Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke február 26-án Antwerpenben több mint 300 iparági vezető előtt mutatja be gazdasági fellendülést célzó tervét. A rendezvény célja, hogy az EU ipari versenyképességét megerősítő „Clean Industrial Deal” bemutatásával válaszokat adjon az iparág szereplőinek aggodalmaira – tudta meg a Politico.
Az utóbbi években az iparpolitika visszakerült a fejlett országok gazdaságpolitikai eszközrendszerébe, illetve a főáramú közgazdasági gondolkodásba. Írásomban az iparpolitikát portfólióelméleti megközelítésben vizsgálom: azt, hogy hogyan változik a magyar gazdaság növekedési és stabilitási kilátása, ha egy ágazat súlyát növeljük a rendszerben. Az elemzés segíthet annak megválaszolásában, hogy mely ágazatok további térnyerésével tudna leginkább növekedési többlethez jutni az ország a kockázatok gyakorlatilag változatlan szintje mellett. Véleményem szerint ez a módszertan jól ki tudja egészíteni a hagyományos makroökonómiai modelleket.
François Bayrou francia miniszterelnök szerint a hétfőn hivatalba lépő Donald Trump amerikai elnök által meghirdetett politika marginalizálhatja az Európai Uniót és Franciaországot, ha nem lépnek fel ellene.
Két héttel azután, hogy Lengyelország átvette az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, Krzysztof Bolesta, a lengyel energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár a Contexte-nek adott interjúban beszélt az EU előtt álló legfontosabb energiabiztonsági, klíma- és iparpolitikai kihívásokról. A fókuszban az orosz energiafüggőség csökkentése, a nukleáris viták „demisztifikálása”, valamint a 2040-es kibocsátáscsökkentési cél áll. Ehhez azonban a lengyel államtitkár szerint a Bizottságnak és a Tanácsnak egyaránt konkrét jogszabályokkal, beruházási ösztönzőkkel és a vállalatok számára kézzelfogható, versenyképességet megőrző intézkedésekkel kell előállnia.
Az Európai Unió öt évvel ezelőtt, amikor elindította az Európai Zöld Megállapodást (European Green Deal), a klímaváltozás elleni küzdelem globális élharcosaként pozícionálta magát. A fenntartható gazdaság kiépítése azonban mostanra még fontosabbá vált, mivel a globális felmelegedés következményei és költségei egyre súlyosabbak. Ráadásul az Ukrajna elleni orosz inváziót követő földgázválság is rámutatott arra, hogy fel kell gyorsítani a dekarbonizációt az EU energiaellátásának biztosítása, az energiaköltségek csökkentése és a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében. Az egykor klímavédelmi programként indult politika ma már az EU egzisztenciális kihívásainak kezelésében segíthet.
Az Európai Bizottság új iparpolitikai vezetője, Stéphane Séjourné a „Made in Europe” stratégia bevezetését sürgeti, hogy Európa megerősítse iparát a globális kereskedelmi háború veszélyei közepette. Az EU célja, hogy stratégiai szektorok fejlesztésével biztosítsa gazdasági versenyképességét és technológiai függetlenségét.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) legfrissebb éves jelentése aggasztó tendenciára hívja fel a figyelmet: a hazai érdekeket előtérbe helyező iparpolitikák globális térnyerése veszélyezteti a nemzetközi együttműködést és különösen hátrányosan érintheti a szegényebb országokat. A jelentés 140 ország kereskedelmet befolyásoló adatait vizsgálta, és rámutatott az országok gazdaságának alakítására irányuló stratégiai beavatkozások jelentős növekedésére.
Az Európai Unió gazdaság- és kereskedelempolitikája új lendületet kaphat, ha a legfontosabb portfóliók biztosjelöltjeinek prioritásai megvalósulnak, amivel egy sokkal erőszakosabb, keményebb és önállóbb EU alakulhat meg. Az iparvédelem és a kínai versennyel szembeni szigorítások, a klímavédelmi célok és az adópolitikai reformok mind a fenntartható növekedést szolgálnák. Az uniós költségvetés és a kohéziós alapok célzott felhasználása segíthet az európai ipar és társadalom megújításában. A magyar kormány amiatt aggódhat, hogy a gazdasági semlegesség helyett a gazdasági önvédelem kerül Brüsszel fókuszába.
Nemzetközi gazdaságpolitikai célként a hiperglobalizáció nagyrészt azon bukott meg, hogy támogatói arra törekedtek, hogy túlszabályozzák a határokon átnyúló hatásokkal járó nemzeti intézkedéseket. Sokkal jobb megközelítés lenne, ha csak azokra az intézkedésekre összpontosítanának, amelyek egy adott ország számára úgy biztosítanak előnyöket, hogy az teljes mértékben más országok kárára valósul meg.
Az amerikai elnökválasztási verseny véghajrájában Donald Trump és Kamala Harris egymással versengő terveket hangoztat azzal kapcsolatban, hogy középosztálybeli munkahelyeket hoznak létre a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező munkavállalók számára a feldolgozóipar újjáélesztésével. A két elnökjelölt azonban nemcsak a választópolgárok egy letűnt korszak iránti nosztalgiájára játszik, hanem figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a feldolgozóipar jelenleg a növekedés és a lehetőségek forrásaként kisebb (az idők folyamán lecsökkent) szerepet játszhat.
Őszi politikai szezonunk kezdetén két nagy kormányzati téma került elénk: a semlegességi törekvés megfogalmazása, valamint a gazdasági ütemgyorsítási szándék. Akár az volt a szándék, akár nem, a közélet iránt érdeklődőket megmozgatták az ügyek, főleg az első. A törekvések értelmezése, realitásuk megállapítása sok munkát adott az elemzőknek.
A II. világháborút követő 30 évnyi gazdasági növekedés után az európai döntéshozók elmulasztották létrehozni a diszruptív innovációt elősegítő intézményeket és politikát. Európának most sürgősen új gazdasági doktrínára és reformprogramra van szüksége, különben továbbra is lemarad az Egyesült Államokhoz képest.
Az EU "meghalhat", ha nem válik versenyképesebbé az Egyesült Államokkal és Kínával szemben - figyelmeztetett minapi beszédében a francia államfő.
2016-ban Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi elnöke azt mondta, hogy ha az uniós szakpolitikák „veszélyeztetik a kohéziót, és feláldozzák a szociális vívmányokat”, akkor „az európai projektnek nincs esélye arra, hogy elnyerje az európai polgárok támogatását”. A júniusi európai parlamenti választások tükrében Delors megállapítása aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.
A Nemzetgazdasági Minisztérium átvette a stafétát az Európai Unió Versenyképességi Tanács belga elnökségétől, az első ülést július 8-9-én tartják Budapesten - közölte a tárca.
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
Esnek a részvénypiacok, gyengül a dollár.
Folyamatosan frissülő hírfolyamunk.
Így lőtték le Moszkva szupermodern harci gépét.
Nem sok jót jósoltak Oroszországnak.
Az egyetemi tanár, ex-jegybankár a Checklistben értékelte Trump legújabb vámjait.
Hogy tudunk-e még versenyezni a lengyel vagy a nyugat-európai agrártermékekkel, az is kiderül az Alapvetés podcast új műsorából.
Beindult a jogi csűrés csavarás.
