A Nemzetközi Valutaalap becslése alapján a világ leggazdagabb országának egy főre vetített gazdasági teljesítménye mintegy kétszázszor akkora lesz idén, mint a legszegényebb ország hasonló mutatója (Luxemburg és Dél-Szudán). Mivel napjaink társadalmi, gazdasági, vagy akár természeti kihívásai ritkán állnak meg az országhatároknál (akár a globális értékláncok sérülékenységére, a nemzetközi migrációra, az éghajlatváltozásra gondolunk), nyilvánvaló, hogy ekkora gazdasági eltérések mellett hatalmas különbségek vannak abban is, hogy egy-egy ország mennyire képes szembenézni a saját kihívásaival.
Ez motiválta a Journal of Economic Inequality-ban nemrég megjelent tanulmányunkat. Ebben egy 31 országra kiterjedő adatbázison vizsgáltuk, hogyan függ össze az országokon belül megélt gazdasági egyenlőtlenség azzal, hogy mennyire tartják súlyosnak az emberek az országok közti gazdasági egyenlőtlenségeket.
Szociológusok, szociálpszichológusok, közgazdászok régóta tudják, hogy a tényleges gazdasági egyenlőtlenség egy országon belül sokszor nagyon különbözik a lakói által megélt gazdasági egyenlőtlenségtől. Ez azért fontos, mert a megélt gazdasági egyenlőtlenség az, ami meghatározza a társadalmi viselkedésünket: ha nem tűnik nagynak a szegények és a gazdagok közti különbség, nincs okunk szolidaritásra törekedni, vagy éppen olyan politikusokat és szakpolitikákat támogatni, amelyek az egyenlőtlenségek csökkentésére törnek.
Középosztály felé húzás
A korábbi szakirodalom lényegében egybehangzóan arra az álláspontra jutott, hogy az emberek általában nem jól mérik fel a saját országuk gazdasági egyenlőtlenségeit, illetve a saját helyzetüket országuk jövedelmi „szamárlétráján”. Ennek a legfőbb oka, hogy az emberek általában hozzájuk hasonló emberekkel érintkeznek a mindennapok folyamán (kertvárosi a kertvárosival, lakótelepi a lakótelepivel, multiban dolgozó a multiban dolgozóval stb.), és ebből arra következtetnek, hogy az általuk nem ismert emberek helyzete is bizonyára hasonló a sajátjukhoz. Ez azonban általában nincs így, és ennek eredménye az, hogy
az emberek hajlamosak akkor is a középosztályhoz sorolni magukat, ha éppen jelentősen gazdagabbak vagy szegényebbek a statisztikailag középen állókhoz képest, illetve hajlamosak kisebbnek látni az egyenlőtlenségeket, mint amekkorák azok valójában.
A hipotézisünk az volt, hogy az átlagember ugyanúgy jut el az országok közti egyenlőtlenségek értékeléséhez, ahogy az országon belüli egyenlőtlenségek értékeléséhez: szubjektív tapasztalataiból kiindulva, erős feltételezésekre támaszkodva. Ilyen feltételezés lehet az, hogy az embernek csak becslése, nem pontos információja van arról, hogy polgártársai mennyivel szegényebbek vagy gazdagabbak nála.
Hasonlóan azt is feltehetjük, hogy az embernek arról is csak becslése van, hogy egy másik ország mennyivel szegényebb vagy gazdagabb a sajátjánál. Ha ez így van, akkor az országok közti gazdasági különbség érzete a saját, illetve a hazánk helyzetének szubjektív érzetétől fog függeni: attól, hogy magunkat mennyire gondoljuk szegénynek, és attól, hogy mennyire találjuk nagynak a saját hazánk gazdasági különbségeit.
Példával élve:
- ha valaki havonta több millió forintot visz haza, és nem nagyon találkozik nála szegényebb emberekkel, akkor gazdagabbnak fogja tartani Magyarországot, mint az, aki – ismerőseihez hasonlóan – minimálbérből kénytelen élni. Emiatt alighanem az előbbi embert kevésbé fogják zavarni az országok közti egyenlőtlenségek.
- Ha viszont valaki minimálbérből él, de gyakran érintkezik nagyon gazdag emberekkel, akkor lehet, hogy Magyarországot a ténylegesnél gazdagabb helynek fogja tartani, hiszen valójában rosszul méri fel, hogy akik nála gazdagabbak, azok valójában mennyivel is gazdagabbak.
Hipotézisünk alapján a szubjektív tényezők (mit gondolunk saját helyzetünkről, illetve a hazai egyenlőtlenségekről) valójában fontosabbak lehetnek az országok közti különbségek megítélésében, mint a ténylegesen létező különbségek az egyes emberek és országok között. Ezt a feltevést teszteltük empirikusan.
A kutatásunkhoz az International Social Survey Programme társadalmiegyenlőtlenség-mérésének ötödik hullámának kérdőíves adatait használtuk. A felmérés 2019 és 2021 között zajlott. 31 országban tették fel lényegében ugyanazon kérdéseket a társadalom egy reprezentatív mintájába. Elemzésünkben több mint 32 ezer válaszadó adataira támaszkodhattunk, Chilétől Oroszországig, Magyarországtól a Fülöp-szigetekig.
Az évtizedek óta zajló kutatássorozatban ez volt az első alkalom, hogy megkérdezték a válaszadókat, szerintük túl nagy-e az országok közti egyenlőtlenség – az erre adott válasz volt a fő kimeneti változónk. A fő kérdésünk az volt, hogy mennyiben változik az erre adott válasz attól függően, hogy az illető 1) mekkorának tartja hazája jövedelmi egyenlőtlenségeit, 2) mekkora egyenlőtlenséget tartana kívánatosnak saját hazájában, 3) hol helyezi el magát hazája társadalmi-gazdasági hierarchiájában. Ezt azzal vetettük össze, hogy az országok közti egyenlőtlenség érzete mennyire függ 4) saját országa tényleges gazdagságától, 5) tényleges jövedelmi egyenlőtlenségeitől, 6) saját objektív jövedelmi helyzetétől a társadalmán belül.
Az 1-es és a 2-es szempontokat két speciális mérőszámmal mértük, a szubjektíven érzékelt Gini-együtthatóval, illetve a szubjektíven kívánatos Gini-együtthatóval. A jövedelmi Gini-együttható egy statisztikai index, melyet a jövedelmi eloszlásokból lehet kiszámolni, értéke 0, ha teljes az egyenlőség és 1, ha teljes egyenlőtlenség (egy emberé vagy csoporté az összes jövedelem). A szubjektíven érzékelt és szubjektíven kívánatos Gini-együttható alatt azt értjük, hogy az érték nem a tényleges jövedelmeket tükrözi, hanem azt, amit az egyén a jövedelmekről gondol: mekkorák a jövedelmi különbségek, illetve mekkorának kéne lenniük. A kérdőíven senkit nem kérdeztek meg, mekkora a hazája Gini-együtthatója, vagy éppen mekkora mutatót tartana kívánatosnak. Ezek általunk mesterségesen előállított statisztikák, amelyeket több különböző kérdésre adott válaszokból számoltunk ki.
Az ISSP kérdőív megkérdezi, hogy a válaszadó szerint mennyit keresnek az adott országban bizonyos reprezentatív foglalkozások művelői (pl. cégvezető, betanított gyári munkás stb.). Emellett azt is megkérdezik, a válaszadó szerint milyen „alakú” a társadalma keresztmetszete: mennyien vannak alul, középen, és felül. Az ezekre adott kiszámítható, hogy a válaszadó szerint mekkora a Gini-együttható az adott országban, illetve pontosabban: mekkora az a Gini-együttható, amely mellett egy objektív megfigyelő azokat a válaszokat adná, mint a tényleges. Mivel a kérdőív azt is megkérdezi, a válaszadó szerint milyen jövedelem lenne igazságos ugyanezekben a reprezentatív foglalkozásokban, illetve ideálisan milyen „alakúnak” kéne lennie a társadalomnak, ezért azt is ki tudtuk számolni, hogy a válaszadó mekkora Gini-együtthatót tartana kívánatosnak.
Kiemelt szerepet kap a szubjektív érzékelés
A kutatásunk első fő eredménye, hogy
az országok közti egyenlőtlenség érzete sokkal szorosabban összefügg a válaszadók szubjektív gazdasági indikátoraival, mint akár saját, akár országuk tényleges jövedelmi helyzetével.
Az 1. ábrán azt látjuk, hogy függenek össze ezek a változók. A függőleges tengelyen mindig az országok közti egyenlőtlenség érzetének átlagos szintjét ábrázoljuk.
A baloldali ábraszeleten az országok közti egyenlőtlenség érzetét annak függvényében ábrázoljuk (szórásegységben mérve), hogy a válaszadó hol helyezte el magát 1-től 10-es skálán a saját országa „társadalmi létráján”. Azt látjuk, hogy erős negatív kapcsolat áll fenn: minél pozitívabban látja valaki a saját helyzetét a társadalmában, annál kevésbé tartja túl nagynak az országok közti különbséget. Ez a kapcsolat statisztikai értelemben is erősnek tekinthető.
Érdekesség, hogy a válaszadók alig több mint 6%-a sorolta magát az első és második legrosszabb helyzetű kategóriába, és alig 3%-a sorolta magát az első és második legjobb helyzetűbe – ha az emberek objektíven látnák a saját helyzetüket a társadalmon belül, a legjobb és a legrosszabb helyzetű csoportnak egyaránt 20-20% körüli értéknek kéne lennie. Tehát érvényesül a szakirodalomból jól ismert középosztály felé húzás:
az egyértelműen szegényebbek és az egyértelműen gazdagabbak is hajlamosak a középhez tartozóként értelmezni helyzetüket.
A jobboldali ábraszeleten az országok közti egyenlőtlenség érzetét annak függvényében ábrázoltuk, hogy a válaszadó által megadott jövedelme ténylegesen melyik jövedelmi decilisbe tartozik. A két változó közt semmilyen összefüggést nem látunk. A tényleges jövedelmi helyzet – a szubjektív helyzettel szemben – nem látszik úgy, hogy meghatározná, mit gondolunk az országok közti egyenlőtlenségről.
A 2. ábra azt mutatja, hogy minél nagyobbnak tartja valaki saját országa egyenlőtlenségeit, annál inkább hajlamos nagyobb problémának látni az országok közti egyenlőtlenségeket is. Ezzel szemben minél nagyobb egyenlőtlenséget látna valaki kívánatosnak a saját hazájában, annál kevésbé érdeklik az országok közti gazdasági különbségek.
Az egyszerűség kedvéért a nyers adatokat ábrázoltuk, amit befolyásolhat az, ha egyes országok válaszadói szisztematikusan másként viselkednek. Az USA például gazdag és egyenlőtlen, Szlovákia (az USA-hoz képest) szegényebb és egyenlőbb. Ha mindkét ország válaszadói reálisan látják saját országok egyenlőtlenségét, de valamilyen teljesen más okból az USA-t nem érdekli a külföld, Szlovákiát meg igen, akkor a fenti eredmények előállhatnak pusztán azért, mert a szlovák és az amerikai válaszadók szisztematikusan különböznek egymástól.
A tanulmányunkban igyekszünk megmutatni, hogy nem ez a helyzet: a fenti összefüggések akkor is fennállnak, ha regressziós elemzés segítségével az összes tényezőt egyszerre vizsgáljuk, illetve kiszűrünk egy csomó tényezőt, ami az eredményeket torzíthatja (például az egyes országok hatását, vagy a válaszadó ideológiai preferenciáit, illetve egyéb tulajdonságait).
Sőt, az eredményeink nagy része országokon belül is igaznak bizonyul, vagyis, a kiragadott példával élve: az amerikai egyenlőtlenségeket nagynak tartó amerikai éppen úgy súlyosabbnak tartja az országok közti egyenlőtlenségeket az amerikai egyenlőtlenségeket kicsinek tartó amerikainál, ahogy a szlovákiai egyenlőtlenségeket nagynak tartó szlovák is súlyosabbnak érzi az országok közti egyenlőtlenségeket a szlovákiai egyenlőtlenségeket kicsinek tartó szlováknál.
Nem sok jóra számíthatunk a kutatás alapján
A tanulmányunk fő tanulsága, hogy minél távolabb van a mindennapi valóságunktól egy gazdasági kérdés, annál inkább hajlamosak vagyunk bizonytalan benyomásokra, gondolatmankókra, általánosításokra támaszkodni a megválaszolásában. A távolabbi absztrakciókhoz pedig – jobb híján – a közelebbi témákhoz már bevált gondolatmankóinkat használjuk. Ennek eredményeképp nemcsak a tapasztalatainkat, de a tévedéseinket is visszük a gondolkodás egyik területéről a másikra.
Ha ugyanazokat az embereket érdekli jobban az országon belüli egyenlőtlenség, mint az országok közti egyenlőtlenség, abból nem sok jó következik.
Egyrészt ez ahhoz vezethet, hogy a kérdés a politikai polarizáció foglya lesz (illetve az marad), ami nem segít abban, hogy a bevezetőben említett problémákat (például a pandémiákat és az éghajlatváltozást) a gazdag és a szegény országok közösen tudják megoldani. Ezzel összefüggésben az sem túl jó kilátás, hogy minél jobbnak látja valaki a saját helyzetét, annál kevésbé érdekli az országok közti egyenlőtlenség, hiszen alighanem az elithez tartozóknak van a legnagyobb esélye hatást elérni ezen a területen.
Az eredeti tanulmány itt olvasható.
A kutatás további szerzői voltak: Carmen Cervone, Caterina Suitner (Padovai Egyetem), Federica Durante, Roberta Rosa Valtorta, Michela Vezzoli (Milano-Bicocca Egyetem), Anne Maass (NYU Abu Dhabi)
Gáspár Attila a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa.
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
