A zöldenergia felhasználása minden cég életében napról napra fontosabbá válik. A beszerzés többféleképpen is történhet: lehetőség van saját termelésre, illetve hosszútávú árambeszerzési szerződés (PPA) keretében, a már kiépült villamosenergia elosztóhálózaton garantáltan megújuló forrásból származó áramot vásárolni.
Mindkét lehetőségnek meg van a maga előnye és hátránya, a saját termelés például akkor tud érdemben javítani a működés hatékonyságán, ha saját energiatároló rendszer is kapcsolódik az erőműhöz. Losonczy Géza, a KPMG Head of Energy & Utility Advisory Services üzletágának partnere a sokak által várt hidrogéntechnológia kihívásait mutatta be a Portfolio Sustainable World 2023 konferencián. Milyen fejlettségi állapotban van a technológia? Mekkora a megtérülés? Érdemes belevágni, vagy a hidrogén, mint energiatároló kapacitás csak örök ígéret marad? A válaszok korántsem egyértelműek.
A hidrogén felhasználása ipari szinten már hosszú ideje folyik, különösen magas égési hőmérsékletének köszönhetően számos speciális iparágban használják fűtőanyagként (is), de korábban, és jelenleg is kísérleteznek belső égésű motorokban való elégetésével is, hidrogéncellával üzemeltetett személygépjármű pedig már elérhető az autószalonokban is. A hidrogén azonban a megújuló energia-termelés felfutása kapcsán kaphat kiemelt jelentőséget, hiszen
energiatárolóként sok szempontból előnyösebb tulajdonságokkal bír, mint a széles körben elterjedt lítium-ion akkumulátorok.
Ez a legnagyobb baj a megújuló energiával
A megújuló energia-termelés két rendkívül komoly problémával küzd, amelyeket megoldani nem, csak kezelni lehet: a termelés nem állandó, bár jól azonosítható jelleggörbét mutat, illetve a megtermelt energiára sokszor nem a termelés helyszínén, hanem máshol van szükség.
Az adottságok miatt olyan villamosenergia-elosztóhálózatra van szükség, amely képes elviselni a napszakokhoz köthető óriási beérkező árammennyiség kezelését és továbbítását, illetve olyan kiegyenlítő és tároló kapacitásokra, amelyek képesek állandó szinten, biztonságosan kiszolgálni az igényeket a napszaktól és időjárástól függetlenül is.
A hidrogéntechnológia főleg a helyben termelt megújulóenergia tárolásában lehet segítség.
A megtermelt árammal az úgynevezett elektrolizáló egység vizet hidrogénné és oxigénné bontja, a megtermelt gázokat pedig kompresszorok segítségével tartályokba gyűjti. A megtermelt hidrogén sorsa a folyamatban többféle is lehet: egyrészt a már autókban, vonatokban jól működő hidrogéncellával viszonylag kis veszteség mellett elektromos árammá lehet visszaalakítani, vagy pedig gáz halmazállapotban csővezetéken eljuttatni oda, ahol szükség van rá. A közeljövőben ez jellemzően az országos földgáz elosztó hálózat lehet, amelynek üzemeltetője aktívan kísérletezik a hidrogén bekeverésén, ezzel is csökkentve az ország földgázkitettségét.
Érdekes, és eddig alig-alig feltárt üzleti terület a melléktermékként megtermelt oxigén, ipari gázként történő értékesítése is, amely a beruházás megtérülését javíthatja.
Mennyibe kerül, és milyen kockázatok vannak?
Jól látszik, hogy a technológia nem tűnik bonyolultnak, azonban még nagyon messze van attól az állapottól, amikor a költségek – például a gyártás mérethatékonyságának javulásával – folyamatosan csökkenő pályára állnak. A kiépítendő elektromosenergia-elosztóhálózat költsége ugyan konstrukciótól függően megosztható a szolgáltatóval, de még így is jelentős tétel lehet. Egy fix napelemparkhoz csatlakozó, éves szinten 150 tonna hidrogén előállítására alkalmas elektrolizáló mai ára körülbelül 500 – 800 ezer euró, míg a tárolókapacitás megteremtése további 4,5 millió euró, a napelemek és egyéb kiegészítő rendszerek ára mellett.
A magas költségek megtérülését jelentősen javíthatja, ha a tulajdonos a tárolókapacitást a szolgáltató részére bocsájtja, és szerepet vállal a teljes elektromos energiahálózati kapacitások kiegyenlítésére, vagyis gentailerré válik.
A keresletoldali szabályozás lehet az energetikai beruházások Szent Grálja
Az országos villamosenergia-elosztóhálózat legfontosabb szerepe, hogy a fogyasztói igényeket megfelelő mennyiségben, biztonságosan és minél alacsonyabb költségszinten kiszolgálja. Ezen célok közül az energiabiztonsági faktor rendkívüli módon felértékelődött, hiszen
az energiahiányál még a drága, de elérhető energia is jobb.
A napokban jelent meg a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) frissített változata, amely 2030-ra akár 12 gigawatt napelemes kapacitás kiépülésével számol (jelenleg 5,1 gigawattnyi beépített kapacitás van összesen). Emiatt a termelési- és felhasználási görbék kiegyenlítése soha nem látott feladat elé állítja a szolgáltatót és elosztóhálózatot egyaránt, amit nem feltétlenül fog tudni egyedül megoldani, igaz nem is kell neki.
Keresletoldali szabályozással és a rugalmassági piac bevezetésével a vállalatok, sőt, akár magánszereplők is beléphetnek saját kapacitásaikkal a rendszerszabályozásba.
Hogyan működik?
A vállalatok úgynevezett gentailerré válhatnak, akik – ellentételezésért cserébe – többfajta szolgáltatást is nyújthatnak a villamosenergia szolgáltató és más felhasználók számára is egyaránt - mondta el előadásában Kovács Gábor, a Photon Energy Group technical sales managere, illetve Pécsi Gyula, a vállalat sales managere.
A keresletoldali szabályozás magába foglalja az energiafogyasztás növelését, csökkentését és összetételének változtatását, választ adva a változó árakra és ellátási viszonyok változására, ezzel nyújtva védelmet az áramkimaradásokkal szemben.
Az adott szolgáltatás függvényében a vállalatok garantált díjazást kapnak azért, hogy készek csökkenteni vagy átcsoportosítani az energiafogyasztást a szállításkor és/vagy díjazást kapnak a szállításért.
Az adott szolgáltatásnak megfelelően, a szabályozásban résztvevő vállalatok rendelkezésre állási díjat kapnak azért cserébe, hogy igény esetén készen állnak energiafogyasztásuk csökkentésére, összetételének megváltoztatására.
Akkor, amikor a hálózatban túl sok áram van, akkor a szereplőknek lehetőségük nyílik (egy jelzés alapján) arra, hogy például a nagyobb fogyasztású berendezéseiket elindítsák, például előhűtsenek hűtőházakat, vagy felfűtsenek bizonyos helyiségeket. Az áram ára ekkor értelemszerűen sokkal olcsóbb, és további bevételt termel a díjazás is, amit a vállalatok a szerepvállalásuk miatt kapnak. Amennyiben éppen energiahiány kezdene el kialakulni, akkor pedig pont ellentétesen viselkedhetnek a cégek: leállíthatnak bizonyos eszközöket, átütemezhetik a tevékenységüket, vagy elvégezhetnek karbantartási feladatokat ez idő alatt.
Az a cég, amelynek van valamilyen dedikált energiatároló rendszere, még inkább előnyösebb helyzetbe kerül, hiszen működésén semmit sem kell változtatnia, elég a tárolókapacitást rendelkezésre bocsátania.
Minden szereplő jól jár: előnyös a vállalatnak, mert a díjazás mellett mindig optimális áron tud áramot venni, hatékonyabban használja ki a kapacitásokat és energiát spórol. Előnyös a szolgáltatónak, mert nem egyedül kell kezelnie például a napsütéses órákban megnövekedő energiabeáramlást, és az áramszünetek kockázata is jelentősen lecsökken.
Mikor indul?
A jogszabályi és technológiai háttér már célegyenesben van a keresletoldali szabályozási rendszer elindítására, néhány hónapon belül megkezdődik egy 2 éves tesztidőszak, amelyben az 1 megawatt havi energiafelhasználás feletti vállalatok, illetve aggregátorokon, mint a Photon Energy-n keresztül kisebb cégek, sőt akár háztartások is részt vehetnek a későbbiekben.
Beruházás nélkül is elérhető a zöldáram
Lugos Roland, az Optimum Solar Zrt. üzletfejlesztési igazgatója előadásában azt hangsúlyozta: ma egy cég sem kerülheti meg az energiatakarékosság, és a zöldenergia felhasználásának növelését. A vállalatok első gondolata a napelemek telepítése a rendelkezésre álló területen, hiszen ebben az esetben tényleg az adott vállalat a „maga ura”, saját magának termeli helyben az energiát, amibe csak az időjárás szólhat bele. Megújuló energiaforrások között ez a legkedvezőbb, a beruházás költségeit átszámítva körülbelül 80 euróra jön ki egy megawattóra elektromos energia, de rámutatott:
a beruházás költsége tetemes, ráadásul rengeteg cég van, amely nem rendelkezik olyan infrastruktúrával, telephellyel, ahol racionálisan megvalósítható lenne a napelemtelepítés.
Amennyiben helyben nem áll rendelkezésre terület, a vállalatok akkor is telepíthetnek másik helyszínre napelemparkot, amely dedikáltan nekik szolgáltatja az áramot, azonban ez esetben már inkább 100 euró/megawattóra költséggel érdemes számolni szintén nagyösszegű beruházás mellett.
A legegyszerűbb és egyben leggyorsabb, de a legdrágább megoldás is, olyan hosszútávú energiabeszerzési szerződés (PPA) kötése, amelyben a szolgáltató garantálja, hogy zöldáramot biztosít a már meglévő hálózaton.
Azonnali beruházási igénnyel nem jár az ilyen konstrukció, ugyanakkor 100-140 euró/megawattóra áramköltséggel érdemes számolni - jegyezte meg.
A legtisztább és legolcsóbb áram az, amit a vállalat nem fogyaszt el, ezért minden energetikai beruházást okosrendszerek, energiatárolók, és olyan berendezések telepítésével kell kezdeni, amely a dinamikus árképzés során versenyelőnyt jelenthet, illetve az előbb említett keresletoldali szabályozásban is lehetővé teszi a részvételt - hangsúlyozta.
Címlapkép és fotók: Stiller Ákos - Portfolio
