Természetesen akkoriban még nem pálinkának nevezték e párlatokat, s az elkészítés módja is jelentősen eltért a mai, törvényben előírt módszertől. A történet az "égetett borral" kezdődött - a bort lepárolták (desztillálták), aminek eredményeként megszületett a mai brandy vagy konyak. Erre a kialakult gyakorlatra alapozva sokan kísérleteztek a párlatokkal. Ennek során nem tudni, hogy véletlenül, vagy tudatosan-e, de rájöttek, hogy nemcsak bort lehet lepárolni, hanem a cefrét is. Nem csoda, hogy eljutottak idáig, hiszen az idő tájt fontos szempont volt, hogy gyakorlatilag mindent, amit csak lehet, felhasználjanak - így tettek a cefrével is. Szilágyi László szerint a főzés során kapott mellékterméket sem dobták ki, hanem az állatállomány takarmányát gazdagították vele.
Egy 1332-ből származó írásos emlék szerint elődeink még nem szeszesitalként tekintettek az elkészült termékre. Gyógynövényeket áztattak a párlatokban, s elsősorban az orvoslásban alkalmazták. Károly Róbert magyar király egyik utazását volt kénytelen megszakítani -Visegrádról ment volna Nápolyba - kínzó köszvénye miatt. Ezt a nyavalyáját kúrálgatta felesége, Erzsébet, különböző gyógynövények alkoholos kivonatával. Ezek a kivonatok jelentek meg később már élvezeti cikként, sokszor mézzel keverve.
A földesurak meglátták a lehetőséget a pálinkában
Érdekes, hogy a pálinkafőzés szinte a kezdetek kezdetétől ellenőrzött körülmények között zajlott. Az uradalmi
![' title='](http://www.portfolio.hu/img/upload/2009/11/4.jpg)
A mai fogalmak szerint nemigen kereskedtek e termékkel - a történelmi dokumentumok elsősorban cseretermékként említik a pálinkát. Valamilyen munka ellenértékeként (1792-ben Tokaj-Hegyalján egy munkásnak napjában két icce, azaz kb. 2 dl pálinka méretett ki), valamely tartozás kiegyenlítéseként, sok esetben mint ajándék jelent meg e hungarikum a régi írásokban. Mindezeken túl szinte elvárás volt pálinkát fogyasztani aratáskor, disznóöléskor, esküvőn, temetésen, keresztelőn - a sor hosszan folytatható. A Felső-Tiszavidék református egyházközösségeinek 18. századi számadáskönyveiben évente mintegy harminc alkalmat találni, amikor elmaradhatatlan volt a pálinka kínálása.
![' title='](http://www.portfolio.hu/img/upload/2009/11/6_2.jpg)
Mitől különleges a pálinka?
Nehéz megfogalmazni, mitől különleges a magyar pálinka! Vajon mi lehet az, ami megkülönbözteti a hasonló technikával, ugyancsak gyümölcsből készülő termékektől, például a grappától? A párlat készítésének technológiája ugyanis a pálinka és a grappa vagy akár a konyak esetében is gyakorlatilag ugyanaz.
A történelem folyamán minden földrajzi terület kialakította a maga nemzeti italát, ha úgy tetszik, a maga "pálinkáját" - hívta fel a figyelmet Szilágyi László. Van, aki krumpliból, mások cukornádból vagy gabonából készítik el párlataikat. A minőségi gyümölcs több helyen is megterem, mégis különbséget kell tenni a "terroir" jellege alapján, hiszen a napsütéses órák száma, a talaj ásványianyag-tartalma, a csapadék mennyisége mind szerepet játszik a gyümölcs aromájának kialakításában.
A szakember szerint a Kárpát-medence mellett Ausztria, Tirol, Svájc és Lengyelország egyes részei is alkalmasak
![' title='](http://www.portfolio.hu/img/upload/2009/11/3.jpg)
Ausztriának ugyan sikerült elérnie, hogy négy tartománya - kizárólag a kajszibarackból készülő gyümölcspárlatra - megkapta a névhasználati jogot, valamint a későn ébredő Románia is levédette a palinca szót, mégis az európai köztudatban a pálinka mindenképpen Magyarországhoz kapcsolódik.
(x)