalmilag is jelentősnek számító vagyonokat tessékeltünk haza.

Mennyiben változott az utóbbi években a private banking ügyfelek befektetési illetve kockázatvállalási hajlandósága? Nincs nap, hogy ne lehetne különféle "hasznos" tippeket olvasni arról, hogy mibe lenne éppen érdemes fektetni - kockázatkerülőbbek lettek a nagyobb vagyonnal rendelkezők?

A tőkepiacon az a természetes, hogy mindig minden változik. Ezért is kellenek napi tippek és ezért is van szükség jól képzett, hiteles, felkészült tanácsadóra - gyakorlatilag tehát private banker - re. Mindig gyanús kell legyen tehát, ha valaki folyamatosan a tutit közvetíti, mert olyan nincs. A legjobb pénzügyi döntéseknél is figyelni kell az időzítésre és a körülményekre, arról már nem is beszélve, hogy néha a legjobbnak hitt befektetésnek is el kell tudni engedni a kezét, mert az élet nem várt irányba fordult. Magyarországon a kockázatvállalás tudatossága megítélésem szerint sajnos semmit sem változott, mert ismét olyan kamatkörnyezet és atyáskodó intézkedések voltak felszínen, amelyek megóvták a társadalmat e jókora leckék utáni tanulás lehetőségétől. A normalizálódó kamatkörnyezet mindenesetre mindig teret nyit a tudatosabb döntéshozatal előtt, hiszen nettó reálhozam immár senkinek nem fog az ölébe pottyanni mezei bankbetéteken keresztül.

Az év elején többször volt szó arról, hogy bizonyos szolgáltatóknál emelkedik a belépési limit - miközben máshol már alig hétszámjegyű összeggel a private banking ügyfélkezelési körbe lehet tartozni. Végül megvalósult ez a limitemelés?

Az FWR 2012 legelején 70 millió forintra emelte a nyitólimitet és ezzel - ha emlékeim nem csalnak - a negyedik legmagasabb belépési szinttel rendelkezünk a piacon. Bízom abban, hogy Ügyfeleinknek legalább olyan megtisztelő ebben az elit körben jelen lenniük, mint amilyen megkülönböztetett a figyelem részünkről, irányukba. Mi azt a stratégiát követjük, hogy egyszerre legyen a piacon realisztikus, gazdaságilag indokolt és egyben jelentős nívót is garantáló a rendelkezésre állásunk alapkövetelménye. Öröm, hogy mindennek most is megfelelünk.

Mennyire erős a private banking szolgáltatók közötti verseny az ügyfelekért - inkább a hosszú távú elköteleződés jellemző, vagy manapság már könnyebben váltanak az ügyfelek? Az FWR-nél melyek azok a szolgáltatások/befektetési formák, melyek a legnépszerűbbek?

Az erős verseny mellett számtalan más faktor is szerepet játszhat - sőt, határozott véleményem szerint szerepet kell játsszon - egy bankválasztásnál. Ilyen a Bank megbízhatósága, vezetői, stratégiája, biztonsága, kamatpolitikája, ambíciói, megítélése, termékpalettája, elérhetősége vagy éppen a befektetési bankár személye, támogatottsága, tájékozottsága, pontossága és empátiája. Minderre jó példa, hogy az év eleji pánikban jellemzően nem a private banking ügyfelek megtakarításai hagyták el az országot, ami pedig mégis kiment annak jelentős része azóta már vissza is érkezett. A Friedrich Wilhelm Raiffeisen Private Banking ügyfelei jellemzően a strukturált termékeket, saját kibocsátású kötvényeinket, certifikátokat és kiváló bonitású hazai multinacionális cégek fix kamatozású kötvényeit vásárolják, de az utóbbi időben a Prémium Euró Magyar Államkötvény irányába is tekintélyes az érdeklődés.

Hogyan látja a 2013-as év kilátásait, lesznek-e a BNP-hez hasonló újabb tranzakciók, koncentráltabbá válik-e a piac?

Gazdálkodási szempontból nem várok könnyebb évet, de bízom abban, hogy enyhül majd a nyomás térségünkön így némileg felszabadultabb hangulatban tudunk majd dolgozni. Fontos mindez, mert jó lenne már látni némi bizakodást és optimizmust a mindennapokban, különben félő, hogy a válságot fejben újrateremtjük. Márpedig ezzel óhatatlanul meghosszabbítjuk mind a lélekölő hatását, mind pedig a gazdasági kártékonyságát. Kicsivel több hittel, összefogással, lelkesedéssel vagy éppen csak türelemmel megítélésem szerint előbbre tarthatnánk. Kívánok tehát ezúton is minden kedves Olvasónak Kellemes Ünnepeket és boldog, sikeres Új Esztendőt.

(x)