Az országon belüli vándorlást több tényező is befolyásolja. A rendszerváltás előtt elsősorban az iparosodás és a mezőgazdaság kollektivizálása miatt költöztek a falvakból a városokba az emberek, ezt követően pedig a munkaerőpiacról kiszorulóknak a periféria irányába történő áramlása volt a jellemző. Ekkor jelent meg a kertvárosi övezetek felé irányuló vándorlás is, vagyis a szuburbanizáció jelensége. A munkalehetőségek és a magasabb bérszínvonal miatt Pest megye és a nyugati országrész elszívó ereje a mai napig jellemző.
Ugyanakkor az egyéni életút is hatással van a költözködéssel kapcsolatos döntésekre;
ilyen például a felsőoktatás megkezdése, a családalapítás, a karrierépítés egy újabb állomása, vagy épp a nyugdíjazás körüli életmódbeli változások. Ezek mindegyike más és más igényeket támaszt a lakhatással kapcsolatban, amely tényezők új otthon keresésére sarkallhatják az embereket.
A vándorlást befolyásoló tényezők: kapcsolathálózatok és a kistérségek jellemzői
Azt, hogy egy kistérségből mennyien költöznek el, vagy hogy egy kistérséget mennyien választanak a letelepedésük célpontjául, elsősorban a kistérséghez közvetlenül köthető tulajdonságok befolyásolják. Ilyen jellemzők például a munkalehetőségek, az elérhető jövedelem szintje, a szociális és egészségügyi ellátások hozzáférhetősége, a fogyasztási lehetőségek és a lakásállomány állapota (például közművesítettség). Emellett a vándorlást meghatározza az emberek kapcsolathálózata is, vagyis hogy mennyi kapcsolatuk van az adott kistérségen belül (mennyire integráltak a közösségükbe) és melyik másik kistérségekben élőkkel van több vagy kevesebb kapcsolatuk (hol élnek az ismerősei).
Tehát azt mondhatjuk, hogy a belföldi vándorlást a kistérségek infrastrukturális és gazdasági adottságai mellett kapcsolathálózati tényezők is befolyásolják. Az emberi kapcsolathálózatok vándorlásra gyakorolt hatása voltaképpen azon alapul, hogy a kapcsolatok jelentette erőforrások miként módosítják a vándorlás költségeit és az elérhető nyereséget. Ezek az erőforrások a gyakorlatban általában kölcsönös segítségnyújtást, az információcsere lehetőségét, vagy egyszerűen a megerősítés, valahová tartozás érzését jelentik. A vándorlás, költözés esetében ez a támogatás jelentheti például a munkalehetőségekről, lakhatási lehetőségekről való információcserét; vagy akár azt, hogyha előzetesen ismerünk valakit egy új lakhelyen, ő segíthet nekünk beilleszkedni az új társaságba, bemutathat bennünket a helyieknek. Ugyanígy nagyban segíti például az elhelyezkedést egy másik dolgozó ajánlása a felvételkor.
Mi az összefüggés tehát a társadalmi kapcsolatok és a költözködéssel kapcsolatos döntések között? Vajon kevesebben hagyják el azokat a kistérségeket, ahol sok az ott élők egymással fenntartott kapcsolata, vagy ahol „mindenki ismer mindenkit”? És többen választanak olyan célpontot, amivel a kistérségük sűrűn kapcsolódik? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az itt bővebben is olvasható, nemrég megjelent tanulmányunkban.
Az emberi közösségek informális kapcsolathálózatának jellemzőit sokáig nehéz volt mérni, főleg ilyen nagy, országos léptékben. Azonban a mobiltelefonok és közösségi oldalak térnyerésével manapság már nem lehetetlen. Ugye emlékszünk az iWiW-re? Az iWiW egy magyar közösségi oldal volt, amelyet 2002-ben alapítottak, és 2010-ig a legnépszerűbb online közösségi hálózat volt Magyarországon. 2009-re az oldalnak több mint 3,5 millió aktív felhasználója volt, ami akkor az összes hazai internethasználó körülbelül kétharmadát jelentette. Az oldalon fel lehetett venni a kapcsolatot iskolatársakkal, munkatársakkal, ismerősökkel, ismerősök ismerőseivel, barátokkal, családtagokkal stb. Ezek a kapcsolatok az offline közösség felbomlása, elhagyása, vagy az ismeretség jelentőségének megkopása esetén is fennmaradtak a közösségi hálón. Így az oldal továbbra is lehetőséget adott az ismerősök követésére, az ismerősöktől, vagy ismerősökről való információ megszerzésére. A közösségi oldalak tehát elősegítik a kapcsolattartást, lehetővé teszik az egyébként inaktív kapcsolatok gyors, könnyű és olcsó felélesztését.
Egyben leképezik az offline kapcsolatok térképét, így kiválóan alkalmasak társadalmi kapcsolathálózatok vizsgálatára is.
A különböző jellegzetességekkel bíró kapcsolathálózatok más előnyökkel járhatnak tagjaik számára és másféle hatást gyakorolhatnak a vándorlásra. Hipotézisünk szerint a sűrű helyi kapcsolati háló és a zárt helyi kapcsolatstruktúra az elvándorlás ellen hatnak, a sok összekötő kapcsolat két kistérség között pedig növeli annak a valószínűségét, hogy gyakori a vándorlás a két kistérség között.
A távolság hatása
A társadalmi kapcsolatokkal és a vándorlással kapcsolatban is megfigyelhető, hogy ezek gravitációs törvények szerint oszlanak el. Vagyis két kistérség közti kapcsolatok száma és a vándorlás események száma is nagyban függ két tényezőtől: a köztük lévő távolságtól és attól, hogy az adott térséget hányan lakják. Két, egymáshoz viszonylag közeli, nagy lakosságszámú kistérség között várhatóan nagyobb lesz a vándorlási aktivitás és a kapcsolathálózat sűrűsége is, mint két egymástól távolabb eső, de ugyanakkora kistérség között; és határozottan nagyobb, mint egymástól távol eső, kisebb lélekszámú kistérségek között. Az átlagos távolság két magyarországi kistérség között például 3 óra autóút, viszont a vándorlások átlagos távolsága csak 1,5 óra autóút.
Az ábrán példaképpen két véletlenszerűen kiválasztott kistérség, Tiszafüred és Zalaszentgrót vándorlási és kapcsolathálózati összeköttetéseit látjuk. Tiszafüred esetében szépen kirajzolódik az, hogy nagyobb mértékű vándorlás azokba a kistérségekbe irányul, ahova az online kapcsolatok is. Zalaszentgrót esetében pedig az az érdekesség, hogy a viszonylag sűrű kapcsolathálózati összeköttetés mégis alacsony vándorlással párosul.
A fentiekből tehát az következik, hogy ha két kistérség közti vándorlást szeretnénk elemezni, akkor figyelembe kell venni az infrastrukturális és gazdasági jellemzőket, a köztük lévő távolságot és a kapcsolathálózati jellemzőket. Ezek közül most az emberi kapcsolatokra koncentrálunk.
Az eredmények
Az elemzésünk azt mutatja, hogy többen költöznek olyan kistérségekbe, amivel sűrű kapcsolathálózat köti össze korábbi lakóhelyüket; így élhetnek az ismerőseik segítségével, akik megkönnyítik a tájékozódást és a támogató közeget jelentenek az új környezetben.
Egészen pontosan 1% növekedés a kapcsolatok számában 0,66%-os növekedést jelent a vándorlásban.
Korábbi kutatásunkból azt is tudjuk, hogy ha a kapcsolatok sűrűsége nagy, akkor még a kistérségek közti nagyobb távolság esetén is megnövekedhet a letelepedés valószínűsége.
Vizsgálatunkban azonban a sűrű helyi kapcsolatháló nem mutatott összefüggést azzal, hogy mennyien költöznek el egy adott kistérségből, és azzal kapcsolatban sem meggyőző a bizonyíték, hogy a zárt közösségekből, ahol „mindenki ismer mindenkit” kevesebben költöznének el. Vagyis az, hogy az összekötő típusú kapcsolatok és a vándorlás között összefüggés van: egyértelmű, de a helyi közösségek kapcsolathálózatának megtartó erejét nem sikerült bizonyítani, ami részben annak is betudható, hogy az ilyen kapcsolatok esetében talán kisebb a közösségi oldalak jelentősége.
Lőrincz László az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja Közgazdaságtudományi Intézetében működő ANET Lab és a Budapesti Corvinus Egyetemen működő NETI Lab tudományos főmunkatársa.
Németh Brigitta az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja Közgazdaságtudományi Intézetében működő ANET Lab tudományos segédmunkatársa.
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
