Magyar illetőségű magánszemélyeknek teljes világjövedelmük után áll fenn itthon adófizetési kötelezettségük. Ez azt jelenti, hogy ha valaki például Németországból kap jövedelmet egy svájci számlára, a jövedelem ugyanúgy adóköteles Magyarországon, mint egy magyar munkaviszonyból származó bér. De még akkor is, ha egy külföldről szerzett jövedelem után nem áll fenn Magyarországon adófizetési kötelezettség, - mert például a magyar adóztatást egy kettős adóztatási egyezmény kizárta, vagy a magyar adóba a külföldi forrásadó beszámításra került - azt a magánszemélynek a magyar adóbevallásában tájékoztató adatként fel kell tüntetnie.
Az egyes országok saját forrásból nem rendelkeznek megfelelő információval ahhoz, hogy ellenőrizni tudják: a magánszemély külföldön keletkezett és külföldi bankszámlán jóváírt jövedelme után a hazai adót valóban bevallotta és megfizette-e. Ezért jöttek létre és szaporodtak el az adóhatóságok közötti információcsere egyezmények. Ennek keretében egyre több kódnévvel – DAC, FATCA, CRS stb. – találkozhattunk az elmúlt években és az adózó lassan már csak kapkodja a fejét, hogy róla és a jövedelmeiről mely országok között és milyen mértékben cserél gazdát az információ.
Mit lát a NAV?
A NAV magyar személyek külföldi adatairól 2015-től kezdve kap információt és ezeket az információkat az utóbbi időkben egyre nagyobb hatékonysággal kezdte el feldolgozni. Jelenleg a NAV 106 országból kap információt és ezekből próbál be nem vallott vagy csak hiányosan bevallott jövedelmek után kutatni. Az adóhatóság által közzétett információk alapján az adatok elemzése nem is eredménytelen: a hatóság ugyanis jelenleg a 2018-ban érkezett adatok tekintetében közel 3000 adózónál folytatott le úgynevezett támogató eljárást és csak ezen egy adóév tekintetében megközelítőleg 4,2 milliárd forintnyi jövedelem kapcsán több mint 300 millió forint be nem fizetett adót azonosított.
Amikor az adóhatóság támogat
Ha az adóhatóság azt találja, hogy az információcsere során kapott információ és az adózó által bevallott jövedelmek között eltérés van, akkor úgynevezett támogató eljárást indít. A támogató eljárás nem minősül ellenőrzésnek, lényege, hogy a NAV – anélkül, hogy szankcionálna – felhívja az adózót arra, hogy saját maga adjon magyarázatot az eltérésre, szükség esetén pedig önellenőrzéssel javítsa a hibát. A támogató eljárás során tehát az adóhatóság az adózó bevonásával keres magyarázatot az általa kapott adatok és az adózó által bevallott jövedelmek közötti eltérésre.
Márpedig ilyen eltérés sokszor akkor is előfordul, amikor az adózó teljesen prudensen járt el. A tapasztalatok alapján ugyanis úgy tűnik, hogy az információcsere keretében átadott adatok sok esetben nem helytállóak. Vannak olyan esetek, melyeknél a bank nem a jövedelmet, hanem a bankszámla egyenleget vagy forgalmat küldi meg az adóhatóságnak információként. Más esetekben egy-egy tizedesvessző került rossz helyre. Az tehát, hogy valakivel szemben támogató eljárást kezdeményez a NAV, nem jelenti azt, hogy az adózónak „vaj van a füle mögött”. Szimplán csak azt, hogy valami nem stimmel – amelynek az oka sok esetben a NAV által kapott információhalmaz hiányosságaiból ered.
Amikor a támogatásból számonkérés lesz
A támogató eljárás kétféleképpen végződhet. Egyrészt eredményesen, amikor az adózó és a NAV együttesen rájönnek, hogy mi az eltérés oka. Ennek kimenetele lehet az is, hogy az adózóban tudatosul, hogy valamit rosszul vallott be és önellenőrzést végez. Fontos, hogy a támogató eljárás nem ellenőrzés, ezért annak során és azt követően az adózó élhet még az önellenőrzés lehetőségével.
A támogató eljárás végződhet eredménytelenül is. Egyrészt a rendelkezésre álló 30 napos határidőn belül sokszor nem lehet kideríteni, hogy mi a külföldről kapott adatok és az adózó által bevallott információk között az eltérés. A 30 nap ugyanis nem mindig elegendő arra, hogy az adózó a külföldi pénzintézetekkel hosszas levelezésekbe bocsátkozva megszerezze a szükséges igazolásokat és valós jövedelem adatokat. De az eredménytelenségnek számos egyéb oka is lehet.
Amennyiben az eljárás eredménytelenül zárul, az adóhatóságnak lehetősége van ellenőrzést indítani – amelyről a NAV az eset összes körülménye alapján fog dönteni. Az ellenőrzés ilyenkor – a NAV ilyen jellegű gyanúja esetén – nemcsak az adott adóévre terjedhet ki, hanem akár annak felkutatására is, hogy valóban adózott pénzből keletkezett-e az adózó külföldi számlán megjelenő vagyona.
Mire érdemes figyelni?
Támogató eljárás kezdeményezése tehát önmagában nem jelenti azt, hogy az adózót a NAV adóelkerüléssel „gyanúsítja”, az adóhatóság pusztán adatot kíván szerezni. Fontos azonban az, hogy egy ilyen esetleges eljárásra fel legyünk készülve. Eltérés esetén ugyanis megfelelő határidőn belül nem feltétlenül lesznek beszerezhetők egy külföldi banktól az adózó igazát alátámasztó dokumentumok. Érdemes ezért a külföldi banktól kapott adatainkat, számlakivonatainkat az elévülési időn belül folyamatosan megőrizni, hogy azok egy támogató eljárás során azonnal a kezünk ügyében legyenek.
Címlapkép forrása: Getty Images
