Az, hogy pontosan mekkora is a munkanélküliség negatív jólléti hatása, függhet azonban a körülményektől, például attól, hogy a munkanélküliek környezetében hány másik munkanélküli van, mekkora a munkanélküliségi ráta. Ezzel kapcsolatban két hipotézist vet fel a szakirodalom. Az egyik szerint magasabb munkanélküliség esetén az adott közösségben (régióban, társadalomban) gyengébb a munkavégzést „elváró” társadalmi norma. Emiatt a munkanélküliek kevésbé érezhetik úgy, hogy a mindennapok során negatívan ítélik meg őket, így a munka elvesztésének kisebb lehet a negatív pszichológiai hatása.
A hipotézis másik eleme, hogy a munkanélküliek számára a – szubjektív jóllét szempontjából egyébként meglehetősen fontos – társadalmi összehasonlítás, azaz a saját helyzet másokhoz viszonyítása, magas munkanélküliségi ráta esetén kedvezőbb. Ennek az lehet az oka, hogy több munkanélkülit látnak maguk körül, így a másokhoz viszonyított helyzetük kedvezőbb lehet, valamint nagyobb valószínűséggel gondolhatják azt, hogy az állásnélküliség nem a saját hibájuk, hanem inkább az általános gazdasági helyzet oka. Összességében ez azt eredményezheti, hogy magas munkanélküliség esetén az állásvesztés negatív jólléti hatása kisebb, azaz a munkanélküliek (foglalkoztatottakhoz viszonyított) relatív elégedettsége magasabb.
A másik hipotézis szerint viszont lényegesebb szempont, hogy magasabb munkanélküliségi ráta esetén erősebb a verseny a munkahelyekért, ami csökkenti az újra elhelyezkedés valószínűségét. A magas munkanélküliségi ráta ezen felül demoralizáló hatással is lehet a munkanélküliekre, mivel elveszíthetik az álláskeresés hatékonyságába és sikerességébe vetett hitüket. Az elmélet szerint mindez azzal járhat, hogy a munkanélkülivé válás szubjektív jóllétet romboló hatása nagyobb olyan időszakokban, amikor magas a munkanélküliség.
Nemrég megjelent tanulmányunkban 19 európai ország 137 régiójában vizsgáltuk meg, hogy hogyan függ össze a munkanélküliek szubjektív jólléte (élettel való elégedettsége és boldogsága) a regionális munkanélküliségi rátával. Az elemzéshez a European Social Survey, egy kétévente végrehajtott, minden országban azonos, folyamatosan ellenőrzött módszertannal végzett kérdőíves kutatás 2002 és 2017 közötti adatbázisát használtuk, ami több mint 130 000 aktív korú személy válaszait tartalmazta. Elemzésünkben arra fókuszáltunk, hogy a munkanélküliek foglalkoztatottakhoz viszonyított szubjektív jólléti hátrányát hogyan befolyásolja a munkanélküliségi ráta nagysága.
A korábbi kutatásokkal összhangban azt találtuk, hogy a munkanélküliségi ráta negatívan függ össze minden ember szubjektív jóllétével.
Azaz, magasabb munkanélküliség esetén a foglalkoztatottak is kevésbé elégedettek az életükkel és kevésbé boldogok, amit (többek között) a megnövekedett bizonytalanságérzet és a munkanélküliségtől való félelem magyarázhat. A munkanélküliek szubjektív jólléte – elsősorban a tudatosabb, életcélokkal való összevetésre épülő elégedettsége, kevésbé a pozitív és negatív érzelmek összességét mérő boldogsága – azonban a foglalkoztattak jólléténél lényegesen erősebben csökken magas munkanélküliség esetén.
Azaz, eredményeink azt a hipotézist támasztják alá, amely azt hangsúlyozza, hogy a munkalehetőségek hiánya és a rosszabb újbóli elhelyezkedési kilátások miatt a magas munkanélküliségű régiókban különösen kedvezőtlen a munkanélküliek helyzete. Ezt az értelmezést erősíti az is, hogy amikor külön vizsgáltuk azokat a munkanélkülieket, akik keresnek munkát és akik nem keresnek munkát, csupán az előbbiek esetében figyeltük meg, hogy a foglalkoztatottakhoz képesti elégedettségi hátrányuk magasabb, amikor a munkanélküliségi ráta magas.
Azok között, akik munkanélküliek ugyan, de nem keresnek munkát, nem találtunk a munkanélküliségi ráta és az elégedettségi hátrány között kapcsolatot.
Mindez azt jelenti, hogy a magasabb munkanélküliségi ráta olyan társadalmi környezetet jelent, amely a munkanélküliek életét nehezebbé teszi, nem pedig a munkavégzést elváró társadalmi norma gyengülését és ezen keresztül a munkanélküliek társadalmi stigmazitációjának és negatív reputációjának csökkenését jelzi. Az eredmények tehát arra utalnak, hogy gazdasági válságok és növekvő munkanélküliség esetén fokozottabb közpolitikai erőfeszítésekre lehet szükség a munkanélküliek újbóli elhelyezkedési esélyeinek javítása érdekében, valamint hasznosak lehetnek további olyan szakpolitikai beavatkozások, amelyek célja a munkanélküliek a mentális egészségének és szubjektív jóllétének javítása.
A tanulmány szabadon hozzáférhető, preprint verziója ezen a linken érhető el.
Hajdu Gábor, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa
Hajdu Tamás, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: Getty Images
