Látványosan nőttek a bérek Magyarországon
A júliusi 7,2%-ról augusztusban 8,1%-ra, fél éve a leggyorsabb ütemre pörgött fel a nemzetgazdaságban a reálkeresetek éves szintű emelkedése – derült ki a KSH kereseti statisztikájából.
A júliusi 7,2%-ról augusztusban 8,1%-ra, fél éve a leggyorsabb ütemre pörgött fel a nemzetgazdaságban a reálkeresetek éves szintű emelkedése – derült ki a KSH kereseti statisztikájából.
Az utóbbi hónapokban számos közgazdász hívta fel a figyelmet a bérnövekedésről számot adó statisztikák ellentmondásaira. A munkaügyi statisztikák - amelyek a gazdasági híradások alapjául szolgálnak - a mögöttünk lévő nyolc évre olyan mértékű bérnövekedést mutatnak, ami a gazdasági teljesítményünk alapján a valós béremelkedésnek a közelében sem lehet. A nemzeti számlás béradatok ezzel szemben jóval kisebb növekedést jeleznek, ám ezekkel kapcsolatosan Oblath Gábor a közelmúltban arra mutatott rá, hogy ezek az adatok valószínűleg némileg alábecsülték a tényleges bérnövekedés mértékét. Minderre tekintettel érdemesnek tűnik a közgazdasági elméletre támaszkodva a bérnövekedés felső határát megbecsülni, s az egyes statisztikák adatait ahhoz viszonyítva vizsgálni. Ez alapján pedig meglehetős biztonsággal leszögezhetjük:
Az elmúlt hónapokban több írás jelent meg a Portfolio-n a magyar bérnövekedés mértékével kapcsolatban. A bérnövekedés makrogazdasági szempontból az egyik legfontosabb mutató, hiszen ez határozza meg a GDP 50%-át kitevő háztartások fogyasztási kiadásait, erősen hat a hitelkeresletre, valamint költség oldalról nézve az egyik fontos inflációs mozgatórugó is egyben. Eppich Győző, az OTP elemzési központjának szakértője jelen írásában arra a kérdésre keresi a választ, hogy a különféle, egymásnak ellentmondó statisztikai adatok közül melyik mutat(hat)ja jobban a valós bérnövekedései folyamatokat.
A 2010 és 2017 közötti időszakban a reálbér kétféle módon értelmezett mutatójának változása hatalmas különbséget mutat. A dolgozók szempontjából fontos nettó reálkeresetek 30%-kal emelkedtek, miközben a munkáltatók bérköltségét jelző - más statisztikai forrás alapján mért - termelői reálbérek stagnáltak. A kétféle mutató közötti feszültség feloldásának mikéntje jelentősen befolyásolja a hazai gazdasági folyamatairól kialakított kép egészét. Ha a termelői reálbérköltségek nem nőttek, az a termelékenységre vonatkozó adatokkal összhangban van ugyan, ám nem hihetjük el, hogy a dolgozók nettó reálbére 30%-kal nőtt. Ha viszont a dolgozói reálbérek 30%-kal emelkedtek, nem hihetjük el, hogy a termelékenység alig változott. Az ellentmondás statisztikai összetevőinek elemzése arra vezet, hogy a kétféle módon értelmezett reálbérváltozás közötti 30 százalékpontnyi résnek mindössze egyharmadát magyarázzák meg a fogalmi, illetve módszertani különbségek. Az eltérés magyarázatának keresése mégsem hiábavaló: azt a sejtést támasztja alá, hogy az időszak egészét tekintve, nemzetgazdasági szinten a fogyasztói reálbérek emelkedését túl-, a termelői reálbérekét pedig enyhén alulbecsülhetik a hivatalos adatok, illetve az azokra támaszkodó számítások. A hazai bér-paradoxon feloldása a statisztikusokra, a folyamatok konzisztens adatokon alapuló értelmezése viszont a közgazdászokra vár.
Ukrajnában már beváltak ezek a fegyverek.
Finanszírozásról és pályázati lehetőségekről is szó volt a Portfolio novemberi eseményén.
A háború eszkalációjáról szóló tudósításunk folyamatosan frissül.
Vegyes mozgások a világ tőzsdéin.
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
Bindulhat a trükközés?
