Hová tegyük ezt az új Audi-beruházást?

Nem akármilyen hírrel rukkolt elő ma az Audi: a termelő kapacitásainak átszervezésével 100 ezer darab Audi Q3-as gyártása kerül át Győrbe. Ez az utóbbi évek legnagyobb külföldi működőtőke-befektetése, nemzetgazdasági méretekben is szépen látszódó kapacitásbővítés.

Számok hiányában csak erősen közelítő becsléseket tudunk adni, de

• a járműgyártás gazdaságban betöltött súlyából,
• az Audi járműgyártásban betöltött hozzávetőleges részarányából,
• a Q3-as modell mennyiségéből és piaci árából, valamint
• a hazai hozzáadott értékéből

arra következtethetünk, hogy a termelés beszállítói ágazatokkal együtt a GDP 1%-a körül lehet majd. Persze a tényleges hatás nagyban függ például attól, hogy milyen gyorsan állnak rá a hazai beszállítók a megnövekedett igények kielégítésére, illetve hogy a Q3-as modellek teljes egészében új soron készülnek-e, vagy a mostani (gyakorlatilag teljes kihasználtságon üzemelő) gyárban részben a kifutó modellek kapacitásain.

Az iparban és az export értékében betöltött szerepe a járműgyártásnak még nagyobb, így a gyártás beindulásával szép indexeket láthatunk majd.

Persze fanyaloghatnánk azon, hogy a beruházás tovább növeli a járműgyártástól való függőségünket, illetve a gazdasági szerkezet heterogenitása sérül, de ne tegyük. Egyrészt az utóbbi évek bebizonyították, hogy az amúgy igen erősen ciklikus autóiparon belül 10-15 éve egész jó portfóliót sikerült kikapnunk magunknak, amelyik válságban sem teljesít olyan rosszul.

Másrészt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy finnyásan válogassunk a Magyarországot befektetési terepnek tekintő vállalatok végtelen seregéből. Az országba friss tőke évek óta alig áramlik, és bár tavaly mintha legalább az itt működő cégek profitvisszaforgatása megindult volna, valószínű, hogy ennek egy része is csak statisztikai délibáb.

Ehhez képest persze nem kell éles fordulatnak tekinteni, hogy a majd' 20 éve Magyarországon működő Audi a globális termelésoptimalizáció keretében ide is hajlandó kapacitásokat telepíteni - inkább ennek ellenkezőjétől kellett volna megijedni. Ugyanakkor mégis csak úgy néz ki, hogy az egyik legstabilabb külföldi partnerünk továbbra is hosszú távon számol az országgal.

A hazai gazdaságpolitika mindeddig azt láthatta, hogy az egyik legfőbb üzenete - miszerint a szolgáltató szektorból tűzzel-vassal irtja, a feldolgozóiparban pedig tárt karokkal várja a külföldi tőkét - nem nagyon megy át. Innen nézve az Audi döntése akár értelmezhető úgy is, hogy a megtört a jég. Valószínű azonban, hogy ez egy erősen optimista olvasat lenne, hiszen az Audi külön kategóriát jelent a hazai tőkebefektetéseken belül is, ráadásul a döntése is egy nemzetközi stratégiába illeszkedően, nem pedig autonóm módon született meg. Tehát az, hogy az újraiparosítás szlogenje és a külföldi tőke érdeklődése összeért volna, korai megállapítás lenne.

Mindenesetre annak örülhetünk, hogy 2018 után, amikor a kormány (a tervei szerint) elkölti az utolsó EU-forrásait is, lesz egy nagy beruházás, ami egy-két éven keresztül további löketet ad a gazdaságnak.

• Címkék:
• makrogazdaság,
• audi,
• madár istván,
• vélemény,
• járműgyártás