Írásunk azokat a módszertani megközelítésből fakadó különbségeket mutatja be, melyek az egyedi alkalmazások fejlesztését megkülönböztetik a termékszemléletű rendszerfejlesztéstől. Egyedi alkalmazások fejlesztésekor a kivitelező cég megoldásai erőteljesen magukon viselik a megrendelő "világképét" és a fejlesztők egyéniségét. Így az elkészült - olykor hasonló igényeket kielégítő - informatikai rendszerek összességükben rendkívül heterogén képet mutatnak mind technológia, mind az alkalmazott üzleti logika tekintetében. Gyakran merül fel az a probléma, hogy a kivitelező cég szakemberei csak az adott megoldás specialistái. Ezért szervezeti változás esetén előállhat az a helyzet, hogy a felhasználói support-tevékenységet a rendszert alapjaiban nem ismerő kolléga veszi át, aki majd élesben tanulja meg a helyi specialitásokat. Termékfejlesztés esetében ez nem fordulhat elő, a kiképzett, egységes fejlesztői csapaton belül garantált a helyettesítés, a support-tevékenység zökkenőmentes továbbvitele.
A termékközpontú alkalmazásfejlesztés a szoftvercégtől, annak munkatársaitól az adott szoftverrel támogatott üzleti területre vonatkozóan mélyrehatóbb és átfogóbb domain-tudást követel meg, mint az egyedi felhasználó igényeire szabott megoldások kialakítása. Az egy üzleti területre koncentráló, termékközpontú alkalmazásfejlesztés az információt és a tapasztalatot széles körből gyűjti, mivel a kifejlesztett rendszer az adott piac szereplőinek professzionális megoldással szolgál, a kialakított metódusok gyakorlatilag szakmai standardokká válnak. A szoftverfejlesztők kiképzése, és velük a fejlesztési folyamatok kialakítása is összetettebb folyamat: megköveteli a támogatott üzleti területhez való affinitást, illetve az adott cégekre jellemző fejlesztési módszertan elsajátítását. A képzés és beillesztés időigénye miatt a termékfejlesztéssel foglalkozó IT-cég fejlesztői kapacitásának bővítése relatíve lassúbb folyamat. Ezt a felhasználók számára ellentételezi az üzleti folyamatokat támogató szoftvermegoldások magasabb minősége és megbízhatósága. Az egységes fejlesztői csapat a garancia arra, hogy az elkészült szoftver szerves egységként jelenjen meg a felhasználó számára. A termékszemlélettel fejlesztett szoftverek support-tevékenysége, továbbfejlesztése is racionálisabb létszámgazdálkodás mellett valósítható meg. Az elmondottak alapján a szoftvertermékek vásárlása az egyszeri költségek (licence-díjak), és a folyamatosan felmerülő alacsonyabb support-költségek miatt racionálisabb döntésnek tűnik. A pénzügyi informatika területén racionális döntésnek tűnik a költségesebb és magasabb működési kockázatot hordozó egyedi alkalmazásokat egyszerűbben és költséghatékonyabban üzemeltethető, standard megoldásokat biztosító szoftvertermékekre cserélni. E döntés indokait a következő táblázatban foglaltuk össze pro és kontra érvek összegyűjtésével:
A fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy a mai kor követelményeinek megfelelő pénzügyi informatikai rendszerek valahol a "dobozos" szoftverek és a keretrendszerek közötti arany középutat képviselik. Nem igényelnek a felhasználótól emberfeletti erőforrás-ráfordítást az implementáció időszakában végrehajtandó paraméterezésre. Nem kell ugyanakkor a valós folyamatok átszervezésével igazodni a szoftverhez, ugyanis a szakemberek által felhalmozott tudás és piacismeret alkalmazásával a szükséges mértékű testre szabást a konkrét igényeknek megfelelően, a rendszer rugalmassága révén biztosítják.
Kreskai György
A szerző a TRIAS Befektetési Rendszerek fejlesztésével foglalkozó TRINITY Consulting Kft. (www.trinityconsulting.hu) ügyvezető igazgatója.
(X)