Új részletek derültek ki arról, hogy Magyarország miért csatlakozott a globális minimumadóhoz

Mi volt az a végső érv/érvek, ami miatt Magyarország felülvizsgálta álláspontját és belépett az egyezménybe? Az adóbevételektől történő elesés fenyegető veszélye?

Izer Norbert: A javaslat több ponton is jelentős mértékben javult a júliusi tervekhez képest, ami számunkra is lehetővé tette, hogy ne blokkoljuk a kompromisszum létrejöttét.

Egyrészt, miközben rendkívül fontosnak tartottuk, hogy a valós tevékenységből származó, helyben megtermelt nyereségek adóztatása kizárólagos nemzeti hatáskörben maradjon, mindvégig hangsúlyoztuk azt is, hogy a mesterséges profitátcsoportosítási technikák elleni fellépés nekünk is érdekünk.

A valós tevékenységre adott kedvezmény („substance carve-out”) mértékének növelésével a javaslat fókusza jelentősen eltolódott az utóbbi irányába,

így már számunkra is elfogadható kompromisszum született.

Másrészt tőkeimportőr országként fontos szempont volt számunkra az is, hogy a javaslat egyenlő versenyfeltételeket biztosítson az anya- és a leányvállalatok országai számára. Az Uniós jogi környezetben ráadásul mindenképp olyan módon kell átültetni a szabályokat, hogy ez a feltétel teljesüljön, amivel ugyanakkor más országok könnyen visszaélhettek volna. A munka korábbi szakaszában sajnos még nem volt egyértelmű, hogy ez az igényünk teljesülni fog. A mostani megállapodással ugyanakkor ez a veszély is elhárult, hiszen 2024-től életbe lép az ún. „Undertaxed Payment Rule” szabály is, ami az anyavállalatok kapcsán is biztosítja az egyenlő versenyfeltételeket.

Harmadszor, a szabályok korábbi tervezetei még kizárólag arra fókuszáltak, hogy az anyavállalat országa milyen módon szedheti be a többletadót az „aluladóztatott” leányvállalat nyeresége után. Az eltérő adóalapok és más technikai okok miatt nem igazán lett volna lehetőség arra, hogy ezt a leányvállalat országa is hiánytalanul beszedhesse. Az utóbbi időben ugyanakkor megkezdődött a részletszabályok kidolgozása annak érdekében, hogy a leányvállalatok országai egy célzott megoldás segítségével maguknak szedhessék be a különbözetet.

Ez a megoldás véleményünk szerint globálisan is igazságosabb, hiszen így az esetleges többletadó a jellemzően fejletlenebb tőkeimportőr országokban maradhat.

Korábbi, de fontos eredményünk az is, hogy az effektív adókulcs számítása során

a társasági adó mellett a vállalatok több más adója, így többek közt a helyi iparűzési adó is figyelembe vehető.

Mivel a globális minimumadó feltehetőleg 2023-tól a nagy multikra fog csak vonatkozni (750 millió euró csoportszintű árbevétel fölött) így a hazai vállalkozások, csoportok túlnyomó többsége közvetlenül nem esik majd a szabályozás alá, tekintettel arra, hogy a megjelent nyilatkozatok szerint marad a 9%-os társasági adókulcs. Ugyanakkor a Magyarországon jelen lévő nemzetközi multinacionális vállalkozások gazdasági súlya a számarányuktól eltérően nagyon jelentős. Kérdés, hogy ezekre a Magyarországnak jelentős külföldi befektetésekre, ezek további működtetésére milyen hatással lesz majd a minimumadó? Esetükben ugyanis az effektív adókulcs várhatóan legalább 15% lesz a befektetés helyétől függetlenül, így számítanak-e arra, hogy a befektetői döntések során felértékelődnek az adóterhelésen túli egyéb szempontok (infrastruktúra, képzett munkaerő, stb.). Mi lesz az a szempont, amiben Magyarország többet, jobbat tud majd nyújtani, mint a szomszédai? Van-e valamilyen terv, elképzelés a csőben ami ennek a legfontosabb befektetői szempontnak (vagyis az alacsony Tao kulcsnak) a kiesését ellensúlyozni tudja? Számolni kell-e, számolnak-e azzal, hogy mivel globális szinten a minimumadó hatására csökkenhet a külföldi befektetések mértéke, lehetnek-e emiatt leépítések Magyarországon?

Valóban, az adópolitika csak egy, a magyar gazdaság versenyképességét adó tényezők közül. A magyar gazdaságpolitika a foglalkoztatási tartalékok csökkenésével a 2010-es évek közepétől mindinkább a termelékenység növelésére, így többek közt a tőkevonzó képesség javítására fókuszált. Az infrastruktúra fejlesztése, az oktatási rendszer fejlesztése vagy éppen a K+F tevékenység támogatása, a digitalizáció segítése, az adminisztrációs terhek csökkentése ugyancsak fontos prioritás, ami hozzájárulhat a befektetők Magyarországra vonzásához.

Ugyanakkor a megállapodás most kialkudott keretei közt már bízunk benne, hogy

lehetőségünk lesz úgy implementálni az új intézkedéseket, hogy összességében a magyar adórendszer versenyképessége se sérüljön.

Mivel a minimum effektív adókulcs a társasági adóra és az iparűzési adóra együttesen vonatkozik, és a valós tevékenység kedvezménye is sok vállalkozás helyzetét könnyíti, a mostani megállapodás a vállalkozások nagyobb része számára már jelenleg sem jelent tehernövekedést. Amennyiben az adórendszer egyes elemeit hozzáigazítjuk az új keretekhez, a helyzet tovább javítható. A megállapodás ráadásul jelentősen csökkentheti a mesterséges profitátcsoportosítási technikákban érdekelt adóparadicsomok vonzerejét, így kellően átgondolt implementáció mellett a relatív helyzetünk valamelyest akár még javulhat is.

Be tudnák-e mutatni akár fiktív, akár valós cégpéldákon keresztül, hogy a két pillér hogyan fejti ki a hatását 1-1 cég adóterhelésére?

Az első pillér a legnagyobb, 20 milliárd euró feletti árbevételű vállalatcsoportok nyereségének felosztásáról szól. Ez az árbevétel 10 százalékát meghaladó „extraprofit” 25 százalékának adóztatási jogát osztja fel a piac országai közt. Vagyis ha például egy vállalat árbevétele 30 milliárd euró, nyeresége pedig 7 milliárd euró, akkor ebből 4 milliárd euró fog extraprofitnak minősülni. Ennek negyede, vagyis 1 milliárd euró adóztatási joga fog egy képlet alapján megoszlani a célországok közt. Ezt azután minden ország szabadon adóztathatja a maga társaságiadó-kulcsával.

A második pillér a minimumadó. Ennek lényege, hogy ha egy vállalatcsoport külföldi leányvállalata „aluladóztatottnak” minősül, a „hiányzó” adót az anyavállalat országa szedheti be. Azaz ha egy német vállalat magyarországi leányvállalatának eredménye 40 millió euró, amely után a magyar szabályok szerint, különböző kedvezmények után összesen 3 millió euró adót fizet, a vállalat effektív adókulcsa 7,5 százalék lesz. A minimumadó kulcsa ugyanakkor 15 százalék, így a német anyadóhatóság az „aluladóztatott” magyar leányvállalatra tekintettel további 7,5 százalék kiegészítő adót, azaz további 3 millió eurót szedhet be a német anyavállalattól.

A minimumadó alapját nem a magyar adózási sztenderdek, hanem a csoport konszolidált beszámolójában szereplő adatok és meghatározott adóalap-módosító tételek alapján kell meghatározni.

A most kiharcolt, a valós tevékenységre adott kedvezmény is ezt az adóalapot csökkenti. Ez az első évben a tárgyi eszközök 8 és a bértömeg 10 százaléka. (Később 5-5 százalékra csökken.) Így ha az említett vállalkozás rendelkezik 250 millió euró értékű tárgyi eszközzel és 50 millió euró bértömeggel, a fenti 40 millió euró nyereséget 25 millió euróval csökkentheti. A különbözeti adót így már csak a fennmaradó 15 millió euró után kell megfizetnie.

Fontos fejlemény az is, hogy a mostani tervezet alapján várhatóan már adott lesz annak a lehetősége is, hogy pontosan ugyanezt

a különbözeti adót a leányvállalat országa is beszedhesse az anyavállalat országa előtt.

A Magyarországon működő nagyobb cégek összesen mekkora plusz bevételt fizethetnek be a magyar államkasszába? A globális minimumadó közép távon mekkora többletbevételt eredményezhet a magyar költségvetésnek, vannak-e erre friss számításaik?

A technikai kérdések egy része még mindig nyitott. Az eredeti globális minimumadó javaslattól nem véletlenül zárkózott el a magyar kormány. Korábbi számításaink szerint a minimumadó a végül elfogadott 15 százalékos kulcs mellett – az adóalapok eltérései miatt – a legrosszabb esetben akár a nyereség 10 százalékát is meghaladó többletterhet jelenthetett volna az érintett vállalkozások számára.

A tárgyalások során elért eredményeket mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a jelenlegi várakozásaink szerint a jelenlegi javaslat

a mostani magyar adószabályok mellett végül nagyjából 1-3 százalékkal növelheti az érintett kör terheit, és csupán a minimumadó alá eső vállalkozások 15-20 százalékának keletkezhet többlet adófizetési kötelezettsége.

Ez egyébként néhány tízmilliárd forintos bevételt jelenthet a költségvetés számára. Ami még fontos kérdés, hogy pontosan milyen szabályok lesznek az adókötelezettség időzítését befolyásoló eltérések kezelésére, illetve hogy hogyan fogja kezelni a rendszer a korábban megítélt adókedvezményeket. És persze fontos kérdés lesz az is, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott szabályokhoz.

A minimumadót (vagy csak az effektív adókulcsot) országonként kell kalkulálni? Azaz ha egy nemzetközi vállalatcsoportnak több társasága is található Magyarországon, akkor ezek pénzügyi adatait együttesen kell majd figyelembe venni, és ha igen, akkor minek az alapján? (Például az országonkénti jelentésben - CbcR jelentés - a végső anyavállalatok országonként szerepeltetik a főbb pénzügyi és adózási információkat, itt is ilyenre kell gondolni?)

Igen, a minimum adókulcsot országonként együttesen kell meghatározni a cégcsoport tagjaira. Vagyis ha egy országban egy cégcsoportnak több leányvállalata működik, a két vállalat együttes adókötelezettségét és nyerségét kell alapul venni az effektív adókulcs kiszámításához.

A forrásország limitált adóztatási joga az egyes 15% effektív adómérték alatti kapcsolt kifizetésekre hogyan néz majd ki? Mire lehet itt gondolni? Hogy az anyavállalat országa és a forrásország megosztozik a többlet-adóbevételen? Ha igen, milyen arányról lehet szó?

Ennek kapcsán két különböző szabály létezik, amelyek sajnos a kommunikációban gyakran keverednek. Az egyik az úgynevezett „Undertaxed Payment Rule” (UTPR). Ez egyfajta másodlagos védelmi mechanizmus az anyaország adóztatási jogát biztosító „Income Inclusion Rule” (IIR) mögött: azt csupán azokban az esetekben kell alkalmazni, ha az anyavállalat országa nem élt az adóztatási jogával. Ebben azt esetben az eredeti képlet mentén kiszámított többletadó beszedésének joga a többi leányvállalat országa közt oszlik meg egy allokációs kulcs alapján. Fontos az is, hogy az IIR magára az anyavállalatra nem vonatkozik. Így abban az esetben, ha az anyavállalat minősül aluladóztatottnak, az UTPR válik az elsődleges szabállyá.

A másik az ún. „Subject to Tax Rule”, amely lényegében független az előzőektől. Ez abban az esetben biztosít adóztatási jogot a forrásország számára, ha kifizetés címzettjének nominális adókulcsa 9 százalék alatt marad. Ezt a szabályt a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekbe kell kötelezően beépíteni, amennyiben azt egy fejlődő ország kéri valamelyik partnerországtól.

Mi a helyzet a korábban megítélt adókedvezményekkel, ezek mentességet kapnak? Ha igen, mennyi időre? Mik a tervek a jelenlegi adókedvezmények jövőbeni átalakítására?

Az erre vonatkozó pontos szabályok még kidolgozás alatt állnak, így itt jelenleg nem tudunk biztosat mondani. A tárgyalások során itt is maximálisan törekszünk a magyar gazdaság érdekeinek képviseletére.

A helyi iparűzési adón kívül milyen magyar adókat terveznek beszámítani a minimumadóba?

A szabályozás tervezete alapján elsősorban azok a vállalati adók minősülnek beszámíthatónak, amelyekben lehetőség van költségek, de nem feltétlenül minden költség elszámolására. Így

a klasszikus nyereségadók – mint a társasági adó vagy éppen az energiaellátók jövedelemadója – mellett pl. a helyi iparűzési adó vagy az innovációs járulék beszámítására is lehetőség nyílik.

Mennyire elégedettek a profit jelenleg tervezett mértékének a mentesülésével (tárgyi eszközök 8%, bérköltség 10%-ának arányában számítva, mely egy 10 éves perióduson keresztül egységesen 5%-ra csökken)? Van-e szó arról OECD szinten, hogy a minimumadó befektetésekre, beruházásokra gyakorolt torzító hatása - az adóalany multiknál - ezzel a limitált mentességi szabállyal csak kismértékben küszöbölhető ki? Mennyire szempont a tárgyalások során a gazdasági, befektetési hatások vizsgálata (azon túl, hogy ez mennyi többlet adóbevételt jelent), van-e bármilyen korrekcióra lehetőség, ha nem kívánt kedvezőtlen hatások merülnek fel?

Míg sok nemzetközi elemzés valóban inkább a fiskális szempontokra fókuszált, Magyarország végig a hosszabb távú növekedés szempontjából közelítette meg a kérdést. A társasági adóra ugyanis valóban igaz, hogy a növekedést gátló hatása rendszerint erősebb a bevételtermelő képességénél. De a kialkudott változtatások mindenképpen jelentős könnyebbséget jelentenek ebből a szempontból is. A részletszabályok egy részének kidolgozása ráadásul még folyamatban van. Ennek során is fontosnak tartjuk, hogy a megállapodás ne lehetetlenítse el azokat a beruházási- és K+F ösztönzőket, amelyek a növekedésösztönző hatásáról nagyjából konszenzus van a közgazdászok közt. Másrészt mint minden nemzetközi szerződésnél a gyakorlati alkalmazást a hatálybalépéstől folyamatosan vizsgálják a tagországok.

Munkatársaimmal eddig is rendkívül jól érvényesítettük a magyar érdekeket,

így ha ez szükséges, a későbbiekben is meg fogjuk tenni, és ha a későbbiekben úgy látjuk, hogy korrigálni kellene a megállapodáson, annak bizonyosan nem leszünk kerékkötői.

Egyáltalán a megállapodásnak mi a következő szakasza a menetrend alapján?

A minimumadó végleges részletszabályainak elfogadására a tervek szerint még az idei évben sor kerül. A szabályokat először 2023-ban kellhet alkalmazni. Figyelembe véve, hogy az EU-n belül ehhez a 2022-es év során még egy közös irányelv elfogadására és annak tagállami átültetésére is szükség lesz, ez az ütemterv rendkívül ambiciózusnak tűnik számunkra.

Számításaik szerint az 1M/10M eurós országonkénti de minimis szabály kellően magas profit ill. bevétel küszöböt tartalmaz?

Ennek a szabálynak a mi szempontunkból inkább az adminisztrációs terhek csökkentése szempontjából lehet jelentősége: annak köszönhetően több száz vállalkozás mentesülhet a minimumadóval kapcsolatos további feladatok alól, az érintett profittömeget ugyanakkor ez csak minimálisan befolyásolja.

Címlapkép forrása: Pénzügyminisztérium