Németország egyik legismertebb ortopéd sebész szakorvosaként hivatkoznak sok helyen Önre. Melyek voltak szakmai pályájának legfontosabb mérföldkövei?
Számomra a legmeghatározóbb az volt, hogy
1997-ben - tudomásom szerint a világon elsőként - sikerült porcot ültetnem vállba.
Akkoriban ez nem volt elterjedt gyakorlat. Ennek a beavatkozásnak a bemutatása után különböző nemzetközi kongresszusokon megindult egyfajta ismertségi hullám, és azután kezdtem el inkább a vállsebészettel foglalkozni. Úgy gondolom, ez volt az egyik legmeghatározóbb esemény a szakmai életutamban.
Fontosak voltak a külföldi tapasztalatszerzések már pályája elején?
Két jelentős külföldi utam volt. Az egyik Bolognában, a Rizzoli Intézetben, amely Európa egyik leghíresebb ortopédiai központja. Itt egy fél évet töltöttem ösztöndíj keretében és ez alatt az idő alatt meghatározó élményben volt részem. Tulajdonképpen ez az 1534-ben alapított intézmény a világ első ortopéd klinikája, és a mai napig az egyik vezető intézmény. A másik meghatározó tapasztalatom egy egyéves amerikai tartózkodás volt Sacramentóban, Kaliforniában. Ott egy olyan intézményben dolgoztam, amelynek vezetője az NBA kosárlabda-liga és az amerikai futball játékosait operálta. Főleg térd- és vállműtéteket végzett.
De nagyon fontos megemlítenem, hogy
pályám a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján indult, mely intézményhez a mai napig szoros szálak fűznek,
és amely intézménynek szakmai alapjaimat és etikai hozzáállásom mai napig ható gyökereit köszönhetem.
De azért elmondható, hogy az USA-ban látott élsportolók sok mindenben különböznek az átlagemberektől, így a sérüléseikben is, gondolom.
Így van. Más terhelés alatt vannak, és más igénybevételük van. Két méter, két méter tíz centiméter magas, száznegyven kilós emberekről beszélünk, és ha elszakad a keresztszalagjuk, az a cél, hogy a lehető leghamarabb visszatérjenek a versenysportba, mert nem eshetnek ki. Nyilván jó okkal, de időközben ez a terület olyan szinten fejlődött, hogy sok esetben egy nagyobb sérülés után is nagyon rövid időn belül sikeresen térnek vissza a pályára.
Tehát ha jól számolom, majdnem 30 éve a váll az Ön specializációja.
Igen, azóta tart és ami a szakmai fejlődésemet illeti, fontos megemlítenem egy Amerikából származó ötletet, ami egy
olyan műtéti technikáról szól, ahol nem kell csavarokat vagy implantátumot használnunk. Ennek a kidolgozásában, és továbbfejlesztésében meghatározó szerepem volt,
az évek során számtalan amerikai, európai, dél-afrikai kongresszuson mutattam be ezt az unikális megoldást. Ez gyakorlatilag az egyedüli olyan biológiai műtéti technika, ahol nem kell az operatőröknek a helyreállító műtét során semmilyen implantátumot használni.
Miért jelentős ez a technika, jobb a gyógyulási ráta, kisebbek a kockázatok?
Két fontos mozzanata van ennek a műtétnek. Az egyik, hogy ezek az implantátumok gyakran kilazulnak. A csontnak a lágyabb részében, az úgynevezett spongiózában helyezkednek el, ami relatíve puha és lágy, ott elkezdenek mozogni, helyet csinálnak maguknak, és egy cisztaszerű elváltozás alakul ki. Ennek az a következménye, hogy az odahúzott rotátorköpeny egy kicsit kilazul, nem gyógyul meg rendesen. A másik, hogy a rotátorköpenyt ezzel a természetesebb módszerrel pontosan ott lehet fixálni ahol elszakadt, így sokkal stabilabb és az eredeti funkcióhoz is közelebb áll a végeredmény. Ugyanakkor ott egy sokkal erősebb vérellátási területet biztosítunk egy olyan anatómiai közegben, ahol közismerten gyenge a vérellátás. Ezek az előnyök összességében vezetnek oda, hogy
rövidebb a posztoperatív időszak és sokkal stabilabb, gyorsabb gyógyulást biztosítanak.
Milyen beavatkozásokat folytat jelenleg? Mik ezeknek a jelentősége?
Jelenleg 80-85 százalékban vállműtéteket végzek, és 10-15 százalékban térdműtéteket. Alapvetően a vállak amikre specializálódtam: váll artroszkópia és protézis.
Szakmai életútja alapján meghatározó időszakot töltött Németországban. Hogyan került oda, és hogyan jött létre saját magánklinikája?
Van kapcsolatom a sporttal, korábban ugyanis vízilabdáztam, és úgy kerültem ki Németországba, ahol két évet játszottam egyébként Faragó Tamással együtt egy csapatban. Majd visszatértem az egyetemre, már mint német állampolgár. Ezt követően pedig visszamentem Németországba, ahol úgy döntöttem a 2000-es évekbeli adottságok miatt, hogy
saját klinikát kell felépítenem.
Frankfurtban adódott ez a lehetőség, és abban az időszakban, tehát a 2000-es évek elején, kevesen végeztek váll artroszkópiát. Saját technikámnak köszönhetően gyorsan felfigyeltek rám a betegek, hamar elterjedt a hír a műtétek utáni jó eredményekről és nagyon gyorsan nőttek a műtéti számok, évente már 800 műtét körül voltunk. Megjelentek a pácienseink között a sportolók, majd a Bundesliga játékosai, végül a válogatottak is.
Akkor lehettek más neves páciensei is a sportolókon túl.
Igen, ugyanúgy jöttek hozzánk politikusok, polgármesterek, kormánytagok, egyre többen.
Említette, hogy már a 2000-es évek elején szépen felfutott a klinika betegellátási létszáma. Ez nyilván nem egyszemélyes vállalkozás, de Önhöz köthető. Hogyan épített szakmai csapatot, kialakult-e egyfajta iskola ezen a klinikán? Jól tudjuk-e, hogy akár magyar szakorvosok, orvosok is képződtek itt, kialakult egy képzőközpont?
Rendszeresen jöttek hozzánk több országból is orvosok továbbképzés céljából, így természetesen Magyarországról is, pl. a Semmelweis Egyetemről hosszabb-rövidebb időre. Az ilyen fajta együttműködésnek rengeteg előnye van, ezért idehaza is szorgalmaznám ezt az irányt.
A jelek szerint Németország után hazatér Magyarországra. Miért épp a Tritonlife lesz az új székhelye?
Egyértelműen a TritonLife-ra koncentrálok. Emellett operálok még Németországban, de alapvetően itt fogok műteni.
Ez azzal is összefügg, hogy frankfurti magánklinikáját értékesítette 2021-ben?
Igen, rendkívüli sikerként élem meg, a legnagyobb ortopéd hálózat vette meg. A tranzakció után két évig ott voltam még, mint orvos igazgató. 2023 decemberében járt le ez az időszak. Az ortopédián kívül sebészetet, plasztikai sebészet, nőgyógyászat, aneszteziológia is működött a klinikán. Egy hatemeletes intézet volt 9 vizsgálóval. 22 orvos dolgozott ott 6 szakterületen. Évente közel 2000 műtétet végeztünk, és évi 45 ezer beteget láttunk el. Az aneszteziológiai felkészültség nagyon fontos tényező volt számomra a Tritonnál is.
Miért pont a TritonLife ezen túlmenően?
Egyik döntő oka volt, hogy ez egy olyan hálózat, ahol egyszerre van jelen több szakmai kiválósági központ. Ez a háttér hatalmas szakmai, erkölcsi és anyagi biztonságot jelent mindenki számára. Valamint a Tritonnál láttam leginkább a vezetőségben és a személyzetben is a professzionális hozzáállást.
Mi a tapasztalata, mennyire volt nehéz megtalálni és megtartani a megfelelő csapatot?
Ez valóban fontos kérdés. Ahogy egy NBA vagy Bundesliga csapatnak is az az értéke, hogy hogyan tud stabilan fennmaradni.
Vannak sztárjátékosok, de a csapat egésze a lényeg.
Az egészségügyben van orvoscsapat és személyzet, mindkettő kulcsfontosságú. Azt még hozzá kell tennem, hogy a szakdolgozók ugyanolyan fontosak, mint az orvosok. Évekig azzal dicsekedtem, hogy a világ legjobb műtős személyzete az enyém. Gyakorlatilag műtét közben nem kellett mondanom, hogy mit kérek, mert már mindent tudtak, és motiváltak voltak, összetartottak. 58 alkalmazott volt összesen, szóval volt elég feladat.
Hogyan tartotta a klinikán belül az orvosokkal a kapcsolatot, mi volt a stratégiája?
Az orvosokkal kapcsolatban arra figyeltem, hogy minél nagyobb területet fedjünk le ortopédiai szempontból. Külön lábsebészünk is volt, egy magyarországi szakember, aki most már hazajött és ott praktizál. A rehabilitációs részlegen szintén egy magyar rehabilitációs orvosnő dolgozott, akit most szeretnék ide hozni.
Mennyire volt nehéz elfogadtatni a magyar orvosokat a német betegekkel?
Nehéz volt, főleg 10-15 éve nem volt könnyű a német betegekkel egy magyar orvostömböt elfogadtatni. Engem valahogy elfogadtak, de ha már odajött még valaki, az már nem feltétlenül volt jó pont. Mostanra megváltozott az egész hangulat, akkor viszont elég bonyolult volt.
Említette, hogy a németországi klinikája már a kezdetektől szép számmal vonzotta a betegeket, de ők hogyan fizettek? Saját zsebből, vagy a társadalombiztosítás állta a számla összegét?
Igen, több egészségpénztárral álltunk kapcsolatban, amelyek a társadalombiztosítást képviselték.
Nem akartam csak az elit orvosa lenni, és kizárólag privát betegeket műteni.
Ezért több szerződést is kötöttünk a Krankenkasséval (a német NEAK, vagyis a TB), elláttuk a biztosítottjaikat, és
a magánklinikák ösztönözve voltak arra, hogy végezzenek ilyen műtéteket.
Ezzel a megoldással mindenki jól jár, az egész társadalom profitál ebből. És ezzel a privát klinika hatalmas felelősséget is magára vállal, mert nem hibázhat. Széleskörű és kiegyensúlyozott betegellátást kell végezni és ez esetben jár az állami hozzájárulás.
Tehát akkor Németországban a magánklinikák erőteljesebb szerepvállalása az állami ellátásban előnyös volt?
Én úgy érzékeltem, hogy
jobb az államnak és a betegnek is ez a modell.
Németországban pénztáraknak azért érte meg ez a konstrukció, mert nem mindegy, hogy egy beteget háromszor-négyszer operálnak és két évig táppénzen van otthon, vagy egyszer műtik meg, és két hónap múlva visszatér dolgozni. Ez a pénztárnak összegben akár 30 ezer eurós megtakarítást is jelenthet a táppénz költségein.
Reméljük, hogy ezt a fajta minőséget, ellátást, gyógyítási tevékenységet és kiválósági centrumot felismerik és elismerik a magyar állam oldalán is, ahogyan az megvalósul a gerincgyógyászati ellátások bizonyos szegmenseiben is.
Milyen tervei vannak idehaza?
Az a cél, hogy a vállsebészetben egy kiválósági központot építsünk fel
egy nagyobb szakmai csoporttal. Már el is kezdtük. Ez a fajta csapat és tudásátadás azt szolgálja, hogy minél több beteget legyen képes ellátni ez a centrum, méghozzá nemzetközi, kiemelt szinten.
Beszéltünk arról, hogy Németországban klubokat, sportszövetségeket, aktív sportolókat műtöttek a klinikán. Mit üzen a magyar sportszövetségeknek, klubvezetőknek, akik most olvassák akár ezt az interjút is? Ha a sportolóiknál, akár a nagy terhelés, folyamatos versenyzés miatt krónikus problémák jelentkeznek, hol érdemes elkezdeni ezzel foglalkozni?
Alapvetően a prevencióval kell elkezdeni,
amikor még nem fáj semmi, minden rendben van. Sok sportágban jutnak oda a sportolók, hogy kisebb-nagyobb sérüléseket szenvednek azért, mert bizonyos, kritikus fontosságú mozdulataik nem teljesen jók. Erre egy egész csapatnak érdemes odafigyelnie, de ez már Magyarországon is jellemző szerintem itt-ott. Nagyon fontos továbbá,
a fájdalom legkisebb jele esetén minél előbb megtörténjen a korai felismerés, azonosítás.
Egy vállcentrumban vagy vállközpontban annál hamarabb tudunk segíteni, és annál jobbak lesznek az eredmények. Az eredmények mindig annak a függvényei is, hogy mikortól kezdjük el a kezelést vagy a műtétet.
Címlapkép forrása: Stiller Ákos, Portfolio
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
