Nem valószínű, hogy a középhatalmak, mint India, Indonézia, Brazília, Dél-Afrika, Törökország és Nigéria saját tömböt hoznak létre, mégis jó helyzetben vannak ahhoz, hogy számos sürgős fellépést igénylő nemzetközi kérdésben vezető szerepet töltsenek be. Ezzel egy olyan jövőképet kínálhatnak fel a világgazdaság számára, amely nem függ sem Amerika, sem Kína hatalmától és jóindulatától.
Nemzetközi gazdaságpolitikai célként a hiperglobalizáció nagyrészt azon bukott meg, hogy támogatói arra törekedtek, hogy túlszabályozzák a határokon átnyúló hatásokkal járó nemzeti intézkedéseket. Sokkal jobb megközelítés lenne, ha csak azokra az intézkedésekre összpontosítanának, amelyek egy adott ország számára úgy biztosítanak előnyöket, hogy az teljes mértékben más országok kárára valósul meg.
Elképzelhető, hogy nem lehet egyszerre küzdeni a klímaváltozás ellen, és egyben erősíteni a középosztályt a fejlett gazdaságokban, valamint csökkenteni a szegénységet világszerte. A jelenlegi politikai irányvonalak mellett úgy tűnik, hogy két cél bármilyen kombinációja a harmadik cél rovására megy.
A mainstream közgazdasági gondolkodásban bekövetkező paradigmaváltások általában új válaszokat igénylő válságokat kísérnek, mint ahogy az történt például a stagfláció – alacsony növekedéssel és magas inflációval – jellemzett időszak után, amely a fejlett gazdaságokat sújtotta az 1970-es években. Ez ismét bekövetkezhet, mivel a liberális demokráciák azzal szembesülnek, hogy a közvélemény bizalmatlan azzal kapcsolatban, hogy képesek-e szolgálni a polgárokat és kezelni a jövőnket fenyegető számos válságot, kezdve a klímaváltozástól az elviselhetetlen egyenlőtlenségeken át a súlyos globális konfliktusokig.
A fejlődő országok jövőjét a szolgáltató szektor jelenti. Ez furcsán hangozhat annak fényében, hogy az iparosítás volt a növekedéshez és végső soron a jóléthez vezető hagyományos út, amelyet a jelenlegi fejlett gazdaságok és a közelmúlt sikeres országai, például Dél-Korea, Tajvan és Kína is bejártak. Továbbá amiatt is hangozhat furcsán ez az állítás, mert a feldolgozóipari gyártás jelenleg fontosabbnak tűnik, mivel az annak újjáélesztését célzó iparpolitika újra divatba jött az USA-ban és Európában.
Kereskedelmi háború készülődik a tiszta technológiák miatt. Az Egyesült Államok és az Európai Unió aggódik amiatt, hogy a kínai állami támogatások veszélyeztetik a saját zöld iparágaikat, és azzal fenyegetnek, hogy importkorlátozásokat fognak bevezetni a kínai behozatalra. Kína viszont panaszt nyújtott be a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) a Joe Biden amerikai elnök kormányzata által hozott, a mérföldkőnek számító klímavédelmi intézkedéseket tartalmazó törvény, az infláció csökkentését célzó jogszabály (Inflation Reduction Act – IRA) kínai termékekkel szembeni diszkriminatív rendelkezései miatt.
Számos ország közelmúltbeli esete azt mutatja, hogy a feldolgozóipari foglalkoztatás növelése ahhoz hasonló, mint amikor egy gyorsan távolodó célpontot üldöznénk. Az automatizálás és a képzettséget igénylő technológiák jelentősen valószínűtlenné tették, hogy a feldolgozóipar olyan munkaerő-felszívó hatással bírjon, mint amilyennel egykor rendelkezett. Ez azt jelenti, hogy a jövő „jó munkahelyeit” a szolgáltatóiparban kell megteremteni.
Míg egykor a szabadkereskedelem a progresszív reformerek központi ügye volt, akik az átlagemberek érdekében igyekeztek felvenni a harcot a körülbástyázott érdekcsoportok ellen, ma már a jobboldali nacionalisták és a mainstream baloldal mumusa lett. Ahhoz, hogy megértsük, miért változott meg ilyen radikálisan a kérdéssel kapcsolatos attitűd, követnünk kell a pénz útját.
Az USA és Kína közötti vitás kérdésekre általában úgy gondolunk, mint a két ország közötti éles különbségek elkerülhetetlen következményére. Az Egyesült Államok teljesen kapitalista piacgazdasággal rendelkezik, míg a kínai kormányzat erős kézzel irányítja a gazdaságot. Minden hibája ellenére az USA egy demokrácia, míg Kínában egypárti rendszer működik, amely nem tűri a politikai kihívásokat. Bár az USA továbbra is a világ legfőbb hatalmának számít, Kína növekvő gazdasági és geopolitikai ereje az amerikai hegemóniát fenyegeti. Mindeközben az is kijelenthető, hogy számos amerikai-kínai konfliktus abból ered, hogy egyre több dologban látni közös vonásokat a két ország között.
Kínában az alternatív hajtástípusok terjedése már az olaj iránti keresleten is érezteti a hatását, ennek pedig...
A bankok hatalmasat kaszálnak a cégek bankszámláin gyakran hónapokig-évekig elfekvő milliókon, talált pénz a számukra...
Melyik tudós teljesítménye kiemelkedőbb? Akinek van 100 olyan tanulmánya, melyre legalább 100-szor hivatkoztak,...
Az év vége közeledtével a családi összejövetelek nem csak a szeretetről és a közös pillanatokról szólnak, hanem... 
Változások az Ellenpropaganda oldalon; remek könyvek előkészületben; négy Rothbard cikk a fordításomban.
A forint gyengülése és erősödése minden magyart érint. Vörös Attila Benjamin és Argyelán József elemzik az árfolyam...
Gyorgyevics Benedekkel, a Városliget Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk.
Miért csökken a közvetlen külföldi tőkebefektetések volumene?
Meddig nőhet még?
