Nemzetközi gazdaságpolitikai célként a hiperglobalizáció nagyrészt azon bukott meg, hogy támogatói arra törekedtek, hogy túlszabályozzák a határokon átnyúló hatásokkal járó nemzeti intézkedéseket. Sokkal jobb megközelítés lenne, ha csak azokra az intézkedésekre összpontosítanának, amelyek egy adott ország számára úgy biztosítanak előnyöket, hogy az teljes mértékben más országok kárára valósul meg.
Az amerikai elnökválasztási verseny véghajrájában Donald Trump és Kamala Harris egymással versengő terveket hangoztat azzal kapcsolatban, hogy középosztálybeli munkahelyeket hoznak létre a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező munkavállalók számára a feldolgozóipar újjáélesztésével. A két elnökjelölt azonban nemcsak a választópolgárok egy letűnt korszak iránti nosztalgiájára játszik, hanem figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a feldolgozóipar jelenleg a növekedés és a lehetőségek forrásaként kisebb (az idők folyamán lecsökkent) szerepet játszhat.
Őszi politikai szezonunk kezdetén két nagy kormányzati téma került elénk: a semlegességi törekvés megfogalmazása, valamint a gazdasági ütemgyorsítási szándék. Akár az volt a szándék, akár nem, a közélet iránt érdeklődőket megmozgatták az ügyek, főleg az első. A törekvések értelmezése, realitásuk megállapítása sok munkát adott az elemzőknek.
A II. világháborút követő 30 évnyi gazdasági növekedés után az európai döntéshozók elmulasztották létrehozni a diszruptív innovációt elősegítő intézményeket és politikát. Európának most sürgősen új gazdasági doktrínára és reformprogramra van szüksége, különben továbbra is lemarad az Egyesült Államokhoz képest.
Az EU "meghalhat", ha nem válik versenyképesebbé az Egyesült Államokkal és Kínával szemben - figyelmeztetett minapi beszédében a francia államfő.
2016-ban Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi elnöke azt mondta, hogy ha az uniós szakpolitikák „veszélyeztetik a kohéziót, és feláldozzák a szociális vívmányokat”, akkor „az európai projektnek nincs esélye arra, hogy elnyerje az európai polgárok támogatását”. A júniusi európai parlamenti választások tükrében Delors megállapítása aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.
A Nemzetgazdasági Minisztérium átvette a stafétát az Európai Unió Versenyképességi Tanács belga elnökségétől, az első ülést július 8-9-én tartják Budapesten - közölte a tárca.
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
Kína egyre inkább behatol olyan iparágakba a termékeivel az Európai Unió belső piacára, ahol eddig a német gazdaság volt meghatározó szereplő. Az eredmények azt mutatják, hogy Kína uniós importrészesedése következetesen és jelentősen nőtt, különösen az utóbbi években, ami egyre nagyobb kihívást jelent Németország számára. Ez a növekedés aggodalomra ad okot, tekintettel az olyan problémákra, mint az energetikai átállás, valamint kérdéseket vet fel Németország ipari exportmodelljének jövőjéről.
Az utóbbi évtized során a magyar gazdaság pozitív rekordok egész sorát állította fel. A pandémia kitöréséig jelentősen javítottuk az egyensúlyi- és makromutatókat, és most, a járvány lecsengése után, a veszélyes nemzetközi környezetben is folytatjuk ezt a munkát. Előreléptünk a versenyképességi rangsorokban, évről évre több befektetés érkezik, a beruházási ráta 30 éves csúcsokat dönt. Ugyanakkor érzékeljük gazdaságunk méretéből adódó akadályokat, a nemzetközi piacoktól való függést, a szankciók hatásait. Ezzel összefüggésben gyakran hangzik el az a vád, hogy a magyar gazdaság szerkezete nem megfelelő, és Magyarország ma nem egyéb, mint egy nagy összeszerelő üzem. A tények nem ezt mutatják: a nemzetközi felmérések a világ tíz legösszetettebb gazdasága közé sorolják a magyar gazdaságot.
Magyarországon az állam voluntarista módon kiválasztott egy iparágat, amelyben szinte minden tekintetben csak komparatív hátrányai vannak az országnak, míg Svédországban – jelentős komparatív előnyökre építve – kormányzati, üzleti, helyi önkormányzati együttműködés révén egy határokon átívelő stratégia valósul meg - így értékeli a hazai felfutó akkumulátorgyártás helyzetét Győrffy Dóra. A Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányában azt írja, hogy "Svédországban – kedvező adottságai miatt – szigorú környezeti normákat teljesítve lehetőség van az üzletileg sikeres akkumulátor-értéklánc kiépítésére és ezzel a fejlettségi előnyük további növelésére, míg a komparatív hátrányokra építő magyarországi akkumulátorgyártás a magyar adófizetőknek nagyon rossz üzlet, a gazdaság más szektorainak kárára növekszik, így a fejlettségi lemaradásokat konzerválja, miközben a környezet számára is pusztító."
Felpörögtek az események az elmúlt 24 órában az ISD Dunaferr ügyében. A legújabb fejlemény pedig az, hogy a Gazdaságfejlesztési Minisztérium érdeklődésünkre megerősítette, hogy a Liberty Steel ismét vevőjelöltként jelent meg a történetben.
Új iparpolitikai csomagra tett kedden javaslatot az Európai Bizottság, amelynek része egy új iparstratégia, egy kkv-stratégia és az uniós közös piac belső akadályainak további lebontása is. A csomag célja, hogy az európai ipar a klímasemlegességre való átállás, és az ezzel párhuzamosan zajló digitális átállás során is élen járjon és így az Európai Bizottság előmozdítsa Európa versenyképességét és stratégiai autonómiáját egy olyan időszakban, amikor átrendeződik a geopolitikai erőtér és fokozódik a globális verseny.
Új fázisba kell léptetni a magyar gazdaság fejlődését, a kutatás-fejlesztés és innováció által vezérelt iparágak Magyarországra vonzása a következő cél - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden Budapesten.
Folyamatosan frissülő hírfolyamunk.
Visszakapják az önkormányzatok a területeket.
Az ukrajnai háborúról, az EU-val ápolt viszonyról és a magyar gazdaságról is beszélt a kormányfő.
Gyorgyevics Benedekkel, a Városliget Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk.
Miért csökken a közvetlen külföldi tőkebefektetések volumene?
Meddig nőhet még?
