Lesz-e egy magyar középvállalatból olyan cég, mint egy német Mittelstand?

krtk blog A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A hazai középvállalatok számának változásában a 2008-as válság sokkhatása és jelentős szelekciója után egyfajta konszolidációs időszakot látunk. A középvállalatok számának változásában a közép-dunántúli régió a válságot követően viszonylag dinamikus bővülést mutatott. Enyhébb ütemű növekedést figyeltünk meg a kiegyensúlyozott iparszerkezetű közép-magyarországi régióban. Ehhez képest a Nyugat-Dunántúlon és az Észak-Alföldön már nagyobb fluktuáció figyelhető meg. A 2008-as válság óta egyre nagyobb különbséget láthatunk három lemaradó régió, a dél-dunántúli, a dél-alföldi és az észak-magyarországi, valamint az ország többi része között (1. ábra).

A középvállalatok területi megoszlása szinte állandónak mondható a teljes vizsgált időszak (2000–2017) során. Megfigyelhető a Budapestet is magába foglaló közép-magyarországi régió túlsúlya, hiszen a cégek több mint 30%-a itt található. A vidéki térségek közül az észak-alföldi régiónak van a legnagyobb részesedése (14,9%), ezzel szemben a dél-dunántúli régióban található a legkevesebb középvállalat (8,7%). Ugyanakkor a középvállalatok földrajzi elhelyezkedése általában népességarányos, nem jellemzi a külföldi működőtőke-alapú iparnál, illetve az üzleti szolgáltató szektor esetében tapasztalható erős területi koncentráció (2. ábra).

A középvállalatok definíció szerint a legalább 50 és legfeljebb 250 főt foglalkoztató gazdasági szervezetek. Azonban vizsgálataink során a 30–49 fős potenciális középvállalati kört is bevontuk az elemzésbe, mivel feltételezésünk szerint ebben a körben jelentős számban találunk olyan cégeket, amelyek megfelelő piaci körülmények között egy erős középvállalati réteg tagjaivá fejlődhetnek. Az elemzés során, annak átláthatósága érdekében, a 24 TEÁOR szerinti feldolgozóipari ágazatot hat ágazatcsoportba vontuk össze. A kutatáshoz a KRTK Adatbank NAV adatbázisát használtuk a 2000–2017 közötti időszakra.

A feldolgozóipari tevékenységek térbeli koncentrációjára a lokációs hányados (LQ) mértékét alkalmaztuk, ezt egészítettük ki a feltárt komparatív előnyök mutatójának (RCA) alkalmazásával. A lokációs hányados értékei alapján a középvállalati szektorban jelentősen eltér a magyar régiók feldolgozóiparának szerkezete. Jelentősebb ágazati koncentráció figyelhető meg öt különböző régióban, más-más ágazatban. A Dél-Dunántúlon a hagyományos könnyűiparban, az Észak-Alföldön az élelmiszeriparban, míg az észak-magyarországi régióban a fémiparban figyelhető meg jelentős koncentráció. Ezek részben igazodnak a korábbi (örökölt) ipari szerkezethez. A Közép-Dunántúlon a járműiparban, míg a központi régióban az elektronikai ágazatban alakult ki a foglalkoztatottsági adatok alapján területi sűrűsödés. A lokációs hányadoshoz hasonlóan a feltárt komparatív előnyöket mérő RCA index is jelentős differenciálódást mutatott. A legmagasabb értékek a közép-magyarországi elektronikai ipar és az észak-alföldi élelmiszeripar esetében mutathatók ki. Viszonylag magas érték jellemezte a dél-alföldi hagyományos könnyűipart, a dél-dunántúli fémipart és elektronikai ipart, az észak-alföldi fémipart, illetve járműipart, valamint a közép-dunántúli járműipart. Sajátos képet mutatott az észak-magyarországi régió, amely két iparágban, az alapanyagiparban és a fémiparban magas, míg a további három iparág esetén rendkívül alacsony értéket ért el.

A lokációs hányados és a komparatív előnyök összevetése révén kialakíthatók olyan régió-iparág kapcsolatok, amelyeken keresztül megállapítható, mely régiókban tapasztalhatók a komparatív előny kiaknázása a foglalkoztatás térbeli koncentrációja révén (3. ábra). A két mutató összevetése révén négy csoportot tudunk megkülönböztetni:

• Jobb felső negyed: A komparatív előny és a területi koncentráció egyszerre teljesül. Ebben az esetben a térség kiaknázza a komparatív előnyét, vagyis él feltételezhető versenyképességi előnyével, ilyen például a dél-alföldi élelmiszeripar vagy a dél-dunántúli fémipar.
• Jobb alsó negyed: Itt ugyan megvan a komparatív előny, de ezt eddig nem sikerült kihasználni. Erre példa az észak-alföldi járműipar és az észak-magyarországi alapanyagipar.
• Bal felső negyed: Nincs kimutatható komparatív előny, de területi koncentráció figyelhető meg, mint például a közép-dunántúli alapanyagiparban, valamint a nyugat-dunántúli könnyűiparban.
• Bal alsó negyed: Nem mutatható ki komparatív előny, és nincs területi koncentráció sem, például az észak-alföldi elektronikai iparban vagy a dél-dunántúli alapanyagiparban.

További vizsgálatot igényelnek azon iparágak, amelyek esetén nem aknázták ki a meglévő komparatív előnyöket, valamint azon térségek iparágai, melyek a komparatív előnyök hiányában is területi koncentrációt mutatnak.

Korábbi kutatási eredményeink, és a 2019-ben zárult NKFIH kutatásunk arra mutatott rá, hogy a középvállalatok fejlődése kiemelt gazdasági kérdés, de sikerük nagy mértékben a helyi és regionális szinten érvényesülő tényezőkön alapul. Ezért nem egymástól elszigetelt ágazati politikákra, hanem a helyi szereplőket is aktívan bevonó, térségi gondolkodáson alapuló modellre van szükség, amelyhez a német Mittelstand cégek esete további tanulmányozásra és követésre érdemes referenciapontot kínálhat. A középvállalatok a jelenlegi növekedési környezetben elsősorban a következő gazdaságpolitikai lépésekre érdemes hangsúlyt fektetni:

• a térségi tényezőkínálat (elsősorban a munkaerő-kínálat) tudatos fejlesztése, a lokális szinten képződő területi tőke megerősítése;
• a vállalati menedzsment-képességek fejlesztése;
• a vállalatok közötti lokális, regionális hálózatos együttműködés elősegítése;
• az innovatív fejlődést elősegítő célprogramok: intelligens szakosodási stratégiák, innovációtranszfer.

Zárásként fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a bejegyzésben bemutatott eredmények a COVID-19 világjárványt megelőzően születtek, ezért a járvány okozta gazdasági válság hatásai nem jelennek meg az elemzésben. Az előzetes hatások becsléséhez a Magyar Nemzeti Bank által 2020. március végén végzett kérdőíves felmérést hivatkozzuk. Ennek eredményei azt mutatják, hogy a 4000 válaszadó kis- és középvállalat mintegy fele (47%) érzékelte úgy, hogy a járvány hatására több, mint 30%-kal csökkent a cég árbevétele, és a válaszadók 40%-a további jelentős árbevétel-csökkenésre számított a kitöltést követő 1–3 hónapban. A megkérdezett cégek mintegy fele nem tervez változtatást a foglalkoztatottak létszámával kapcsolatban. Ahogy ezekből az előzetes eredményekből is látható, a COVID-19 világjárvány befolyásoló hatása jelentős alapot szolgáltathat kutatásunk folytatásához, ugyanis egyelőre még feltárásra vár, hogy a járvány milyen hatással volt a hazai, különböző ágazatokban és régiókban működő feldolgozóipari középvállalatokra. Az ágazati és területi különbségek elemzése az általános gazdaságpolitikai lépések mellett elősegíthetik a célzott beavatkozásokat is.

A bejegyzésben az NKFIH #115577 sz. szerződése („A hazai középvállalati szektor szerepe az ipar területi versenyképességében”) keretében elkészült kutatás adatait és tanulmányait használtuk fel. A bemutatott elemzés kidolgozásában a szerző mellett Lux Gábor és Kovács Szilárd vett részt.

Címlapkép: Getty Images