Kiérlelt eredmények
A gyorsan felskiccelt blog- és Facebook-posztokkal, napilap-interjúkkal összehasonlítva a szakfolyóiratokban közölt tudományos publikációk nagy előnye, hogy a komoly szakmai szemlék szerkesztősége által felkért anonim pályatársak kritikus értékelésének (ún. peer review) hála, kisebb az esélye, hogy ami megjelenik, abban rossz adatokból, rossz módszertannal, kiragadott, félrevezető következtetésekre jutnak a szerzők. Hátrányuk viszont, hogy a tudományos közlésig vezető folyamat viszonylagos lassúsága miatt még a legnagyobb igyekezet mellett is legalább fél-egy évvel lemaradva követik a napi történéseket.
Amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogyan hatott nálunk az egészségügyi ellátórendszerre és az egészségi állapotra a világjárvány, mindkét különbség igen fontossá válik. A Munkaerőpiaci Tükör „A koronavírus-járvány hatása a halálozásra és az egészségügyi ellátórendszerre” című fejezetében, valamint szintén a KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének szerkesztésében megjelent Fehér Könyv alfejezetében (A COVID-19-járvány hatásai az egészségügyi ellátórendszerre és az egészségi állapotra) arra vállalkoztunk, hogy a sok, naponta frissített, szenzációkkal teli, kétséges módszertannal működő online számláló, grafikon, táblázat helyett, néhány saját számítással kiegészítve, a profi kutatók szakcikkeit szemlézzük a témában, még akkor is, ha így csak a 2021 decemberéig megjelent, legfeljebb a járvány első három hullámát vizsgáló tanulmányokat referálhattuk.
Az ellátások igénybevételére az intézményi döntések és lakossági viselkedés egyaránt hatottak
Az egészségügyi ellátórendszer teljesítményét kínálati és keresleti okok is csökkentették a járvány alatt. Az intézményeket a járvány hullámai alatt tehermentesítették: az első hullám elején, 2020. március 15-étől felfüggesztették a halasztható beavatkozásokat, az egynapos sebészetet, a szervezett népegészségügyi szűrővizsgálatokat is, amelyeket aztán több lépcsőben indítottak újra május, illetve június folyamán. A második és harmadik hullámban már szelektívebb módon került sor az ellátások felfüggesztésére, a szűrővizsgálatokat például már csak három hétre, 2021. április 9. és április 29. között állították le (1. ábra). A bevezetett és azóta is fenntartott átalányfinanszírozás, valamint általában a kapacitások COVID-ellátásra való átirányítása, de a 2021. március 1-jén életbe lépett új egészségügyi szolgálati jogviszony hatása is a kínálatot csökkentő tényezők között volt.
Másfelől a lakosság is kevésbé fordult orvoshoz a fertőződéstől való félelem, valamint a megváltozott munka- és otthoni körülmények (például a távoktatás miatt megnövekedett háztartási feladatok) hatására. (Korábbi cikkben bemutattuk az egészségügyi óvintézkedések betartásának hajlandóságát nemzetközi felmérések alapján.)
Hogyan változtak az egészségügyi ellátórendszer mutatói a járvány alatt?
Izgalmas eredményekre jutottunk az ellátórendszer egyik fontos mutatója, a gyógyszerfogyasztás terén. Az első hullám elején, 2020 márciusában látványos egyszeri ugrást, „pánik” gyógyszervásárlást figyeltünk meg szerzőtársainkkal közös korábbi cikkünkben. A vérnyomáscsökkentők és antidiabetikumok (cukorbetegség kezelésére szolgáló készítmények) esetén majdnem 40%-os, az antidepresszánsok esetén több mint 20%-os növekedést találtunk az adatokban. A pánikvásárlás a gazdagabb, vélhetően jobban informált járásokban erősebb volt, és néhány nappal korábban is kezdődött. Így az esetleges gyógyszerhiányok inkább az egyébként is sérülékeny csoportokat érinthették súlyosabban. Később, 2021 folyamán visszaállni látszott a gyógyszerfogyasztás korábbi szintje (2-3. ábra).
Emellett a járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátórendszer teljesítménye egyaránt visszaesett (4. ábra): a súlyosabb eseteket látták el az egészségügyi intézmények. Ezt a járóbeteg-ellátás (beleértve a CT-MRI és labordiagnosztikát) esetében a finanszírozott pontszámmal írjuk le, ami az esetszám és az egy esetre jutó átlagos beavatkozási érték szorzata. A fekvőbeteg-ellátást az ún. súlyszámmal jellemezzük, ami szintén az esetszámtól és az esetek súlyosságától függ.
Az első hullám alatt, 2020 március–áprilisában a járóbeteg-ellátás finanszírozott pontszáma 50–65 százalékkal (és az első intézkedések hatására már márciusban is 25 százalékkal) csökkent, a fekvőbeteg-ellátás súlyszáma 35–40 százalékkal esett vissza. Utána a teljesítmény fokozatosan visszaállt, és 2020. szeptember–októberig a szokásoshoz közeli értéken üzemelt, majd ezután egészen 2021 májusáig 15–30 százalékkal csökkentett szinten működött. Azóta 2021 szeptemberére elérte a historikus értéket, de az év végére az újabb hullámmal kicsit újra csökkent.
Ugyanakkor a járvány egésze alatt az esetszámok (valamint a fekvőbeteg-ellátásban az elszámolt kórházi napok száma) a pontszámnál és a súlyszámnál még erőteljesebben estek vissza – ez arra utalhat, hogy a súlyosabb eseteket tudták inkább ellátni a rendszerben.
A járvány hatására kevesebb szív- és érrendszeri és mentális beteg került orvoshoz
A szív- és érrendszeri megbetegedések esetén is kevesebb esetet észleltek az egészségügyi ellátórendszertől való távolmaradás okán. Ezt erősíti meg Böjti Péter Pál és szerzőtársai tanulmánya, akik az akut szív- és érrendszeri események közül a stroke diagnózisokban és kisebb részben a kapcsolódó beavatkozásokban találtak a COVID-19 járványnak betudható visszaesést. A szerzők a visszaesés mögött az ellátórendszer leterheltségét és a betegek orvoshoz fordulásának késedelmét feltételezik. Korábbi cikkükben – amely egy magyarországi egyetemi stroke-centrum adatain alapult – megmutatták, hogy a járvány első két hónapjában a stroke-ok (akut agyi érkatasztrófák) több mint 80%-át kitevő iszkémiás stroke (agyérelzáródás, „gutaütés”) esetszáma 11%-kal csökkent.
A Fehér Könyvben olvasható számításaink alapján a kórházban szívinfarktussal kezelt betegek száma 2021 őszéig a legtöbb negyedévben 10–25 százalékkal a korábbi évek szintje alatt volt. A KSH haláloki statisztikái szerint ugyanakkor 2020-ban nem csökkent a szív- és érrendszeri betegségekben elhunytak száma. Tehát a nemzetközi tapasztalatokkal összhangban vélhetően azért látható csökkenés a betegszámban, mert egyes esetek ellátatlanok maradtak.
A pszichiátriai ellátórendszer is megsínylette a járványt. A korlátozások során (a már korábban is hiányszakmaként működő) pszichiátriai intézmények és orvosok egy részét a pandémiás ellátásba helyezték át. Mindeközben a járvány nagy hatással volt a mentális egészségi állapotra. Wernigg Róbert cikke szerint a fertőződés is súlyosbíthatta a meglévő pszichiátriai alapbetegséget, sőt a fertőződéstől való félelem, az izoláció, a megélhetési problémák is újabb eseteket okoztak.
A kezeletlen pszichiátriai kórképek az öngyilkossági halálozás kockázatát növelik, ami itthon sajnos be is következett: a KSH haláloki statisztikája alapján 2019-ről 2020-ra a „szándékos önártalom” halálokok száma 10%-kal nőtt. Osváth és munkatársai statisztikai módszerek alkalmazásával azt találták, hogy az első és második hullámban (2020 év végéig) az öngyilkosságok száma 16%-kal nőtt ahhoz képest, mintha - a járvány hiányában - a korábbi, csökkenő trend folytatódott volna.
Az első hullám korlátozásai mindkét pszichiátriai ellátástípust érintették Magyarországon, bár a járóbetegeknek nyílt lehetőségük telefonos vagy online távkonzultációra. Ezért – ahogyan a Fehér Könyvben olvasható – a pszichiátriai diagnózissal járóbeteg-ellátásban megjelentek száma kevésbé esett vissza. A fekvőbetegek száma 2020/2. negyedévében közel 40 százalékkal tért el a trendtől és szezonalitástól, és 2021 őszéig a korábbi szint alatt maradt, míg a járóbeteg-esetszám több mint 20 százalékkal esett vissza az első hullám alatt, de a vizsgált időszak végére ismét elérhette a korábbi trendet. Wernigg Róbert is hasonló megállapításokra jutott cikkében 2020 első három negyedévét tekintve. Ezek az eredmények a hozzáférés romlását jelzik.
A feladat a visszapótlás elérése
A jelenleg csillapodó járványnak ezek a hatásai tehát bőven adnak további feladatot Magyarország egészségpolitikusainak. Fontos lenne az elmaradt esetek felderítése, különösen azokon a területeken és csoportokban, akiket a mentális zavarok jobban érinthettek, és ahol az ellátórendszerhez való hozzáférés nehézkesebb.
Fő üzenetünk az egészségpolitika számára, hogy kommunikációs eszközökkel is segítsék elő az esetek „visszapótlását”. Például célzott tájékoztató kampányokkal jelezzék a lakosság számára: vége a járványnak, megszűntek a korlátozások. Itt az idő a korábban elmaradt szűréseken való részvételre, jelentéktelenebbnek tűnő panaszokkal megint bátran fordulhatunk orvoshoz. Így mi magunk is tehetünk azért, hogy időben megszülethessenek a diagnózisok, és javuljon az egészségi állapotunk a járványt követően.
Bárdits Anna az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézete (KTI) és a Közép-európai Egyetem, Elek Péter a KRTK KTI és a Budapesti Corvinus Egyetem, Mayer Balázs a KRTK KTI, és Váradi Balázs a Budapest Intézet és az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársa.
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
