A 2020-as általános felvételi eljárás során, ami a szeptemberben induló képzéseket takarja, jelentősen, 18,4 százalékkal csökkent a magyar felsőoktatásba jelentkezők száma a 2019-es adatokhoz képest. A visszaesés viszonylag nagy figyelmet keltett, mivel nem illeszkedett az azt megelőző néhány év tendenciáinak sorába. Ugyanis a 2015-től 2019-ig terjedő időszakra nézve a felsőoktatásba jelentkezők száma, ha enyhén is, de nőtt és ezt követte a jelentős, 2020-as visszaesés (1. ábra). A 2021-es jelentkezési adatok arra utalnak, hogy bár 2020-hoz képest többen jelentkeztek a felsőoktatásba, ez messze nem volt elegendő a 2019-es számokhoz való „visszarendeződéshez”. A frissen megjelent 2022-es jelentkezési adatok is abba az irányba mutatnak, hogy az alacsonyabb jelentkezőszám tartós maradhat.
Mindez azért is releváns, mert bár a hazai közéleti diskurzusban gyakran megjelenik a diplomások „túltermelésének” képe, nemzetközi összevetésben ez aligha tekinthető valódi veszélynek. Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség aránya a 25 és 34 év közötti felnőttek körében 30,7 százalék, ami továbbra is jócskán elmarad az EU27 (40,5 százalék) és az OECD országok átlagától (45,5 százalék). Mindeközben a felsőfokú végzettségű fiatalok foglalkoztatottsági előnye az alacsonyabb végzettségűekhez képest felülmúlja az EU27 átlagát. És hasonlóan, az OECD felnőttek kompetenciáit vizsgáló felméréséből is az látható, hogy
Magyarországon az alapvető kompetenciák terén az OECD-átlagot jócskán meghaladó különbség mutatkozik az alacsonyabb és magasabb végzettségű felnőttek között.
De mi magyarázhatja a 2020-as drasztikus jelentkezőszám-csökkentést? Sem az alapvető demográfiai folyamatok, úgymint az érettségiző korosztály lassan, de folyamatosan apadó létszáma, sem a koronavírus járvány nem okolható érte. Bár a koronavírus járvány vitathatatlanul hatással volt az oktatási intézmények működésére, a felsőoktatási és érettségi jelentkezések határideje 2020-ban még a járványhelyzet magyarországi megjelenése előtt, februárban volt, ezáltal pedig a jelentkezéseket sem befolyásolhatta.
Ugyanakkor a felsőoktatási jelentkezések 2019 és 2020 között megfigyelhető csökkenése egybeesett a felsőoktatási felvételi szabályokat módosító rendelet hatályba lépésével. Ez a rendelet a 2020-as általános felvételi eljárástól kezdve kötelező emelt szintű érettségihez, valamint 280 pontos minimum ponthatárhoz köti a felsőoktatási alap- és osztatlan képzésre való felvételt. A cikk alapjául szolgáló tanulmányban amellett érvelünk, hogy makroszintű adatok alapján összefüggés feltételezhető az emelt szintű érettségi követelménye és a jelentkezőszámok visszaesése között. Ugyanis a csökkenés főként a felsőoktatás azon szegmenseit érintette, melyekre fokozottan hatással lehetett az emelt szintű érettségi követelménye és a minimum ponthatár megemelése.
Érettségizők és a (potenciális) felvételizők
Az emelt szintű érettségi követelményének életbe lépésével valamelyest emelkedett a sikeres emelt szintű érettségik száma, azonban a növekedés mérsékelt volt az érettségizők számához képest. Átlagosan 0,64 sikeres emelt szintű érettségi jutott egy érettségizőre a 2020-as tavaszi érettségi időszak után. Ez a szám 2019-ben még csak 0,36 volt. Ezek az arányok azonban nem jelentik automatikusan, hogy az érettségizők 64 (illetve 36) százaléka tett emelt szintű vizsgát, mivel vannak, akik több tárgyból is emelt szinten vizsgáztak. Vagyis, az arány növekedése a jelentkezők számának ismert csökkenése mellett arra utalhat, hogy az új szabályozásnak volt motiváló hatása, azonban sokakat el is tántoríthatott a jelentkezéstől.
Ami pedig a felsőoktatásba jelentkezők életkorát illeti, úgy tűnik, hogy az emelt szintű érettségi követelménye nem is az éppen érettségiző korosztály, hanem az idősebb, a felsőoktatásba a középiskola után néhány évvel később belépni kívánó diákok körében bírt a legerőteljesebb elrettentő hatással. A teljes jelentkezőszám visszaesése legnagyobb arányban a 27 év feletti, valamint a 20-21 éves korosztályt érintette. Feltehetően nekik nehezebb volt alkalmazkodni az új követelményekhez.
Magyarországon egyébként a felsőoktatásban való részvételt az utóbbi évtizedekben egyre erősödő társadalmi egyenlőtlenségek jellemzik, és mindez tovább erősödhet az emelt szintű érettségi követelményének bevezetésével. Ugyanis nem minden középiskolás diák fér hozzá egyenlő esélyekkel az emelt szintű érettségire való felkészüléshez szükséges erőforrásokhoz. Például a szakgimnáziumok tanulói jellemzően kevésbé előnyös családi háttérrel rendelkeznek, mint a gimnáziumokban tanuló diákok, továbbá a szakmai tárgyak mellett nekik jellemzően kevesebb szabadon felhasználható órakeretük marad a felkészülésre (például fakultációkra).
A 2019 és 2020 közötti visszaesés sokkal nagyobb mértékben érintette a leghátrányosabb helyzetű, mint a legfejlettebb kistérségeket, ezáltal a korábbi (gyenge) konvergencia megtorpant köztük. Sőt, a 2020 és 2021 közötti igen mérsékelt emelkedés arra enged következtetni, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek esetén tartós maradhat a jelentkezőszámok visszaesése. Ezek az aggregált adatok – bár egyéni motivációkra nem lehet egy az egyben következtetni belőlük – arra utalnak, hogy a hátrányosabb helyzetű térségekből származókat érzékenyebben érintették a szigorúbb követelmények és ezeken a területeken nagyobb mértékben lépett életbe előzetes önszelekció, vagyis eleve kevesebben próbálkoztak meg a felvételivel.
Ez pedig tovább erősíti a területi-társadalmi egyenlőtlenségeket.
Az érintett képzések
A jelentkezések visszaesése különösen markáns volt a felsőoktatás belépő szintjein, leginkább pedig az alapképzéseken (2. ábra), melyek esetén az új szabályozás jelentőséggel bír. Ezen belül pedig súlyosabban érintette az általában kisebb belépési küszöbbel rendelkező képzéseket, azaz azokat, ahova korábban alacsonyabb pontszámmal is be lehetett kerülni. A képzési területek közül a jelentkezőszám visszaesése a pedagógusképzés, a műszaki és informatika területét érintette legdrasztikusabban. A pedagógusképzés esetén ez a pálya elöregedése, a nagyarányú pályaelhagyás és az ennek következtében fellépő pedagógushiány miatt különösen égető kérdés. A műszaki és informatikai területekre korábban magas lemorzsolódási arányok voltak jellemzőek, ezek alapján pedig felmerülhet, hogy összességében ezeken a területeken nem feltétlenül lesz alacsonyabb az oklevéllel rendelkezők száma. Feltéve, ha a magasabb belépési küszöb mellett most bekerült hallgatók elkötelezettebbek a képzésük befejezése iránt, vagy könnyebben veszik az akadályokat, így kisebb arányban morzsolódnak le.
A belépő szintű képzéstípusokat tekintve a felsőoktatási szakképzések jogilag kiskaput jelenthetnek az emelt szintű érettségi követelménye alól. Mégis az látható, hogy ennek kihasználására bár mutatnak jelek, nem volt tömeges. A felsőoktatási szakképzésekre első helyen jelentkezők száma stabil maradt (0,8 százalékkal nőtt) 2019 és 2020 között. Hagyományosan ezek a képzések nem tartoznak a diákok elsődleges preferenciái közé,
így ez a kismértékű növekedés is figyelemreméltónak tekinthető, azonban nem olyan mértékű, ami az alapképzésekre aspirálók jelentős átcsatornázására utalna.
Ezek a képzések ugyanis a felsőoktatás diplomát adó képzései felé csupán korlátozott mértékben biztosítanak átjárást, mivel a képzési palettájuk nem olyan széles, mint az alap- vagy osztatlan képzéseké, ezen felül időbefektetést és állami félévek felhasználását is igénylik.
Konklúzió
A fentiek alapján érdemes lenne egyéni szinten is felmérni, hogy a felsőoktatás potenciális célcsoportjaiban befolyásolják-e és ha igen, milyen módon az új jogszabályok a felsőoktatási aspirációkat, jelentkezési stratégiákat. Mindazonáltal a makroszintű adatok összességében arra utalnak, hogy az emelt szintű érettségi követelménye és a minimumponthatár emelkedése hatással lehetett a felsőoktatási jelentkezőszámok 2020-as visszaesésére, mivel a visszaesés legerőteljesebben a közvetlenül az érettségit követő szegmenseket, különösképp az alapképzéseket érintette, miközben nem mutat összefüggést az érettségizők számának változásával. A 2021-es és 2022-es általános felvételi eljárás enyhe növekedést mutató adatai pedig azt sejtetik, hogy
a jövőben a 2019-es jelentkezőszámokhoz képest tartósan elmaradhat a felsőoktatásba felvételizők száma.
Ez a változás nem csak országon belül mélyítheti a területi-társadalmi egyenlőtlenségeket, hanem fokozhatja lemaradásunkat az EU27 és az OECD országaihoz képest a diplomások arányának tekintetében. Végső soron mindezek a hosszú távú gazdasági növekedésre is kedvezőtlenül hathatnak.
Vit Eszter a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola és az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa,
Holb Éva Marianna a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági és Gazdaságinformatikai Doktori Iskola és az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
