Bár nem látszik, hogy Hillary Clinton legújabb mail-botrányának átütő hatása lenne, a különbség szűküléséhez bőven elég volt, hogy Trump kicsit népszerűbb, Clinton pedig kissé népszerűtlenebbé vált. Az országos népszerűségi adatokban felfedezhető tendenciát a (sokkal fontosabb) tagállami eredmények is alátámasztják.
Az elektori rendszer
Az elnököt és alelnököt a választópolgárok a négyévente novemberben megrendezett választásokon valójában nem közvetlen szavazással választják meg. Bár a szavazólapokon általában az elnökjelöltek neve szerepel, a szavazók az elnökválasztáskor tulajdonképpen elektorokat választanak. Hivatalosan az elektorok választják meg az elnököt és az alelnököt.
Két állam, Maine és Nebraska kivételével az összes tagállamban és Washington, D.C.-ben is "a győztes mindent visz" elve érvényesül, tehát az államban a szavazatok többségét megszerző jelölt kapja meg a tagállam összes elektori szavazatát.
Minden államnak két szenátora és az állam népességétől függő számú kongresszusi küldöttje van. Ehhez adódik még a törvényhozási képviselettel nem rendelkező főváros, Washington három elektora. (Valójában a rendszert érik kritikák amiatt, mert a jelenlegi helyzetben az elektorok száma már nem egészen népességarányos.)
Az elektorok számát figyelembe véve a jelölteknek érdemesebb a nagyobb lakosságú államok szavazatait megszereznie. A legtöbb elektori szavazatot megszerző jelölt lesz az Egyesült Államok új elnöke, illetve alelnöke. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az 538 elektorból legalább 270-et kell megszereznie az egyik jelöltnek. (Forrás: Wikipédia/Portfolio)
Két állam, Maine és Nebraska kivételével az összes tagállamban és Washington, D.C.-ben is "a győztes mindent visz" elve érvényesül, tehát az államban a szavazatok többségét megszerző jelölt kapja meg a tagállam összes elektori szavazatát.
Minden államnak két szenátora és az állam népességétől függő számú kongresszusi küldöttje van. Ehhez adódik még a törvényhozási képviselettel nem rendelkező főváros, Washington három elektora. (Valójában a rendszert érik kritikák amiatt, mert a jelenlegi helyzetben az elektorok száma már nem egészen népességarányos.)
Az elektorok számát figyelembe véve a jelölteknek érdemesebb a nagyobb lakosságú államok szavazatait megszereznie. A legtöbb elektori szavazatot megszerző jelölt lesz az Egyesült Államok új elnöke, illetve alelnöke. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az 538 elektorból legalább 270-et kell megszereznie az egyik jelöltnek. (Forrás: Wikipédia/Portfolio)
A Financial Times számításai szerint Clinton 226 elektori szavazatot tudhat biztosan a magáénak biztosan, Trump 164-et. Az ingadozó államokból érkező további 148 elektori hely fogja eldönteni a választást. Ennél is szorosabbra értékeli a versenyt a RealClear Politics (RCP): az oldal úgy számol, hogy a biztos elektori helyeket tekintve 226-180 az állás, és 132 szék sorsa bizonytalan. A FiveThirtyEight a felmérésekből azt hozta ki, hogy a legvalószínűbb kimenet a demokrata párt 293-244 arányú győzelme. Ez csak látszólag biztos előny: ha két-három közepes méretű államban fordítani tudna Trump, akkor győzhetne. Vannak olyan államok, ahol ez reálisan előfordulhat? Vannak bizony.
Három hete még úgy értékeltük az állást, hogy Trump csak úgy nyerhet, ha az összes olyan államot hozza, ahol nagyon szoros az állás, és még legalább egy, de inkább két olyan (nagyobb) államot is be kell húznia, ahol Clinton előnye magabiztosabbnak látszik. Sőt, az elmúlt időszakban volt olyan pillanat is, amikor a felmérések alapján a demokraták még úgy is nyertek volna, ha az összes ingadozó államot elbukják.
Ezzel szemben most sokkal több mindenben bizakodhat Trump, még akkor is, ha a számára kedvezőtlenebb FT-számításból indulunk ki. A lap ingadozónak tekinti azokat az államokat, ahol 5 százalékpontnál kisebb az egyik jelölt előnye. Közülük a méretük alapján Florida és Pennsylvania az igazán fontos (29, illetve 20 elektori hely), előbbiben teljesen egyenlő az állás. Az alábbiakban mutatunk néhány elképzelhető forgatókönyvet, amelyekben csak az a közös, hogy azt feltételezzük, a nem ingadozó államokat a jelöltek valóban behúzzák.
- Clintonnak akár 300 feletti elektori szavazata is lehet, amennyiben minden ingadozóban az a jelölt nyer, aki jelenleg egy kicsivel jobban áll, illetve övé lenne Florida is.
- Akkor is a demokrata jelölt nyerne, ha bukná Floridát, és mellette még néhány kisebb államot (például az egyik Maine-i körzetet és New Hampshire-t).
- Ennél többet viszont Clinton nem veszíthet: ha Trump Florida mellé behúzná másik nagy államot, Pennsylvaniát, akkor már ő győzne.
- Sőt, ha a jelenleg teljesen pénzfeldobásos államnak tűnő Florida mellé két közepes államot tudna a maga javára fordítani (Észak-Karolinát a 15, illetve Coloradót a 9 elektori szavazatával), akkor is ő lenne az amerikai elnök.
- A legszorosabb állást az hozná, ha Trump (mérettől függetlenül) minden olyan államot megnyerne, ahol Clinton előnye 2 százalékpont alatti. (Ez az előbbi esethez képest annyiban különbözik, hogy Colorado helyett a már említett két kicsi, Maine és New Hampshire elektori helyeire érkeznének republikánusok.) Egy ilyen forgatókönyv esetében 270-268 arányban nyerne Trump.
Nagy vonalakban tehát Trump a jelenlegi adatok alapján akkor nyerhet, ha behúzza Floridát (50-50%), és emellé vagy egy másik nagy államot (Pennsylvania), vagy két kisebbet (köztük Észak-Karolinát) a maga javára fordít. Értékelésünkkel egybevág a FiveThirtyEight számítása, amely szerint a választást eldöntő szavazatot legnagyobb valószínűséggel ("tipping-point chance") hozó államok Florida, Pennsylvania, Michigan és Észak-Karolina.
Ahogy látható, a Trump győzelmét hozó forgatókönyvek már egyáltalán nem valószínűtlenek. Ha esetleg ehhez még hozzátesszük azt a gyanúnkat, hogy (a Brexit népszavazáshoz hasonlóan) az Egyesült Államokban is a kevésbé konvencionális lehetőség szavazói lehetnek rejtőzködőbbek, teljesen kiegyenlített esélyekről beszélhetünk, ahol a momentum Trumpnál van. Persze az ilyen esélylatolgatásokban azt is érdemes lenne figyelembe venni, hogy az amerikai elnökválasztás elmúlt 30 éves történelmének két legnépszerűtlenebb elnökjelöltje versenyez egymással. De pont azért, mert ilyenre még sosem volt példa, nem tudhatjuk, miként hat ez a választói magatartásra.
