"Mindannyian tanulunk: kitartást, együttműködést, küzdelmet" (x)

Lars Magnus Ericsson a cégünk alapítója hitt abban, hogy a kommunikáció alapvető emberi igény és tudta azt, hogy a távközlés technológiája segít abban, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. Mindenkinek, legyen egészséges vagy beteg, igénye van arra, hogy kapcsolatban legyen a világ körforgásával, de a betegeknek még inkább szükségük van arra, hogy ne szigetelődjenek el. A Csodalámpa Alapítvánnyal közösen ezért is próbáltunk segíteni az ágyhoz kötött, hosszú kórházi kezelésre szoruló gyermekeknek, hiszen az, hogy ők is "kapcsolatban lehessenek", hogy beszélgessenek a barátaikkal, a családtagjaikkal, hogy tudjanak tanulni, leckét írni vagy éppen játszani, erőt adhat nekik a betegséggel való küzdelemben és segítheti őket a gyógyulásukban is. És ha már a gyerekekről van szó, mindannyian tudjuk, hogy a szülői példa mennyire fontos a kicsik életében. Nekünk, a cég vezetőinek szülőként is kell viselkednünk akkor, amikor egy-egy ilyen programot meghirdetünk. Példát kell mutatnunk, de nemcsak a dolgozóinknak, hanem más vállalatoknak is, hiszen ha mindegyik cég megtalálja a maga területét, ahol a leginkább segíteni tud, akkor egy, a cégek által életre hívott szociális hálóként jól le tudjuk fedni a rászorulók körét.

Legutóbb a vállalat vezetése és a munkatársak közösen gyűjtöttek a Csodalámpa Alapítvány által támogatott beteg gyerekeknek, hogy abból a kicsik kívánságait lehessen teljesíteni

Évek óta fut az a jótékonysági programunk, amelynek az az alapja, hogy nagyvállalatként és együtt, ha összefogunk, hathatósabban tudunk segíteni, mintha ugyanezt egyénenként tennénk. A mostani kampány során a dolgozók által adományozott összeget a cég megduplázta és az így összegyűlt pénzből segítjük a rászorulókat. 2011 végén a Csodalámpa Alapítvánnyal közösen kívánságokat teljesítettünk: laptopokat és mobilinternet-előfizetést vásároltunk a beteg gyerekeknek. Olyan tartósan és súlyosan beteg kamaszoknak, kicsiknek tudtunk segíteni, akiknek a nagy-nagy álmot, a saját laptophoz való jutást segítettünk megvalósítani. És ezen keresztül az élő, valós idejű kapcsolat létrejöttét a kórházon kívüli világgal.

A munkatársak igen jelentős összeget gyűjtöttek össze, itt véget ért az összefogás?

Nem, hiszen az volt a célunk, hogy a munkatársaink lássák, mi lesz a sorsa az adományuknak. Így közülük többen személyesen is részt vettek az ajándékok átadásában is. Ez is fontos, hiszen a munkahelyi, mindennapi ügyes-bajos dolgainkból való kilépésnek, egy-egy beteg gyermekkel, a rászorulókkal, az elesettekkel való találkozásnak személyiségformáló ereje is van. Ilyenkor mi is, mindannyian tanulunk: kitartást, együttműködést, küzdelmet. Mi, akik adunk legalább annyira tudunk örülni, mint az, aki kapja az ajándékunkat. Itt tapasztaljuk azt meg, hogy megérte.

(x)