Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A tételes költségelszámoló egyéni vállalkozók „kvázi társaságként” való adóztatása régi örökség a magyar adórendszerben. Az alkalmazott megközelítés a nemzetközi gyakorlatban nem számít elterjedtnek, és számos olyan elemet tartalmaz, ami az érintettek körében életszerűtlen és feleslegesen bonyolítja az adózást. Az érintettek túlnyomó többsége valójában önfoglalkoztató, vagy csupán egy-két alkalmazottal rendelkező mikrovállalkozás, akik esetében a munkajövedelem és a vállalkozói nyereség fiktív elkülönítése a valóságban nem értelmezhető. A nagy többség számára feleslegesen bonyolultak a tárgyi eszközök nyilvántartásával, a beruházások elszámolásával és a kedvezményekkel kapcsolatos szabályok is. Az elmúlt években felkínált kedvező alternatíváknak köszönhetően ráadásul az érintettek köre is jelentősen megcsappant, mára a 450-500 ezer ténylegesen is aktív egyéni vállalkozóból csupán mintegy 110 ezer nyújt be tételes költségelszámolóként adóbevallást.
A fentiekből kiindulva a Pénzügyminisztérium által számos szakmai szervezet bevonásával létrehozott, az adózás egyszerűsítését célzó munkacsoport egy átfogó javaslatcsomagot tett le az asztalra. Ennek egyik legfőbb célja az volt, hogy az érintettek többségének igényeire szabva jelentős mértékben egyszerűsítse a tételes költségelszámoló egyéni vállalkozókra (és részben az átalányadózó egyéni vállalkozókra) vonatkozó szabályokat is. Az átalakításra a munkacsoport javaslata alapján 2025-től kerülne sor, annak elemeit ugyanakkor már a 2023 őszén benyújtott adótörvények tartalmazták. A javaslatcsomag főbb elemei és azok célja kapcsán a sajtóban számos tévinformáció is napvilágot látott. A törvénymódosító tervezettel kapcsolatos részletek további egyeztetése érdekében a tervezett rendelkezések végül kikerültek az elfogadott adótörvényből, az adózást egyszerűsítő módosítások megvalósítására így a 2024-es törvénykezés keretében lesz lehetőség.
Az alábbiakban tisztázzuk a javaslatcsomag kapcsán elterjedt félreértéseket, és bemutatjuk annak további lényeges elemeit is.
Járulék-változások
A javaslat vitát kiváltó eleme, hogy az a jelenlegi százalékos járulékterheket mind a tételes költségelszámolók, mind az átalányadózók esetében egy tételes járulékkal váltaná fel. Ennek alapja a főállású adózók esetében a minimálbér lenne (vagyis megszűnne a minimálbér és a garantált bérminimum közti különbségtétel), a mellékállású adózók esetében pedig – a munkaviszony esetében alkalmazott járulékfizetési alsó határhoz hasonlóan – a minimálbér 30 százaléka.
A sajtóban megjelent téves információkkal ellentétben a fenti összeg a mellékállású vállalkozók esetében a minimálbér 2023-as szintje mellett havi 13 ezer forintot tenne ki (nem pedig 22 ezer forintot), és nem kiegészítené, hanem kiváltaná a vállalkozói kivét, illetve az átalányadó-alap után fizetendő százalékos járulékterheket. Természetesen azokban a hónapokban, amikor a mellékállású vállalkozó semmilyen tevékenységet nem végez, a vállalkozás továbbra is szüneteltethető lenne, így ilyen esetekben ezt az összeget sem kellene megfizetni.
A tételes járulék-meghatározás legfontosabb előnye, hogy lehetővé tenné az évközi adminisztráció jelentős egyszerűsítését az érintettek számára. A jelenlegi bonyolult évközi elszámolási rendszert ugyanis elsősorban az teszi szükségessé, hogy a társadalombiztosítási juttatások összegének meghatározásához a hatóságoknak folyamatosan naprakész információval kell rendelkeznie az ellátások alapjáról. (Az adók esetében nincs különösebb akadálya egy egyszerű előlegrendszer és egy évenkénti elszámolás bevezetésének.) A tételes járulékra vonatkozó bevallást ugyanakkor a NAV egyszerűen kiajánlhatná a vállalkozók számára, amin az adózónak csak speciális esetekben kellene módosítania.
A mellékállású vállalkozók esetében a javasolt fix közteher mértéke még a kata esetében korábban alkalmazott havi 25 ezer forintos összegnél is jóval alacsonyabb lenne. Azok számára pedig, akik az átalányadó mentességi értékhatárát meghaladják, az adóalap járulékmentessége jelentene érdemi tehercsökkenést.
Koncepcionális egyszerűsítések az adólap meghatározásában…
A járulékfizetés átalakítására vonatkozó javaslat azonban csak egy eleme a komplexebb egyszerűsítési javaslatnak. Nézzük, hogy milyen további módosítási javaslatok szerepelnek még a tervezetben!
A javaslat központi eleme, hogy az szakítana az egyéni vállalkozók „kvázi társaságként” való adóztatásával, így drasztikusan leegyszerűsítené az adók alapjának meghatározását.
Jelenleg egy tételes költségelszámoló egyéni vállalkozó jövedelme három részre bontható, ami után különböző mértékű közterheket kell megfizetnie:
- A vállalkozói kivét után a munkabérrel azonos terhek (15 százalék személyi jövedelemadó, 18,5 százalék társadalombiztosítási járulék és 13 százalék szociális hozzájárulási adó) fizetésére kötelezett.
- A vállalkozói kivéten felül keletkezett nyeresége után az éves minimálbér kétszeresét elérő jövedelemig 9 százalék személyi jövedelemadót, az ennek megfizetése után fennmaradó vállalkozói osztalékalap után pedig 15 százalék osztalék utáni személyi jövedelemadót és 13 százalék szociális hozzájárulási adót fizet.
- Az éves minimálbér kétszeresét meghaladó jövedelemrész után a 9 százalékos vállalkozói személyi jövedelemadót és 15 százalék osztalék utáni személyi jövedelemadót kell fizetnie.
A javaslat ezt a bonyolult rendszert egyszerűsítené úgy, hogy megszűnne a kivét, a vállalkozó személyi jövedelemadó-alap és a vállalkozói osztalékalap elkülönült számítása. Így a vállalkozó a személyi jövedelemadó és a szociális hozzájárulási adó összegét egy egységesen meghatározott jövedelem után fizetné meg. A javaslat az adó alapját – az adórendszerben sok más esetben alkalmazott módszerrel – nettósítaná a szociális hozzájárulási adó összegével, így a fenti adókat csak a bevételek és a költségek különbözeteként számított jövedelem 89 százaléka után kellene megfizetni. Az adók elszámolására évente kerülne sor, évközben a vállalkozók adóelőleget fizetnének.
A tervezet az üzleti célú beruházások nyilvántartására és elszámolására vonatkozó szabályokat is jelentős mértékben egyszerűsítené. A javaslat értelmében ezek nem hosszú évek alatt, értékcsökkenés formájában, hanem a beruházás évében, egy összegben válnának levonhatóvá az adó alapjából. Amennyiben az egyösszegű levonás egy nagyobb összegű beruházás évében negatív adóalapot eredményez, azt a vállalkozó a következő években elhatárolt veszteség formájában érvényesíthetné.
…és a minimum szociális hozzájárulási adó alapban
A minimum szociális hozzájárulási adó kapcsán egyértelműen kedvező az a rendelkezés, amely szerint azt a főállású vállalkozók esetében egységesen a minimálbér után határoznák meg. A mellékállású vállalkozók esetében továbbra sem lenne minimum adóalap.
Ez tehát azt jelenti, hogy – a tételes járulékhoz hasonlóan – ebben az esetben is megszűnne a minimálbér és a garantált bérminimum közti különbségtétel, ami a tevékenység besorolásának nehézségei miatt sok esetben okozott nehézségeket. Ez tehát komoly egyszerűsítést és – a főállású vállalkozók többsége számára – tehercsökkentést is jelentene.
Ugyancsak egyszerűsítést és tehercsökkentést jelent, hogy megszűnne a minimum szocho alap esetében alkalmazott 112,5 százalékos szorzószám, az a minimum adóalap a továbbiakban a minimálbér 100 százaléka lenne.
Optimalizált kedvezményrendszer
Az egyéni vállalkozók esetében a jelenleg elérhető kedvezmények is alapvetően a nagyobb vállalkozásokra kialakított kedvezményeket képezik le, amelyek igénybevétele az érintettek túlnyomó többsége esetében életszerűtlen, így feleslegesen bonyolítják a rendszert. Ezt mutatja, hogy az egyes kedvezményeket az érintettek töredéke – a legjobb esetben is csupán néhány ezer, de bizonyos kedvezmények esetében csupán 10-20 (!) fő – veszi igénybe.
A javaslatcsomag így a jelenlegi kedvezmények helyett azokra a problémákra fókuszálva vezet be új kedvezményes elemeket, amelyek valóban jelentősebb hányadát érintik az egyéni vállalkozói körnek:
- egyrészt az induló vállalkozások – a munkavállalók esetében elérhető munkaerőpiacra lépők kedvezményének mintájára – a minimálbér összegéig 2 évig teljes mértékben, további egy évig pedig az adómérték feléig mentesülnének a szociális hozzájárulási adó megfizetése alól;
- másrészt a gyermekgondozási ellátásokban (gyes, gyet) részesülőket és ápolási díj mellett vállalkozókat a tervezet a jövőben a mellékállású vállalkozóknak megfelelően kezelné, így nem kellene a minimálbér teljes összege után megfizetniük a szociális hozzájárulási adót és a társadalombiztosítási járulékot.
Összességében tehát elmondható, hogy a javaslatcsomag jelentős mértékben egyszerűsítené az egyéni vállalkozók adózására vonatkozó szabályokat, és elsősorban a ténylegesen érintettek igényeire szabva alakítaná át a rendszert.
Nobilis Benedek, a Pénzügyminisztérium Adópolitikai és Nemzetközi Adózási Főosztályának főosztályvezetőjének, valamint Szatmári László, a Pénzügyminisztérium Jövedelemadók és Járulékok Főosztály főosztályvezetőjének elemzését közöltük.
EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Címlapkép forrása: Getty Images
