Ludovic Subran: Mi is úgy látjuk, hogy globálisan az egyes régiók között a gazdasági teljesítményben divergencia alakult ki, azonban a régiók nem tudják függetleníteni magukat a globális események alól. A feltörekvő piacok, azon belül is az ázsiai és csendes-óceáni térség relatíve erős növekedést tud felmutatni, köszönhetően a belső keresletnek, azonban az eurózóna adósságválsága a nemzetközi kereskedelmen és a pénzügyi kapcsolatokon keresztül az exportkeresletre hat negatívan, ami Kínát különösen rosszul érinti. Az európai események miatt a saját előrejelzésünket is módosítanunk kell, a 2012-re vonatkozó növekedési kilátásokat minden régióban enyhén csökkentjük. A márciusi állapot szerint úgy számoltunk, hogy az eurózónában 0,3 százalékos visszaesés lesz, Japánban 1,6 százalékos, Amerikában 2 százalékos, Kelet-Közép-Európában 3 százalékos, Latin-Amerikában 3,3 százalékos és Ázsiában 6,4 százalékos emelkedés. Ehhez képest viszont már a következő kiadványunkban kisebb számok fognak szerepelni, az viszont kétségtelen, hogy a feltörekvő piaci országok gazdasági növekedése szignifikánsan magasabb lesz, mint a fejlett országoké.
P.: Sok elemző azt vallja, hogy a világgazdaság egy teljesen új szakaszába lépett, ahol az alacsonyabb gazdasági növekedés az új norma. Mit gondol, valóban erről van szó?
L.S.: Egyelőre nagyon nehéz lenne megmondani, hogy a válságot követően milyen gazdasági pályára áll át a világ, hiszen per pillanat is az átalakulás időszakát éljük. A világban mindenhol azzal vannak elfoglalva a politikusok, hogy a 2008/2009-es pénzügyi válság tovagyűrűző hatásait megállítsák, a gazdaságokat a kilábalás útjára tereljék. Azt gondolom, hogy ez az időszak sokáig fog tartani.
P.: Olyan világot élünk, amikor nagyon sok múlik a politikai döntéshozókon. Ön szerint van okunk ezen a téren a bizakodásra, látva például az európai helyzetet?
L.S.: Szerencsére a válságból tanultak a politikusok, a gazdasági lassulás és az elhúzódó eurózóna adósságválság két dolgot egyértelművé tett. Egyrészt szükség van a gazdaságpolitikák összehangolására, ami az erősebb és a gyengébb országokra is vonatkozik, a felelősséget pedig egymás között meg kell osztani. Másrészt nyilvánvalóvá vált, hogy határozott gazdaságpolitikai döntésekre van szükség a helyzet kezelésére, amelyeket minél gyorsabban be kell vezetni, hogy a hatásukat el is érjék. Európa a legjobb példa erre, ugyanis az eurózóna problémáit a politikusok képesek kezelni, csak politikai akarat kérdése az egész. Az elmúlt hónapokban rendre azt láthattuk, hogy amikor nagy szükség volt, akkor gyorsan sikerült megoldást találni a problémákra.
P.: Az eurózóna szétesése valós kockázattá vált. Mit gondolnak, lesz olyan ország, amely feladja az eurót?
L.S.: Az Euler Hermes alapvető forgatókönyve az, hogy a politikusok közös nevezőre tudnak jutni, és egyetlen országnak sem kell elhagynia az eurózónát. Természetesen egyes fejlemények arra késztetnek minket, hogy a stratégiánkat megváltoztassuk, pontosan ezért döntöttünk úgy, hogy rossz gazdasági kilátások és politikai bizonytalanságok miatt a Görögországba irányuló export biztosítási fedezeteket csökkentjük, egészen addig, amíg nem történik érdemi pozitív változás az országban. Természetesen a már kiszállított áruk biztosítva maradnak.
P.: A magyar gazdaságot is sok esetben fekete bárányként emlegetik a régióban, mivel kiugró az államadósságunk, és a gazdaságunk is recesszióba süllyedt újfent. Az Euler Hermes hogyan vélekedik Magyarországról?
L.S.: Azt gondolom, hogy mindenképpen pozitív tényező az országgal kapcsolatban, hogy a makrogazdasági egyensúlytalanság csökkent az utóbbi években, a folyó fizetési mérleg például jelentős aktívumot mutat. A költségvetési konszolidáció is elkezdődött, ami jó kezdet, azonban a költségvetés helyzetét eddig csak az egyszeri tényezők segítették. Azt gondolom, hogy az üzleti környezet általánosságban attraktív a befektetők számára, ellenben van sok olyan negatívum, ami most sokkal inkább a befektetők fókuszában van. A magyar államadósság szintje régiós szinten nagyon magas, mindez kiegészülve a romló gazdasági környezettel oda vezetett, hogy a befektetők elfordultak az országtól, ami jól megmutatkozott a forint árfolyamának és a kötvényhozamoknak a változékonyságában. Megoldást jelenthetne a gazdasági növekedési beindulása, azonban a kilátások kedvezőtlenek, a szigorú fiskális és monetáris politika ugyanis nem kedvez a hitelezésnek, ezzel összhangban pedig a külső kereslet is gyenge, ami az exportot fűthetné.
P.: A vállalatok számára ez a gazdasági környezet nehézségeket okoz. Ön szerint hogyan érinti a magyar cégeket a válság 2012-ben?
L.S.: A forint árfolyamának változékonysága nagyon komoly problémákat okoz a vállalatoknak, hiszen a refinanszírozási kockázatok nőnek, többek között a magas külső adósság miatt. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az eurózónában adósságválság tombol, ami hihetetlenül megnehezíti a hitelhez jutási feltételeket. Mindennek hatására a cégek működése nehezebbé válik, amire elbocsátásokkal és a beruházások elhalasztásával reagálnak. Véleményünk szerint 2012-ben körülbelül 6 százalékkal nőhet Magyarországon a fizetésképtelenségre jutott cégek száma. A szektorok közül egyedül az élelmiszeripar tudta magát nagyobb részben függetleníteni a válságtól, miközben olyan szektorok is akadnak, amelyeket a gyenge Európai Uniós kereslet sújt, viszont strukturálisan szilárd alapokon állnak, ilyen a gépjárműgyártás, a vegyipar és az elektronika.
P.: Régiós viszonylatban hogy állunk a fizetésképtelenség statisztikákban? Mely országok nevezhetők kockázatosabbnak?
L.S.: Az Euler Hermes rendszeresen közöl adatokat országokra lebontva a fizetésképtelenségekről. Tavaly megugrott ezeknek az eseteknek a száma, 2011-ben például Magyarországon 12 százalékkal 19 900-ra nőtt a fizetésképtelen cégek száma. Hasonló növekedést lehetett látni Csehországban és Szlovákiában is, miközben Lengyelországban csak 7 százalékos növekedést lehetett tapasztalni. Az előrejelzéseink szerint 2012-ben mérsékeltebb ütemben fog nőni a fizetésképtelenségre jutott cégek száma. Magyarország esetében viszont a legfőbb probléma az, hogy az abszolút számokban messze vezeti a fizetésképtelenségi rangsort a régióban, ami az eltérő szabályozási struktúrára vezethető vissza, hiszen a fizetésképtelenség levezénylése, illetve ezt követően egy új cég felállítása másképp működik hazánkban. Pontosan ezért a magasabb kockázatú országok közé soroljuk Magyarországot is, ahogy például Romániát, Ukrajnát, Horvátországot és Szerbiát is.
