A külföldi munkavállalás és letelepedés általánossá válásával az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt a magyar emberek külföldi vagyona. Az Eurostat adatai szerint tavaly már 113 milliárd forintot utaltak haza az unió valamely országában lakcímmel rendelkező magyarok, ezzel az elmúlt tíz évben háromszorosára nőtt az unióból Magyarországra történő hazautalások összege.
Ha globálisan nézzük, hasonló kép rajzolódik ki: a Világbank számításai szerint a Magyarországra utalt vagyontömeg 2018-ban már meghaladta az 1350 milliárd forintot. Mindez nemcsak az egyre gyakoribb külföldi munkavállalásra vagy kivándorlásra mutat rá, hanem az azzal együtt járó külföldi vagyonfelhalmozás növekvő mértékére is.
A külhoni vagyongyarapodás – amellett, hogy sok jótékony, vagy éppen kártékony gazdasági hatással jár – gyökeresen átalakította az öröklés kérdését és a hagyatéki eljárások menetét is: egyre több magyarországi hagyatéki ügyben jelenik meg valamilyen külföldi vagyonelem – bankszámla, részvény, ingatlan, hajó, autó vagy éppen Seychelle-szigeteki cégtulajdon.
A külföldi vagyonelemekkel nemcsak a hagyatéki eljárás lefolytatásának helyszíne válik kérdésessé, hanem akár az is, hogy melyik ország jogszabályai szerint osztják szét az elhunyt örökségét. Hogy egy egyszerű példával éljünk:
Németországban például más szabályok vonatkoznak a házastársak öröklésére, mint Magyarországon – így a házasfelek szempontjából egyáltalán nem mindegy, melyik ország törvényei szerint döntenek az adott hagyaték sorsáról.
Mint minden hagyatéki ügyben, itt is igaz, hogy mind az örökhagyó, mind az örökösök sokat tehetnek azért, hogy egyszerűbbé tegyék, vagy akár a kedvük szerint alakítsák a hagyatéki eljárás menetét.
Hol döntenek az örökségemről?
Teljesen logikus kérdés például az, hogy egy alapvetően külföldön élő magyar állampolgár esetében hol folytassák le a hagyatéki eljárást? Ott, ahol elhunyt, vagy ott, ahol az örökösei élnek? Netán ott, ahol a vagyonelemei találhatók?
A legtöbb uniós ország által elfogadott úgynevezett Európai Öröklési Rendelet 2015-ös hatályba lépése óta szerencsére sokat tisztult a kép, számos kérdésben teljesen egyértelmű szabályok írják le a teendőket - így azt is, hogy melyik országban folytassák le a hagyatéki eljárást, illetve döntsenek az elhunyt vagyonának jogi sorsáról
– hangsúlyozza Balogh Tamás, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Közjegyzői Intézetének intézetvezető-helyettese.
A rendelet szerint az örökhagyó elhalálozáskori szokásos tartózkodási helye az irányadó, azaz, abban az uniós országban fogják végül átadni a hagyatékot - függetlenül attól, hogy a vagyonának mekkora hányada melyik országban található -, amelyikkel az elhunytnak szoros és tartós kapcsolata állt fenn. Ez jellemzően a tagállam lesz, amelyben a halálát megelőzően a leghosszabb ideig tartózkodott, ugyanakkor az sem mindegy, hogy az örökhagyó milyen indokkal tartózkodott ebben az országban.
Nem számít szoros és tartós kapcsolatnak például az, ha valaki kórházi kezelés alatt állt egy másik országban, ahogy a külföldi munkavállalás sem tekinthető annak, ha az illető rendszeresen visszajárt a családjához - magyarán nem életvitelszerűen, hanem csak szakmai vagy gazdasági okokból, munkavégzés céljából tartózkodott egy idegen országban.
Nem biztos, hogy ott döntenek, ahol elindult az eljárás
Magyarország ugyanakkor abból a szempontból speciális, hogy ha egy magyar vagyonnal is rendelkező magyar állampolgár meghal külföldön, nálunk hivatalból mindenképpen elindul majd az eljárás. Az önkormányzat megidézi az örökösöket, nyilatkoztatja őket, felveszi a hagyatéki leltárt. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a közjegyző - mint az ügyben eljáró hatóság - az összegyűjtött információk alapján úgy dönt, nincs joghatósága az ügyben, mert az elhunyt szokásos tartózkodási helye halálakor nem Magyarország volt.
Ha a magyar közjegyző azt állapítja meg, hogy az elhunyt szokásos tartózkodási helye az Európai Unión belül volt, akkor megszünteti az eljárást, és az örökös dolga, hogy az adott uniós országban intézze a hagyatéki ügyeket
– magyarázza Balogh Tamás. A legtöbb országban ugyanis nem indul hivatalból eljárás, hanem az örökösnek kell kérelmeznie azt.
Más a helyzet akkor, ha az elhunyt szokásos tartózkodási helye halálakor nem uniós országban volt, hanem például az Egyesült Királyságban. Ekkor az örökhagyó magyarországi hagyatékát át lehet adni, sőt, ha magyar állampolgárról van szó, akkor akár még az unión kívüli vagyontárgyakat is, például egy walesi bankszámlát. Ebben az esetben viszont érdemes az örökösnek érdeklődnie arról, hogy a külföldi hatóságok, bankok mit szólnak majd a magyar közjegyző végzéséhez, ugyanis előfordulhat, hogy ragaszkodni fognak a saját országukban hozott öröklési határozathoz.
Európai öröklési bizonyítvány: ilyet kérj, ha jót akarsz
Ha viszont külföldön, valamelyik uniós országban folytatják le az eljárást egy olyan örökhagyó esetében, akinek Magyarországon is van vagyona, célszerű úgynevezett Európai Öröklési Bizonyítványt kérni. Ezzel az egész unióban elfogadott okirattal tudja az örökös igazolni a jogállását és azt, hogy a vagyon őt illeti.
A magyar közjegyző is ilyet állít ki egyébként a külföldi - illetve unión belüli vagyonelemekről - és az örökös ezzel férhet majd hozzá a külföldi bankszámlához, és tudja a nevére íratni például az örökhagyó horvát felségjelű hajóját.
A folyamat nemcsak elsőre tűnik összetettnek. Ha külföldi elem van a hagyatékban, az örökösöknek arra kell számítani, hogy a magyar viszonylatban általánosnak mondható néhány hónapos eljárási időnél hosszabb folyamat lesz, mire jogos örökségükhöz hozzájutnak. Természetesen sok múlik azon is, hogy milyen vagyonelemről van szó, milyen adatok lelhetők fel róla, mely ország(ok)ban található(k), illetve, ha nem uniós országról van szó, van-e az adott országgal két- vagy többoldalú egyezményünk.
Ha csak egy osztrák bankszámláról van szó, körülbelül plusz két-három hónapra kell számítani, azonban egy ingatlan-tulajdonrész, vagy egy Virgin-szigeteki cég, esetleg egy amerikai szerzői jogdíj esetében akár egy évnél is hosszabb idő lehet, mire át lehet adni a hagyatékot
– mondja Balogh Tamás.
Végrendeletben tisztázható, melyik jogot alkalmazzák
Lehet azonban többféle módon is segíteni az eljárás menetét. Egyfelől az örökhagyó már előre felkészülhet.
Ha például nem egyértelmű, hol van a szokásos tartózkodási helye, akkor célszerű végrendeletet írnia.
Ebben kikötheti az öröklésre alkalmazandó anyagi jogot, amely azonban kizárólag az állampolgársága szerinti jog lehet. Ha több ország állampolgára is, megválaszthatja, hogy esetében melyik állampolgársága szerinti ország jogát alkalmazzák az öröklésre. Ha ezt nem teszi meg, akkor automatikusan a halálakori szokásos tartózkodási helye szerinti állam öröklési jogrendje szerint adják át a hagyatékot.
Célszerű emellett rendben, de legalábbis hozzáférhető helyen tartani a vagyonára vonatkozó információkat, hogy ne kelljen hosszasan kutatni a külföldi vagyonelemei után. Érdemes legalább a közeli örökösekkel megosztani, és pontosítani, mi és mely országokban található.
Másfelől, az örökösök is egyszerűsíthetik az eljárás menetét. Noha ezt sokan nem tudják, a magyar jogszabályok szerint elsődlegesen az öröklésben érdekeltek feladata az örökséggel kapcsolatos adatszolgáltatás. Nem a helyi önkormányzat és nem is a közjegyző dolga nyomozni az elhunyt vagyona után.
Ha az örökösök beszélnek nyelveket, és be tudnak szerezni adatokat - például a külföldi bankszámla adatait, vagy külföldi végrendeletet - akkor sokkal gyorsabb lehet az eljárás. Ha nem, akkor végső soron a közjegyző fog nekik segíteni, és maga fordul majd a külföldi hatóságokhoz, pénzintézetekhez. Az örökösök adatszolgáltatása azért is fontos, mert például egy Split környéki bíróságtól, vagy amerikai jogdíjkezelőtől még a közjegyzőnek is hosszú hónapokba telhet információt szerezni.
Címlapkép: Getty Images
A cikk megjelenését a Magyar Országos Közjegyzői Kamara támogatta.
