A Coface nemzetközi hitelbiztosító által közzétett adatok alapján a fizetési index a nyár derekára már megközelítette a száz napot, ami jelentős romlást jelent az év eleji 81 naphoz képest. Az elemzés arra is rámutat, hogy a késedelmesen fizetők mellett az egyáltalán nem fizető ügyfelek száma is növekedett.
A kisvállalkozásokat érinti legérzékenyebben a körbetartozás
Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet a körbetartozások mértékére a hosszú lejáratú követelések arányának elemzésével hívja fel a figyelmet. Eszerint míg a nagyvállalatoknál a tavalyihoz képest 11 százalékos a körbetartozások arányának növekedése, addig a közepeseknél 19, a kicsiknél pedig 28 százalékos. A kereskedelmi kamara által végzett felmérés szerint pedig a kisvállalkozások behajthatatlan követelései elérik az árbevételük 15-20 százalékát, ami megegyezik a nyereségaránnyal, így a vállalkozások fenntartása kerül veszélybe. Cégbírósági adatok szerint növekedést mutat a fizetésképtelenné váló cégek száma is: az 1997-es 2750 darabhoz képest 2004-ben elérte a 8 ezret.
A malomiparban például csak tavaly jelentkeztek először a késedelmes fizetés okozta gondok. Mivel az alapanyagok felvásárlása adott időpontban, az értékesítésnél jóval korábban történik - ezt hitelből finanszírozzák -, a termékárak zuhanása és a kamatlábak emelkedése együttesen nehéz helyzetbe hozta a többletkapacitásokkal rendelkező malomipart. A rendkívül éles piaci versenyben a késve fizetést a cégek túlélést biztosító eszközként vetik be.
A rendkívül kis tőkeigényű szolgáltatási szektorokban - mint amilyen például a fordítói vagy tolmácsolási tevékenység is - szintén jellemző a körbetartozás. Mivel a fordítóirodák általában külső megbízottakkal végeztetik el a tényleges munkát, a díjat csak akkor utalják át, amikor a megrendelő kifizette. Ezek a cégek viszont nincsenek felkészülve arra, hogy a nem fizető ügyfelek helyett teljesítsék a kifizetést alvállalkozóik felé, így nem ritka a több hónapos várakozás sem. Az építőiparban viszont már nemcsak a teljesítés késlekedésére, hanem a csalások megszaporodására is panaszkodnak a vállalkozók.
A likviditási gondokat azonban nemcsak az eleve csalásra játszó megrendelők, hanem az állami szféra is generálja. Az áfa-visszatérítés esetleges csúszása miatt az exportáló cégek például eleve késve fizetnek, illetve ha a megnyert pályázati pénzek nem érkeznek meg időben, a beruházást kivitelező felé is csúszhat a pénzügyi teljesítés. Az állami és önkormányzati megrendelések késői kifizetése, melyek az építőipar igen jelentékeny szegletét teszik ki, szintén okozhatják az alvállalkozók likviditási gondjait.
ÉVOSZ: kiszűrnék a kétes hírű vállalkozókat
Az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) adatai szerint a körbetartozások nagyságrendje mintegy 3 milliárd forintot tesz ki az építőiparban, míg más szakértők akár 100 milliárdos nagyságrendet is reálisnak tartanak. Nagy János, az ÉVOSZ ügyvezető igazgatója szerint szükség lenne egy feketelista összeállítására azokról a megrendelőkről, amelyek csak hosszú késedelemmel, illetve egyáltalán nem fizetnek az építőipari cégeknek.
Az ÉVOSZ a szakma összefogására szólított fel, amelynek révén a jogszerűen működő piaci szereplők megalkotnának egy "építési kódexet". Ez magában foglalná a tisztességes működés szabályait, illetve egyértelmű útmutatást adna a vállalkozások számára az ágazatban felmerülő problémák kezelésére.
Az építőiparnak elengedhetetlen szüksége lenne a kétes hírű vállalkozók és megrendelők kiszűrésére. Az iparágban mintegy 270 ezren dolgoznak, de 80 százalékuk olyan mikrovállalkozás tagja, amely 1 és 3 fő közötti létszámot foglalkoztat. Mindössze 20 olyan cég működik az országban, amely legalább 300 dolgozót foglalkoztat. Az Ausztriában működő 8 ezer magasépítésben tevékenykedő céghez képest a magyar 80 ezres adat egyértelműen túlzónak tűnik.
Valódi megoldást azonban csak a gazdaságélénkítő programok jelenthetnek erre a problémára. Az építőiparban például a körbetartozás nagyságrendjének drasztikus emelkedése a lakáseladások megtorpanásával hozható összefüggésbe. Mivel az építőipari cégek elegendő tőke híján nem tudják a teljes beruházást finanszírozni, a még félkész lakások legalább felét el kell adniuk ahhoz, hogy folytatni tudják a munkálatokat. A nehezedő hitelfeltételek és a pangó piac miatt azonban az értékesítés egyre nehezebb. A hiányzó összegeket pedig tulajdonképpen az alvállalkozók felé fennálló tartozások teszik ki.
A kisvállalkozásokat érinti legérzékenyebben a körbetartozás
Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet a körbetartozások mértékére a hosszú lejáratú követelések arányának elemzésével hívja fel a figyelmet. Eszerint míg a nagyvállalatoknál a tavalyihoz képest 11 százalékos a körbetartozások arányának növekedése, addig a közepeseknél 19, a kicsiknél pedig 28 százalékos. A kereskedelmi kamara által végzett felmérés szerint pedig a kisvállalkozások behajthatatlan követelései elérik az árbevételük 15-20 százalékát, ami megegyezik a nyereségaránnyal, így a vállalkozások fenntartása kerül veszélybe. Cégbírósági adatok szerint növekedést mutat a fizetésképtelenné váló cégek száma is: az 1997-es 2750 darabhoz képest 2004-ben elérte a 8 ezret.
A malomiparban például csak tavaly jelentkeztek először a késedelmes fizetés okozta gondok. Mivel az alapanyagok felvásárlása adott időpontban, az értékesítésnél jóval korábban történik - ezt hitelből finanszírozzák -, a termékárak zuhanása és a kamatlábak emelkedése együttesen nehéz helyzetbe hozta a többletkapacitásokkal rendelkező malomipart. A rendkívül éles piaci versenyben a késve fizetést a cégek túlélést biztosító eszközként vetik be.
A rendkívül kis tőkeigényű szolgáltatási szektorokban - mint amilyen például a fordítói vagy tolmácsolási tevékenység is - szintén jellemző a körbetartozás. Mivel a fordítóirodák általában külső megbízottakkal végeztetik el a tényleges munkát, a díjat csak akkor utalják át, amikor a megrendelő kifizette. Ezek a cégek viszont nincsenek felkészülve arra, hogy a nem fizető ügyfelek helyett teljesítsék a kifizetést alvállalkozóik felé, így nem ritka a több hónapos várakozás sem. Az építőiparban viszont már nemcsak a teljesítés késlekedésére, hanem a csalások megszaporodására is panaszkodnak a vállalkozók.
A likviditási gondokat azonban nemcsak az eleve csalásra játszó megrendelők, hanem az állami szféra is generálja. Az áfa-visszatérítés esetleges csúszása miatt az exportáló cégek például eleve késve fizetnek, illetve ha a megnyert pályázati pénzek nem érkeznek meg időben, a beruházást kivitelező felé is csúszhat a pénzügyi teljesítés. Az állami és önkormányzati megrendelések késői kifizetése, melyek az építőipar igen jelentékeny szegletét teszik ki, szintén okozhatják az alvállalkozók likviditási gondjait.
ÉVOSZ: kiszűrnék a kétes hírű vállalkozókat
Az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) adatai szerint a körbetartozások nagyságrendje mintegy 3 milliárd forintot tesz ki az építőiparban, míg más szakértők akár 100 milliárdos nagyságrendet is reálisnak tartanak. Nagy János, az ÉVOSZ ügyvezető igazgatója szerint szükség lenne egy feketelista összeállítására azokról a megrendelőkről, amelyek csak hosszú késedelemmel, illetve egyáltalán nem fizetnek az építőipari cégeknek.
Az ÉVOSZ a szakma összefogására szólított fel, amelynek révén a jogszerűen működő piaci szereplők megalkotnának egy "építési kódexet". Ez magában foglalná a tisztességes működés szabályait, illetve egyértelmű útmutatást adna a vállalkozások számára az ágazatban felmerülő problémák kezelésére.
Az építőiparnak elengedhetetlen szüksége lenne a kétes hírű vállalkozók és megrendelők kiszűrésére. Az iparágban mintegy 270 ezren dolgoznak, de 80 százalékuk olyan mikrovállalkozás tagja, amely 1 és 3 fő közötti létszámot foglalkoztat. Mindössze 20 olyan cég működik az országban, amely legalább 300 dolgozót foglalkoztat. Az Ausztriában működő 8 ezer magasépítésben tevékenykedő céghez képest a magyar 80 ezres adat egyértelműen túlzónak tűnik.
Valódi megoldást azonban csak a gazdaságélénkítő programok jelenthetnek erre a problémára. Az építőiparban például a körbetartozás nagyságrendjének drasztikus emelkedése a lakáseladások megtorpanásával hozható összefüggésbe. Mivel az építőipari cégek elegendő tőke híján nem tudják a teljes beruházást finanszírozni, a még félkész lakások legalább felét el kell adniuk ahhoz, hogy folytatni tudják a munkálatokat. A nehezedő hitelfeltételek és a pangó piac miatt azonban az értékesítés egyre nehezebb. A hiányzó összegeket pedig tulajdonképpen az alvállalkozók felé fennálló tartozások teszik ki.
