A nemzeti vámtörvény rendelkezései szerint a vámhatóság azokban a vámjogszabálysértésekben, ahol megállapítható a vámhiány, fix mértékkel, a vámhiány 50 százalékát szabja ki bírságként. Az ilyen jellegű bírság esetében nincs helye semmilyen mérlegelésnek. A vámhatóságnak, álláspontja szerint, nem kell vizsgálnia a jogsértés súlyát, az elkövetés körülményeit, kvázi objektív alapon elég a vámhiány megállapíthatósága.
Ez a szabályozás álláspontom szerint önmagában is számtalan jogi kérdést vett fel, de a Kúria legutóbbi, ebben a körben hozott elvi döntése feltette az i-re a pontot.
A Kúria döntés értelmezése szerint, a hatályos vámjogi szabályozásból az következik, hogy akkor is meg lehet állapítani a vámhiányt egy jogsértés során, amennyiben a behozott áru után a vámterhet szabályosan megfizették. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert megnyílt a lehetőség arra, hogy a szabályosan megfizetett vámtartozás mellett, egy adminisztratív jellegű, a vámterhet nem érintő jogszabálysértés esetén, további 50 százalékos vámigazgatási bírságot szabjanak ki.
A gyakorlatban a bírságokkal leginkább érintett eljárás az úgynevezett árutovábbítási eljárás. Lényege az, hogy az Unió külső határához érkező árukat az unióba beléptetik, de a végleges vámkezelés nem történik meg, hanem továbbítják az árut az adott tagállamba a végleges vámkezelés elvégzése érdekében. Ez egy mindennapos vámfolyamat, napi több száz, több ezer ilyen eljárás történik az EU-ban. Az ilyen árutovábbítás esetén meghatározott határidőn belül kell az áruval jelentkezni az érintett tagállamban. Amennyiben valaki elmulasztja ezt a határidőt, akár egyetlen nappal is és mulasztását nem tudja megfelelően kimenteni, akkor vámigazgatási bírság megfizetésére köteles! A gyakorlatban látjuk, hogy jelentős azon esetek száma, ahol néhány napos csúszással történik meg az áruk érkeztetése.
Az árutovábbítási eljárásban határidő mulasztó cégek bírságkockázata megnőtt
Az árutovábbítási eljárás végén az áru bemutatásra kerül, a vámhatóság elvégzi a vámkezelést, kiszabja és beszedi a vámterhet, ugyanakkor a bemutatási határidő túllépése miatt vámigazgatási bírságot ró ki. A korábbi gyakorlat szerint a vámhatóság ezekben az esetekben mérlegelte a jogsértés súlyát és annak megfelelően 10-100 ezer forintig terjedő bírságot állapított meg.
Változott azonban a vámhatóság jogértelmezése. Álláspontjuk szerint annak ellenére, hogy a vámkezelést elvégzik, a vámterhet beszedik - tehát a költségvetésbe befizetésre kerül a vám és az import áfa normál eljárásban - az adminisztratív mulasztás eredményeként megállapítható a vámhiány. Ezért a korábbi gyakorlattól eltérően vámhiányos bírságot, azaz a felmerülő vámteher 50 százalékát kell vámigazgatási bírságként kiszabni. Tetőzi ezt a gondolatmenetet az is, hogy a vámhatóság álláspontja szerint a jogszabály nem ad lehetőséget arra, hogy a fix 50 százaléktól eltérjenek és a jogsértés súlyához igazodó szankció kerüljön megállapításra.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy szállítmány bemutatási határidejének egyetlen nappal történő túllépése, egy 20 millió forintos vámteher esetén további 10 millió forintos vámigazgatási bírságot fog maga után vonni.
Félreértés ne essék, nem azzal van a baj, hogy a jogsértés esetén bírságot kell fizetni, hanem azzal, hogy ez a gyakorlat aránytalan szankciót eredményez, amivel szerintem maguk a pénzügyőrök is tisztában vannak.
Megszületett a virtuális vámhiány fogalma
Tiszteletben tartva a Kúria jogértelmezését meg kell állapítani, hogy az a hatályos vámjogi rendelkezéseket értelmezi. Az ötlet a vámhiány ilyen módon történő értelmezésére és ezáltal az aránytalan bírság kiszabására a jogalkalmazóktól származik, ugyanis egy konkrét ügy jogorvoslati eljárása keretében értelmezte a Kúria a jogszabályokat és hagyta helyben a vámhatóság gyakorlatát.
A Kúria elvi szintre emelt döntésében megerősítette a vámhatóság gyakorlatát, és kvázi bevezette a virtuális vámhiány fogalmát. A jelenlegi értelmezésben ugyanis úgy állapítják meg a vámhiányt, hogy a vámkezelést normál eljárás keretében elvégzik és a vámteher befizetése megtörténik.
A Kúria álláspontja szerint a vámhiány nincs közvetlenül összefüggésben azzal, hogy a vámterhet befizették, ugyanis a virtuális vámfelügyelet megsértése is eredményezhet vámhiányt.
Mielőtt végleg elvesznénk a vámjog útvesztőjében, fontos azt megállapítani, hogy a Kúria a hatályos vámigazgatási bírságra vonatkozó szabályokat értelmezte, melyek a nemzeti vámtörvényben kaptak helyet. Tekintettel arra, hogy az EU-ban minden tagállam maga határozhatja meg a vámigazgatási szankciókra vonatkozó szabályait, a tagállamnak lehetősége van ezen változtatni.
A vámkezelés helyszínének megválasztása a teljes nemzetgazdaságra hatással van
A magyar vámigazgatási szankció több sebből is vérzik, de a fentiekben vázolt gyakorlat egyértelművé teszi a szakemberek számára, hogy olyan nemzeti szankciós szabályt sikerült alkotni, amely több kárt okozhat, mint hasznot.
„Túl azon, hogy a vámigazgatási gyakorlat aránytalan szankciót eredményez, visszatartja azokat az eljárásokat, melyek lényege az lenne, hogy az EU-ban letelepedett gazdálkodók minél többen válasszák a vámfolyamataik lebonyolításának helyszínéül Magyarországot.”
Az árutovábbítási eljárás a vámfolyamatokban éppen annak az eszköze, hogy megválaszthatom, hogy hol, melyik tagállamban, melyik vámhatóság előtt kezdeményezzem az import vámkezelést, és mely tagállam kasszájába fizessem meg a vámterhet. Nem csak fiskális szempontból fontos, hogy a magyar gazdálkodók - valamint más EU-s gazdálkodók - alapvetően Magyarországot válasszák a vámkezelés helyszínéül. Ennek a vámkezelési döntésnek nemzetgazdasági szempontból is van jelentősége, hiszen kihat a foglalkoztatásra, a logisztikai ágazatra is.
Tiszteletben tartva a Kúria döntését, mint vámszakember a fenti jogértelmezéssel több problémám is van. Ugyanakkor megoldás az ügyben nem csak egy, a fentiektől eltérő újabb Kúriai jogértelmezés lehet, hanem a szabályok megváltoztatása is. Erre megvan a lehetősége Magyarországnak, tekintettel arra, hogy a vámigazgatási szankciók tagállami hatáskörbe tartoznak. Adott a lehetőség a vámhatóság és természetesen rajta keresztül a jogalkotó számára, hogy a gyakorlatot a „normális” mederbe terelje, amennyiben erre van szándék.
Falcsik István, vámtanácsadási üzletágvezető,
RSM Hungary
Címlapkép forrása: MTI/Varga György
