A tervek szerint több ösztönzési formát is bevezethetnének, hogy a hazai tőkepiacokat támogassák. Az egyik szerint a tőzsdei cégeket arra kéne kötelezni, hogy osztalékot fizessenek, ezzel megteremtve a stabil bevételi lehetőséget a hosszú távú befektetők számára. A másik szerint az adózási oldalon kellene kedvezőbb feltételeket teremteni, hogy a nyugdíjalapok és biztosítók több pénzt fektessenek a kínai tőkepiacokra.
Mint azt Kínában is felismerték az amerikai tőkepiac fejlődéséhez az intézményi befektetők járultak hozzá nagyobb részben, azonban szakértők szerint korántsem lesz olyan könnyű ezt a rendszert lemásolni az országban. A legfőbb gond, hogy a különböző kormányzati intézmények között nagyfokú koordinációra van szükség egy ilyen rendszerben, ez pedig rövidtávon nem teremthető meg az országban. Egyelőre még arról sem született döntés, hogy milyen módon vezessék be a nyugdíjprogramokat, tehát nem lehet arra számítani, hogy a közeljövőben bármi is megváltozzon.
Az amerikai 401k nyugdíjprogram alapvetően egy munkáltató által biztosított befizetés meghatározott program, amelynek keretében a munkavállaló a keresetének egy kisebb részét a számlákon kamatoztatja, hogy az a nyugdíjas korában járandóságot biztosítson. Kedvezőbb adózási feltételekkel ösztönözték a munkáltatók számára az ilyen nyugdíjprogramok indítását, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy jelenleg a munkáltatók nyugdíjának jelentősé része köthető ezekhez a számlákhoz.
Kína már évekkel ezelőtt felismerte, hogy a gyorsan öregedő lakossága miatt a nyugdíjrendszere is reformra szorul. Jelenleg azonban még mindig kihívásokkal küszködik a rendszer, hiszen az állami nyugdíj minimális, a fő megélhetési forrást a nyugdíjban a család jelenti. Elvileg még az állami nyugdíjat kiegészítheti az öngondoskodás, ami önkéntes vállalati nyugdíjprogramokban és biztosításokban jelenik meg, azonban a hiány a rendszerben még mindig óriási.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
