Az innovatív egészségügyi megoldásokról, terápiákról is szó lesz a Portfolio Private Health Forum rendezvényünkön. Most még extra early bird áron! Részletek itt:
Portfolio: Három évet töltött az innovatív gyártók egyesületének élén. Mit emelne ki ebből az időszakból, ami az egészségügyi vezetéssel való kapcsolatát illeti és az AIPM életét illetően?
Thomas Straumits: Volt némi előrelépés a gyógyszerkasszát illetően, azonban a gyártók gyógyszerkasszához való hozzájárulása még mindig 20% körül van. Az egyesület életéből két kezdeményezést emelnék ki: az egyik az egészségértés javítását szolgáló kampányunk, a másik a Betegszervezetek Akadémiája, a Beta-program nevű kezdeményezés, amelynek célja kellő tudással felvértezni a Magyarországon működő betegszervezeteket.
Ha már említettük a hazai gyógyszerkasszát, nemzetközi összevetésben mennyire tekinthető szigorúnak ebben a tekintetben az egészségügyi kormányzat hozzáállása?
Nem mindegy, hogy mihez hasonlítjuk a magyar gyógyszerkasszát. Az uniós országok között Magyarország a lista utolsó hányadában szerepel a GDP-arányos költéseket tekintve; de még a V4-es országokhoz viszonyítva is alacsonyabb a nettó gyógyszerkassza GDP-hez mért értéke. Itt külön ki kell emelnem, hogy
Magyarország az egyedüli, ahol csökkent a nettó gyógyszerkassza-költés.
Ha pedig a nominális költéseket nézzük, akkor a magyar gyógyszerkassza mérete akkora, mint a szlovák, miközben a szomszéd ország népessége fele akkora.A gyógyszerkassza mérete elkerülhetetlenül odavezethet, hogy bizonyos befogadások késnek, a betegek nem jutnak hozzá a már elérhető, számukra leginkább szükséges készítményekhez.
Ha az ország gyógyszerköltéseit az uniós kiadásokhoz viszonyítjuk, akkor nem lenne szükség nagy többletforrás bevonásra. Bruttó értékben 80 milliárd forintos különbségről beszélünk éves szinten, ami 40 milliárd forintot jelent nettó értelemben. A visegrádi négyek átlagához való felzárkózás nem követelne meg ekkora többletet.
Honnan lehetne ezt a plusz forrást előteremteni? Lehet érvelni új finanszírozási formák bővítése és emelése mellett, mint például a termékadó?
Ha visszatekintünk a gyógyszeripari különadók bevezetésének időszakára, akkor az egy nagyon más idő volt. A válság idején a gyógyszerszektor, több más szektorral közösen, partner volt abban, hogy elfogadja a különadókat és ezzel hozzájáruljon a nemzetgazdaság válságból történő kilábalásához. Mostanra viszont a gazdaság megerősödött, a GDP-növekedés 4% körüli; véleményem szerint ebben a környezetben időszerű elgondolkodni arról, hogy miként lehetne csökkenteni a szektoriális adókat. Ezek a különadók más iparágakban ugyanis már csökkentek, vagy teljesen meg is szűntek, ebben a tekintetben
csak a stratégiai iparágnak mondott gyógyszerszektor jelent kivételt, ahol még mindig ugyanolyan magas a különadó mértéke, mint a válság alatti időkben.
A gazdasági helyzet oldaláról nézve lenne tehát mozgástér a különadó csökkentésére és ne felejtsük el, az esetleges adócsökkentés új befektetéseket vonzhat az országba, vagyis nemcsak bevételkiesést jelentene a költségvetésnek, hanem előnyöket a gazdaság számára. Mindemellett Magyarország úttörőként, viszonylag korán vezette be a népegészségügyi termékadót - a kérdés az, hogy az intézkedés elérte-e a kívánt hatást. Hogy a különböző adónemekből befolyó pénzösszegek követhetőek-e és a költségvetési sorok közötti átjárás biztosított. Hogy a népegészségügyi termékadóból befolyó összegek egy definiált stratégia mentén, esetleg mérhető módon, népegészségügyi programokra lettek-e elköltve.A járulékokból származó bevételeket ugyanis össze lehet kapcsolni pl. az egészségtudatosságot, egészségértést javító programokkal. Konkrét példával, ha azt mondjuk, hogy a termékadót kiterjesztjük a dohánytermékekre, akkor az abból származó bevételt célzottan fel lehetne használni népegészségügyi kampányokra, annak érdekében, hogy a tüdőrákos megbetegedések területén mérhető javulás következzen be.
De hogy iparági példával szemléltessem, ez minket, gyógyszeripart annyiban érint, hogy sok esetben a különböző innovatív terápiáknak a szélesebb körű használata jelentős kiadáscsökkenéshez vezet a kórházi ellátásban. A gyógyszeres terápia amennyiben hatékonyabb ellátást biztosít - és ez a tervezés során is figyelembe van véve - nem kell, hogy többletkiadást jelentsen, amennyiben megfelelő átjárás biztosítható a különböző költségvetési sorok között. Így ugyanannyi forrásból biztosítható egy eredményesebb egészségügyi ellátás, ami végső soron betegéletekben realizálódik. Angliában például létezik egy olyan külön onkológiai készítményekre fordítható költségvetési keret (Cancer Drug Fund), ami célzottan biztosít terápiához való hozzáférést az erre a célra dedikált járulékforrásból.
Hogyan érinti a Magyarországon működő gyógyszercégeket a magánegészségügyi szolgáltatók látványos előretörése és erősödése?
Az lenne az ideális eset, ha a magánszolgáltatók szimbiózisban élnének együtt az állami ellátórendszerrel. A két intézményrendszer közötti versenyről is lehet beszélni, de ne felejtsük el a két oldal kiegészítő jellegét. És közben meg kell oldani az esélyegyenlőség kérdését, hogy közben fennmaradjon az egységes kockázatközösség. Azt is látni kell, hogy Magyarországon magas a magánkiadások aránya a teljes egészségügyi költéseken belül, a 30%-os érték duplája az uniós átlagnak. Ez arra utal, hogy
a magyarok kénytelenek nagyobb összegben hozzájárulni az egészségügyi költések finanszírozásához.
Az MSD közelről figyeli az eseményeket és a rendszerbeli változásokat.Interjúsorozat a magyar egészségügyről A Portfolio hasábjain interjúsorozatot indítottunk, melyben feldolgozzuk a magyar egészségügy aktuális helyzetét, legfontosabb kihívásait a szektor szereplőinek megszólaltatásával.
Nem volt nehéz felfigyelni arra, hogy az egyik vesszőparipája az egészségértés fontossága, rendszeresen hangsúlyozza az egészségügyi ismeretek hiányának következményét. Miért tartja ezt a területet fontosnak és miért fontos a betegek, vagy akár a teljes egészségügyi rendszer szempontjából?Az egészségügyet alakító tényezők közül az egyik legfontosabb szerintem az adott ország népességének az egészségértési szintje. És ez bármilyen furcsán hangozhat elsőre, hatással van egy gyógyszervállalat működésére is. Ha ugyanis a gyógyszervállalat egy olyan környezetben működik, ahol rengeteg ember hiányos vagy nem megfelelő egészségértéssel bír, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy ez a szűkös erőforrások nem hatékony felhasználásához vezet.
Hol jelentkezik az egészségértés nem megfelelő szintje a gyakorlatban a hazai egészségügyben?
Ha például az adott páciens nem fordul időben orvosi segítségért, vagy az adott illető nem az egészséges életmódot támogató döntéseket hoz. Ezek főleg olyan országokban rendkívül fontosak, mint Magyarország, ahol szintén szűkösek az egészségügyre fordítható erőforrások.
Ha az egészségügyi rendszerben az emberek úgy vesznek részt, hogy nincsenek tisztában a megelőzés fontosságával, akkor az az egészségügyi rendszer egyszerűen nem képes megfelelően működni.
Ezért is tartom személyes feladatomnak, hogy felhívjam erre a kérdésre a figyelmet. Az egészségértés javítását célzó akciók sikeressége számtalan érintetten múlik, nemcsak a gyógyszercégeken, de nyilván nekünk is van ebben felelősségünk. Ezenkívül az oktatási rendszernek is fontos szerepe van. Az egészséges életmódra való nevelést és az ezzel kapcsolatos tanítást már az iskolában el kellene kezdeni, vagy akár otthon a családi asztalnál, amikor arról beszélünk, hogy mi egészséges és mi nem, milyen életmód egészséges. Ezeket az erőfeszítéseket együtt kell irányítani, koordinálni.Mi lehet ebben a gyógyszerszektor szerepe, felelőssége?
A gyógyszerszektor képviselői nagyon aktívak ezen a területen, ilyenek például a gyógyszer adherencia (gyógyszerszedés minőségét figyelő) programok, vagy az, hogy érthető nyelvezetben vannak-e megfogalmazva a gyógyszeres dobozokra írt szövegek. Ezen kívül az ilyen típusú, egészségértést fejlesztő programokba természetesen a patikusokat is be kell vonni, ugyanis az emberek gyakrabban járnak gyógyszertárba, mint orvosokhoz.
Vannak-e arra vonatkozóan számítások, hogy a betegek nem megfelelő, vagy nem az előírások szerinti gyógyszerszedési szokásai mekkora erőforrás-pazarlást okoznak?
A nem megfelelő gyógyszerfogyasztás okozta költségek elérik a konkrét gyógyszerekre költött tényleges összeget, vagyis ez valóban jelentős tétel. Ha a betegek nem az orvosi előírásoknak megfelelően szedik be a felírt gyógyszert, akkor végső soron nem éri el a célzott javulást, nem jelentkeznek a gyógyszerfogyasztás előnyei, sőt ennek költségei is lehetnek, ha esetleg a nem megfelelő fogyasztásnak egészségügyi következményei lesznek.
És el is érkeztünk az emberek, a betegek felelősségéhez.
Fontos azt megérteni, hogy nem véletlenül kell az előírásoknak megfelelően beszedni a felírt gyógyszereket. Ez is az egészségértés egyik, nagyon fontos formája. Vegyük például a nem szimptomatikus betegségeket, vagyis amelyeknek nincsenek tünetei, például bizonyos szív-érrendszer, vagy keringéssel kapcsolatos betegségeket.
A szívrohamot követően a kórházi ellátás után jól érezheti magát a beteg, azonban az esetleges következő szívroham megelőzése érdekében tisztában kell lenni azzal, hogy miért fontos tartania magát a betegnek a felírt gyógyszeres terápiához.
Jól látható, hogy ez egy fontos trend a gyógyászatban, a betegeket a megfelelő terápián tartani. De melyek azok a nagyobb trendek, amelyek meghatározzák az egészségügy és ezen belül a gyógyszeripar jövőjét?Az első ilyen meghatározó trend az öregedő társadalom, ez alapvetően befolyásolja a gyógyszergyártók működési környezetét is. Az idősebb emberek esetében több betegség jön a felszínre, így a szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatos betegségek, idegrendszeri betegségek, mint például az Alzheimer-kór. Ahogy nő az idősebb generáció létszáma, úgy növekszik az a kihívás is, hogy miként tudja ezt egy adott ország egészségügyi rendszere finanszírozni. Olyan finanszírozási modellre van szükség, amely rugalmasan és hosszú távon képes megbirkózni ezzel a meghatározó trenddel.
A második fontos trend meglátásom szerint a betegek új generációja. Egyre több ember szeretne egyre több információt megismerni a saját egészségéről, információk után kutatnak, ez a réteg rendkívül aktív, de ez nem jelenti még azt, hogy egészségértésük is magasabb. De mindenképp fontos az aktív népesség ebben a tekintetben, elég ha csak a klinikai kutatásokra gondolunk.
A harmadik lényeges trend pedig a technológia és annak változása. Itt meg lehet említeni a digitális terápiákat, a hordozható digitális eszközöket, a big data trendeket, a mesterséges intelligenciát. Ezek mind megoldást kínálnak egy-egy egészségügyet érintő kihívásra, azonban egyúttal újabb nyomást helyeznek az egészségügyi rendszerre, ugyanis ezek alkalmazásakor újra kell tervezni a rendszert. Ha ugyanis megfelelően használjuk ezeket az eszközöket, akkor például értékes járványügyi adatokhoz jutunk, vagy a beteget képesek vagyunk végigkövetni a rendszeren, amivel bizonyos rendszerszintű hibákra figyelhetünk fel.
Említette a klinikai kutatásokat, melyben Magyarország hagyományosan kedvező pozícióban van. Mit látnak, ez milyen tényezőknek köszönhető?
A klinikai kutatásoknak több hasznuk is van a rendszer szereplői számára. Elsőként a betegek számára, akik olyan kezelésekhez juthatnak így, amelyre nem lenne másképp lehetőségük. Másrészt előnyös a klinikai kutatásban résztvevő szakemberek számára a szakmai fejlődésük szempontjából, valamint hozzájárulhat a szakemberek Magyarországon tartásához. Mindemellett az sem mellékes, hogy a Magyarországon végzett klinikai kutatások hozzáadott érték tekintetében évi 100 milliárd forintra rúgnak. Jelen pillanatban az ország versenyelőnye a szakembergárdából és a rendelkezésre álló betegállományból fakad.
Meddig maradhat fenn ez a versenyelőny hazánk számára?
Ebben a tekintetben is új világ köszöntött ránk. Egyre több ország építi ki ezzel kapcsolatos kapacitását és tudását, ezzel zárkóznak fel Magyarországhoz.
Ezért további fejlesztésekre tettünk javaslatot a klinikai kutatások fontosságának hangsúlyozására, ilyen például a szabályozási környezet további enyhítésére, a szerződési időintervallumok csökkentésére vonatkozó iparági javaslat. Jelenleg az MSD 40 klinikai kutatást folytat Magyarországon, melyben 300 beteg vesz részt, a következő időszakra nézve 9 milliárd forintot fordítunk erre a célra. Mindezek fényében az a célom, hogy meggyőzzem az anyacég vezetését arról, hogy továbbra is érdemes hozzánk delegálni a forrásokat. A vonzerő és a versenyelőny fenntartása érdekében azonban rendszerszinten van szükség több változásra, ha ez nem történik meg, akkor a vállalatok másik országot választanak.Portré Thomas Straumits svéd állampolgár, gyógyszerész végzettséggel rendelkezik. Az MSD Pharma ügyvezető igazgatója, 24 éve csatlakozott a céghez először Svédországban, majd dolgozott a Skandináv régióban, az USA-ban és Svájcban. 2014-óta vezeti a magyar leányvállalatot. 2015-től 2018 nyaráig elnöke volt a magyarországi Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének.
