Beszélgetés Bodorkós Norberttel, a Kreinbacher Birtok igazgatójával
A Birtok alapításakor a legfontosabb cél kiemelkedő minőségű, egyedi, a termőhelyet transzparensen mutató száraz fehérborok készítése volt a rendelkezésünkre álló legmodernebb szőlészeti és borászati tudásanyag felhasználásával, szem előtt tartva ugyanakkor a somlói hagyományokat, értékeket. Az alapcél máig nem változott, kiegészült azonban két további pillérrel: a hagyományos eljárással készülő pezsgővel ill. az integrációval, amely lehetővé teszi a borvidéki gazdák szélesebb körű szerepvállalását a borvidék életében.
Változott a stratégia a formálódó gazdasági környezetben?
Kezdetben egy kisebb, kb. 15-20 ha-os birtok létrehozása volt a cél, ez az elmúlt évek során megváltozott és jelenleg egy európai mércével mérhetően is igazi nagybirtok formálódik, amely feldolgozó kapacitását tekintve kb. 80-100 ha-os. A stratégia sokkal inkább ennek köszönhetően változott, semmint a gazdasági környezet miatt.
A Birtok irányítójaként mi az, amit szeret saját kézben tartani és mi az, amit munkatársaira bíz?
Egy kis birtokon - ugyanúgy, mint egy kis cégnél - a vezető nem csak átlátja, de bele is folyik minden munkafolyamatba - jelen esetünkben a szőlőtermelésbe és borkészítésbe - egyaránt. Azonban a növekedéssel szükségszerűen együtt jár, hogy képesek legyünk a feladatok delegálására, nincs ez másképp nálunk sem. A stratégia meghatározása, a célok kitűzése és a komplex feladatok kiosztása és számonkérése az én feladatom. Jellemzően heti munkaterveket készítünk, - leszámítva a szüretet, ahol nagyobb időtávban gondolkodunk - ezek alapján osztjuk le a feladatokat. A napi szintű munkába viszont nem szólok bele, kizárólag abban az esetben, ha ezt a helyzet megkívánja.
Egyértelmű, világos, tisztán értelmezhető termékstruktúra és koncepció nélkül nem lehet hosszú távon sikeres egy borászat. Célunk olyan borok készítése, amelyek egyrészt termőhely specifikusak és magas minőségűek, ugyanakkor a fogyasztók számára is jól értelmezhetőek és megfelelnek az igényes fogyasztók által támasztott igényeknek is. Sem a folyamatos múltra, kizárólag a hagyományokra való hivatkozás, sem pedig az új és modern feltétel nélküli elfogadása nem kínál jó receptet a tartós, hosszú távú sikerre. De ha hidat tudunk építeni a múlt és jövő közé, akkor nagyobb biztonsággal tudjuk kezelni a jelen kihívásait, hisz tudjunk honnan jöttünk és - legalább van sejtésünk - hová tartunk.
