A magyar kkv-szektorban a sikertényezők között szembetűnő átrendeződés ment végbe: míg korábban a pénzben mérték a sikert, addig mára sokkal inkább a megbízhatóságra fókuszálnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a cégeknek sokkal jobban számít egy kiépített, megbízható kapcsolat a szállítókkal és a vevőkkel, mint az, hogy milyen áron, mekkora értékben kötnek üzletet egy céggel. Ennek legfőbb oka, hogy a válság során csökkent a fizetési hajlandóság, a körbetartozások még jobban hátráltatták az üzleti tevékenységet, így a megbízható partnerek szerepe jelentősen felértékelődött. Akik megégették magukat, azok sokkal óvatosabban bánnak az üzleti kapcsolatokkal: többnyire azok a cégek képesek hosszabb távon fennmaradni a piacon, amelyek kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkeznek.
Egy másik fontos változás a szektorban, hogy a növekedés mellett egyre inkább a profitot helyezik előtérbe a kkv-k: míg korábban a legsikeresebb cégeknek egyértelműen azokat tartották, amelyek árbevétele, mérlegfőösszege legnagyobb mértékben bővült évről évre, addig mostanra az egységnyi árbevételre jutó nyereség fontossága is felértékelődött - derül ki a CIB Stafétabot kutatási eredményeiből. Igaz, a magasabb hozzáadott értékű termékek irányába még nem igazán látszik lényeges elmozdulás a piacon, Nyugat-Európához képest még bőven van tere a fejlődésnek.
A hazai piacot egyelőre nem nőtték ki a kkv-cégek, de elsősorban a tevékenységtől függ, hogy megéri-e exportálni a termékeket. Például egy szoftverfejlesztő vállalatnak nem léteznek országhatárok, bárhol, és viszonylag könnyen értékesíthet, ezzel szemben például a mezőgazdasági cégek jellemzően a hazai, vagy a környező piacokra termelnek. A magyar piac nem szűk annyira, hogy a kkv-knak mindenképpen az exportra kelljen helyezniük a fő hangsúlyt, ugyanis még nincs lefölözve a piac.
