Az alapok népszerűsége három évvel a válság kitörése után, még napjainkban sem állt helyre, befektetői megítélésük szinte jottányit sem változott azóta, mióta a "long only" stratégiát követő alapok igen nagy veszteségeket szenvedtek el. Egyes esetekben még a mai napig sem érték el a korábbi eszközértéküket azok a befektetési alapok, melyek a távol-keleti befektetésekre specializálódtak. Ennek - számos más ok mellett - főképp az az oka, hogy a piacok értékeltsége még mindig a válság előtti szintek alatt van.
Igenám, de közben azért történt egy 's más! A 2008-as mélypontok után ugyanis több piac is duplázott, vagy éppen még nagyobbat emelkedett! Aki tehát - egyébként teljesen érthető okokból - elvesztette a bizalmát a befektetési alapok, vagy a térség, esetleg mindkettő tekintetében, kiváló befektetési lehetőséget szalasztott el. De a piacokon - szerencsére - csak egy tényező állandó, mégpedig a változás. Így tehát lesz még olyan belépési lehetőség, olyan makrogazdasági szituáció, piaci árszintek, ahol hasonlóan gyümölcsöző befektetéseket eszközölhetünk.
Nagy divatja volt az elmúlt években az ázsiai piacokba fektető alapoknak - a befektetők egymás között néha háromszámjegyű hozamokat is emlegettek, noha egy kisebb csoport halkan már akkor is ingoványos talajról, és nagy bukási lehetőségről beszélt. A válság óta mintha kevesebbet lehetne hallani a mesés távol-keleti lehetőségekről. Mi történt ezeken a piacokon?
A Lehman Brothers csődje után, 2008 októberére jelentős esést szenvedtek el a távol-keleti tőzsdék. Ennek oka az volt, hogy a befektetők még jól emlékeztek arra, hogy '97-'98-ban 60-70%-os mértékű veszteséget szenvedtek el Hong-Kong-ban, illetve Dél-Koreában, melyek abban az időben a térség vezető piacainak számítottak. A távol-keleti részvény-piac tehát igen érzékeny a globális konjunkturális változásokra. Ennek oka nem csupán az értékpapír-piaci befektetők érzékenységében keresendő, sokkal inkább abban, hogy a térség a világ egyik legnagyobb ipari-, termelési központja és az egyes országok gazdasági teljesítménye erősen függ az export-piacok felvevőképességétől. 2008-ban pedig éppen az addigi szinte korlátlan kereslet sérült a fejlett országok részéről.
Mind az USA, mind Európa jelentős visszaesést szenvedett el ebben az időszakban, így érthető, hogy a befektetők szabadultak az olyan vállalatok részvényeitől, melyek teljesítménye döntően az export-piaci kereslettől függ. A 2008-ban kitört válság természete kissé különböző, mint a dotcom-lufi kipukkadása, mely szintén a fejlett világból kiindulva tarolta le a világ részvény-piacait. Látható, hogy a globális reálgazdasági folyamatok nem, vagy csak részben mutatnak javulást, amit jól szemléltet, hogy fenntartható növekedés hiányában csak a jegybanki programok (QE1-2-3, ECB, BoJ, BoE eszközvásárlások), és a nulla közeli kamatszintek mentik meg a világot a teljes gazdasági összeomlástól.
A 2008-as mélypont után természetesen a távol-keleti részvény-piacok is emelkedtek, hiszen az akkor reálisnak tűnő globális összeomlás nem következett be. A korábbi - szinte töretlen - emelkedésre azonban még várni kell, még sokáig nem látunk olyan piacokat, mint a 2008-as időszak előtt. Igaz ugyan, hogy a mélyponthoz képest a KOSPI 135%-ot emelkedett (ahogy a Hang Seng is), de Shanghai már éppen csak duplázott, míg a Nikkei "szerény" 63%-ot volt képes emelkedni. Ezek a számok önmagukban szépek ugyan, de két komoly probléma van velük:
Látható, hogy a korábban kialakult kamat-felárak a részvényekhez mérhető hozamot biztosítottak, miközben kockázatuk jelentősen kisebb. Kisebb, mivel a Távol-Kelet országait nem fenyegeti finanszírozási válság, Japán kivételével minden térségbeli ország költségvetési helyzete szilárd, az államadóság mértéke a fejlett országokhoz mérten szinte elhanyagolható. Ma még a carry trade a kötvény-piacokon keresi a magas hozamú befektetési lehetőséget, a részvény-piacokat viszont a csökkenő vállalati nyereségek hibernálják.
Mikor érkezik el a részvények ideje? Amennyiben nem következik be egy újabb, globális recesszió, lassú javulás következhet, a fogyasztás, a kereskedelem lassan élénkülhet, így 2013 közepe, vége már ismét az ázsiai részvényeké lehet.
Még komoly gazdasági újságokban is értekezések jelentek meg arról, hogy Kína lehet nemcsak az EU övezet, hanem akár még az Egyesült Államok gazdaságának megmentője. Bár az ország belső életében kevesen jártasak, tartja magát a nézet, hogy az országban számolatlanul áll rendelkezésre pénz. Tényleg képes Kína erre a szerepre?
Kína minden olyan adottsággal rendelkezik, amelyek világhatalommá tehetik:
Úgy látszik, hogy a világgazdaságban is a méret a lényeg! Ebben a tekintetben azért Kínának még mindig jelentős elmaradásai vannak, ami persze egyben azt is jelenti, hogy óriási tartalékokkal rendelkezik. Az egy főre jutó GDP, vagy a munkatermelékenység, a fogyasztás, a vásárlőerő tekintetében még mindig óriási a szakadék a fejlett világ és Kína között. Ezzel együtt Kína már ma is képes arra, hogy a fejlett világ országainak feszítő gazdasági problémáit enyhítse! Gondoljunk csak bele; a német Volkswagen legnagyobb piaca Kína, a német export egyre jelentősebb része Kínába irányul, és - mint egy friss kimutatás bizonyítja - a harminc legnagyobb német vállalat bevételének immár csak az 50%-a származik Európából! Ez ahhoz képest elképesztő szám, hogy - bár Németország mindig is jelentős exportőr volt - a '90-es évek elején még a kivitel 80%-a Európában realizálódott.
A rövid válasz tehát; Kína igenis képes megmenteni a legrosszabbtól Európát és az Egyesült Államokat, de önmagában nem képes a fejlett gazdaságok minden problémáját megoldani.
Ha már Kína - az ország ugyan a 70-es évek közepén zárult "kulturális forradalmát" már láthatóan kiheverte, és gazdasága (legalábbis külsőségekben) sokban hasonlít a nyugati világéra, mégis az országot ismerők szerint teljesen más világ. Érdemes-e már kínai eszközökbe fektetni?
Ahogy korábban említettem, a térségben abban az esetben lesz érdemes részvényekbe fektetni, ha a vállalati nyereségek javuló bevételi számok mellett, érdemi emelkedést mutatnak. Ma még nem jött el ennek az ideje, de a 2013-as év közepe, második fele kínálhat olyan árszinteket, ahol érdemes lehet befektetni. Egy - talán logikai csavarnak tűnő gondolattal - azt is mondhatnám; ha ez nekem eszembe jutott, akkor más, befektetésekkel foglalkozó szakemberek is hasonlóan gondolkodhatnak, egyesek akár már vásárolnak is. Tehát nem biztos, hogy az árak jelentősen csökkennek 2013 közepéig, így azt javasolom, hogy kisebb tételekben, időben porlasztva, fokozatosan érdemes lehet elkezdeni gyűjtögetni a kínai részvényeket. Minél kisebb részletekben történnek a vásárlások, annál inkább érvényesülhet az ún. átlagár-hatás, ami önmagában is egyfajta kockázatkezelési eljárás, de természetesen nem egyedi eszközökbe, hanem aktívan menedzselt befektetési alapokba (és ezekből sem csak egy alapkezelő alapjába!) célszerű a kínai eszközöket megvásárolni.
A régió másik üdvöskéjének sokan Japánt tartják, melynek hektikusan mozgó valutaárfolyamával néhány hazai lakáshiteles is megismerkedhetett. Az országban világhírű cégek működnek, ám gazdasága az utóbbi időben több megrázkódtatáson esett át. Mennyire lehet most potenciális befektetési terület a szigetország?
A fent elmondott pozitívumok mellett szinte csak egy negatívum mondható el Japánról, ez pedig az államadósság GDP-hez mért több, mint 200%-os szintje. Korábban ez nem nagyon zavarta az elemzőket, a befektetők is kőbevésettnek tekintették, hogy a lakosság ezt az adósságot minden gond nélkül képes és hajlandó finanszírozni. Igen ám, de az ország demográfiai folyamatai azt vetítik előre, hogy lassan nem lesz, aki finanszírozzon. A rohamosan elöregedő társadalomban a nyugdíjterhek, valamint a gazdasági válság okozta csökkenő megtakarítási képesség kérdésessé teszik a hiány hosszútávú finanszírozhatóságát. Nem lehetetlen, hogy - húsz-harminc éves időtávon gondolkodva - a hiány maga alá temeti a gazdaságot.
Ez nem holnap lesz, de ma, amikor az államadósságok jelentik az egyik legnagyobb veszélyt a piacokra, nem szerencsés ilyen makrogazdasági szituációra befektetési stratégiát építeni.
Ha egy befektető most keresné fel az FWR Private Bankinget, hogy ázsiai eszközökben szeretné gyarapítani vagyonát, mit tanácsolnának neki? A portfolió mekkora részét érdemes erre a területre csoportosítani? Van-e más érdekes célterület az említett két országon kívül?
A korábbiakkal összhangban fokozatos, igen óvatos, időben jól diverzifikált módon tanácsos felépíteni a portfolió ázsiai kitettségét. Mai ismereteink birtokában a térségbeli kitettséget 2013 közepéig javasoljuk kb.10-15%-ra emelni. Ennél nagyobb kitettséget csak akkor javasolunk (maximum 25%-ot), ha időközben jelentős emelkedés megy végbe a piacokon, de csak abban az esetben, ha az emelkedés oka kifejezetten fundamentális jellegű, különös tekintettel arra, hogy a fundamentumok fenntartható növekedési pálya mentén fejlődnek pozitív irányba.
(x)
Igenám, de közben azért történt egy 's más! A 2008-as mélypontok után ugyanis több piac is duplázott, vagy éppen még nagyobbat emelkedett! Aki tehát - egyébként teljesen érthető okokból - elvesztette a bizalmát a befektetési alapok, vagy a térség, esetleg mindkettő tekintetében, kiváló befektetési lehetőséget szalasztott el. De a piacokon - szerencsére - csak egy tényező állandó, mégpedig a változás. Így tehát lesz még olyan belépési lehetőség, olyan makrogazdasági szituáció, piaci árszintek, ahol hasonlóan gyümölcsöző befektetéseket eszközölhetünk.
Nagy divatja volt az elmúlt években az ázsiai piacokba fektető alapoknak - a befektetők egymás között néha háromszámjegyű hozamokat is emlegettek, noha egy kisebb csoport halkan már akkor is ingoványos talajról, és nagy bukási lehetőségről beszélt. A válság óta mintha kevesebbet lehetne hallani a mesés távol-keleti lehetőségekről. Mi történt ezeken a piacokon?
A Lehman Brothers csődje után, 2008 októberére jelentős esést szenvedtek el a távol-keleti tőzsdék. Ennek oka az volt, hogy a befektetők még jól emlékeztek arra, hogy '97-'98-ban 60-70%-os mértékű veszteséget szenvedtek el Hong-Kong-ban, illetve Dél-Koreában, melyek abban az időben a térség vezető piacainak számítottak. A távol-keleti részvény-piac tehát igen érzékeny a globális konjunkturális változásokra. Ennek oka nem csupán az értékpapír-piaci befektetők érzékenységében keresendő, sokkal inkább abban, hogy a térség a világ egyik legnagyobb ipari-, termelési központja és az egyes országok gazdasági teljesítménye erősen függ az export-piacok felvevőképességétől. 2008-ban pedig éppen az addigi szinte korlátlan kereslet sérült a fejlett országok részéről.
Mind az USA, mind Európa jelentős visszaesést szenvedett el ebben az időszakban, így érthető, hogy a befektetők szabadultak az olyan vállalatok részvényeitől, melyek teljesítménye döntően az export-piaci kereslettől függ. A 2008-ban kitört válság természete kissé különböző, mint a dotcom-lufi kipukkadása, mely szintén a fejlett világból kiindulva tarolta le a világ részvény-piacait. Látható, hogy a globális reálgazdasági folyamatok nem, vagy csak részben mutatnak javulást, amit jól szemléltet, hogy fenntartható növekedés hiányában csak a jegybanki programok (QE1-2-3, ECB, BoJ, BoE eszközvásárlások), és a nulla közeli kamatszintek mentik meg a világot a teljes gazdasági összeomlástól.
A 2008-as mélypont után természetesen a távol-keleti részvény-piacok is emelkedtek, hiszen az akkor reálisnak tűnő globális összeomlás nem következett be. A korábbi - szinte töretlen - emelkedésre azonban még várni kell, még sokáig nem látunk olyan piacokat, mint a 2008-as időszak előtt. Igaz ugyan, hogy a mélyponthoz képest a KOSPI 135%-ot emelkedett (ahogy a Hang Seng is), de Shanghai már éppen csak duplázott, míg a Nikkei "szerény" 63%-ot volt képes emelkedni. Ezek a számok önmagukban szépek ugyan, de két komoly probléma van velük:
- az indexek értékei a korábbi csúcsoktól jelentősen elmaradnak,
- a 2008-as mélypontot követő emelkedés megtört, az indexek ma már 10-15%-kal a válságot követő korrekció lokális csúcsa alatt vannak.
Látható, hogy a korábban kialakult kamat-felárak a részvényekhez mérhető hozamot biztosítottak, miközben kockázatuk jelentősen kisebb. Kisebb, mivel a Távol-Kelet országait nem fenyegeti finanszírozási válság, Japán kivételével minden térségbeli ország költségvetési helyzete szilárd, az államadóság mértéke a fejlett országokhoz mérten szinte elhanyagolható. Ma még a carry trade a kötvény-piacokon keresi a magas hozamú befektetési lehetőséget, a részvény-piacokat viszont a csökkenő vállalati nyereségek hibernálják.
Mikor érkezik el a részvények ideje? Amennyiben nem következik be egy újabb, globális recesszió, lassú javulás következhet, a fogyasztás, a kereskedelem lassan élénkülhet, így 2013 közepe, vége már ismét az ázsiai részvényeké lehet.
Még komoly gazdasági újságokban is értekezések jelentek meg arról, hogy Kína lehet nemcsak az EU övezet, hanem akár még az Egyesült Államok gazdaságának megmentője. Bár az ország belső életében kevesen jártasak, tartja magát a nézet, hogy az országban számolatlanul áll rendelkezésre pénz. Tényleg képes Kína erre a szerepre?
Kína minden olyan adottsággal rendelkezik, amelyek világhatalommá tehetik:
- a gazdaság láthatóan erős, magas a növekedési potenciál,
- erős, központosított hatalmi berendezkedés jellemzi,
- a vállalkozás szabadságfoka egyre jobban közelíti a fejlett világot jellemző szinteket.
- A gazdaság ereje a fejlett piacok felvevőképességétől függ, a központi vezetés törekvése ellenére még mindig igen gyenge a belső fogyasztás, ugyanakkor a hitelezés felfuttatása nem lehet cél, ugyanis Kína igyekszik tanulni másoktól; tudják, hogy kizárólag hitelre nem lehet felépíteni fenntartható növekedési stratégiát.
- Politikai elemzők szerint a november elején zárult pártkongresszuson tisztújítás keretében az eddiginél konzervatívabb vezetői garnitúra került a pártvezetés élére, így kérdés, hogy milyen változások következnek (az új pártvezetés jellemzően lojális az előző vezetői garnitúrához, de mindig tapasztalható némi irányváltás).
- Bár egyre lazul a szabályozás, még mindig igen komoly a bürokrácia, nem beszélve a virágzó korrupcióról.
Úgy látszik, hogy a világgazdaságban is a méret a lényeg! Ebben a tekintetben azért Kínának még mindig jelentős elmaradásai vannak, ami persze egyben azt is jelenti, hogy óriási tartalékokkal rendelkezik. Az egy főre jutó GDP, vagy a munkatermelékenység, a fogyasztás, a vásárlőerő tekintetében még mindig óriási a szakadék a fejlett világ és Kína között. Ezzel együtt Kína már ma is képes arra, hogy a fejlett világ országainak feszítő gazdasági problémáit enyhítse! Gondoljunk csak bele; a német Volkswagen legnagyobb piaca Kína, a német export egyre jelentősebb része Kínába irányul, és - mint egy friss kimutatás bizonyítja - a harminc legnagyobb német vállalat bevételének immár csak az 50%-a származik Európából! Ez ahhoz képest elképesztő szám, hogy - bár Németország mindig is jelentős exportőr volt - a '90-es évek elején még a kivitel 80%-a Európában realizálódott.
A rövid válasz tehát; Kína igenis képes megmenteni a legrosszabbtól Európát és az Egyesült Államokat, de önmagában nem képes a fejlett gazdaságok minden problémáját megoldani.
Ha már Kína - az ország ugyan a 70-es évek közepén zárult "kulturális forradalmát" már láthatóan kiheverte, és gazdasága (legalábbis külsőségekben) sokban hasonlít a nyugati világéra, mégis az országot ismerők szerint teljesen más világ. Érdemes-e már kínai eszközökbe fektetni?
Ahogy korábban említettem, a térségben abban az esetben lesz érdemes részvényekbe fektetni, ha a vállalati nyereségek javuló bevételi számok mellett, érdemi emelkedést mutatnak. Ma még nem jött el ennek az ideje, de a 2013-as év közepe, második fele kínálhat olyan árszinteket, ahol érdemes lehet befektetni. Egy - talán logikai csavarnak tűnő gondolattal - azt is mondhatnám; ha ez nekem eszembe jutott, akkor más, befektetésekkel foglalkozó szakemberek is hasonlóan gondolkodhatnak, egyesek akár már vásárolnak is. Tehát nem biztos, hogy az árak jelentősen csökkennek 2013 közepéig, így azt javasolom, hogy kisebb tételekben, időben porlasztva, fokozatosan érdemes lehet elkezdeni gyűjtögetni a kínai részvényeket. Minél kisebb részletekben történnek a vásárlások, annál inkább érvényesülhet az ún. átlagár-hatás, ami önmagában is egyfajta kockázatkezelési eljárás, de természetesen nem egyedi eszközökbe, hanem aktívan menedzselt befektetési alapokba (és ezekből sem csak egy alapkezelő alapjába!) célszerű a kínai eszközöket megvásárolni.
A régió másik üdvöskéjének sokan Japánt tartják, melynek hektikusan mozgó valutaárfolyamával néhány hazai lakáshiteles is megismerkedhetett. Az országban világhírű cégek működnek, ám gazdasága az utóbbi időben több megrázkódtatáson esett át. Mennyire lehet most potenciális befektetési terület a szigetország?
A fent elmondott pozitívumok mellett szinte csak egy negatívum mondható el Japánról, ez pedig az államadósság GDP-hez mért több, mint 200%-os szintje. Korábban ez nem nagyon zavarta az elemzőket, a befektetők is kőbevésettnek tekintették, hogy a lakosság ezt az adósságot minden gond nélkül képes és hajlandó finanszírozni. Igen ám, de az ország demográfiai folyamatai azt vetítik előre, hogy lassan nem lesz, aki finanszírozzon. A rohamosan elöregedő társadalomban a nyugdíjterhek, valamint a gazdasági válság okozta csökkenő megtakarítási képesség kérdésessé teszik a hiány hosszútávú finanszírozhatóságát. Nem lehetetlen, hogy - húsz-harminc éves időtávon gondolkodva - a hiány maga alá temeti a gazdaságot.
Ez nem holnap lesz, de ma, amikor az államadósságok jelentik az egyik legnagyobb veszélyt a piacokra, nem szerencsés ilyen makrogazdasági szituációra befektetési stratégiát építeni.
Ha egy befektető most keresné fel az FWR Private Bankinget, hogy ázsiai eszközökben szeretné gyarapítani vagyonát, mit tanácsolnának neki? A portfolió mekkora részét érdemes erre a területre csoportosítani? Van-e más érdekes célterület az említett két országon kívül?
A korábbiakkal összhangban fokozatos, igen óvatos, időben jól diverzifikált módon tanácsos felépíteni a portfolió ázsiai kitettségét. Mai ismereteink birtokában a térségbeli kitettséget 2013 közepéig javasoljuk kb.10-15%-ra emelni. Ennél nagyobb kitettséget csak akkor javasolunk (maximum 25%-ot), ha időközben jelentős emelkedés megy végbe a piacokon, de csak abban az esetben, ha az emelkedés oka kifejezetten fundamentális jellegű, különös tekintettel arra, hogy a fundamentumok fenntartható növekedési pálya mentén fejlődnek pozitív irányba.
(x)
