Csont Dávid: Három évvel ezelőtt, az előző vezérigazgató megérkezésével indult el az a stratégiai váltás, amelynek egyik fő eleme a határozott portfóliótisztítás volt. Amikor 2011 januárjában megérkeztem és átvettem a nagyvállalati üzletág vezetését, a hitelportfólió minősége már rendben volt. Ha tisztán a nagyvállalati bankot nézzük, nálunk nem keletkezett jelentős veszteség 2011-ben. Ahol a hitelportfolió érintett volt, jellemzően a projektfinanszírozás, valamint a végtörlesztéssel is érintett lakossági terület.
P.: Ezek szerint az üzletágnak a hitelezésben már csak az új kihelyezésekre kell koncentrálnia, és nem terheli a múlt öröksége?
Cs. D.: Így van. Olyan ügyletek esetében, amelyeknél nyilvánvaló volt, hogy nem térülnek meg a hagyományos módon, megtettünk olyan lépéseket, amelyeket a konkurencia csak most kezdett el megtenni. Én úgy látom, ilyen szempontból nagyjából két évvel előttük járunk. A nagyvállalati hitelek esetében - ellentétben az ingatlan- és projektfinanszírozással - kisebb problémát jelent a fedezetek érvényesítése. Emellett ráadásul ma már 3 százalék alatt van a legalább 90 napja nem teljesítő hitelek aránya is a nagyvállalati üzletágban. Amikor a bankhoz jöttem, azt a mandátumot kaptam, hogy abszolút építkezési stratégiát dolgozzak ki és építsek fel. Irányított átstrukturálást hajtottunk végre a hitelezésben, vagyis a korábbinál sokkal jobban odafigyelünk arra, kit hitelezünk. Felállt egy új nagyvállalati csapat, amely hatékonyan támogatja a stratégiai célokat. Az új kollegák nagyon erős ügyfél- és marketingorientált habitussal rendelkeznek.
P.: A válság előtt a CIB a kockázatvállalóbb bankok közé tartozott a vállalati hitelezésben. Ez mára radikálisan megváltozott?
Cs. D.: Jelenleg a nyugat-európai standardokkal harmonizáló racionális fejlesztési stratégiát folytatunk. A hitelezésben ez azt jelenti, hogy nem eszközalapon, hanem cash-flow alapon hitelezünk. Korábban gyakran előfordult, hogy megfelelő vagyoni biztosíték alapján hiteleztünk cégeket, de ugye nem kérdés, hogy hitelt visszafizetni csak cash-flow-ból lehet.
P.: Melyek ma a bank szemében a leginkább kiszámítható cash-flow-val rendelkező szektorok?
Cs. D.: A mezőgazdasági termelők és kereskedők évek óta kiegyensúlyozott teljesítményt mutatnak. Továbbra is jó partnereknek tartjuk a gyógyszeripari cégeket, az autógyártóknak beszállító, valamint exportra gyártó cégeket és a nagyobb kereskedelmi láncokat. Ami viszont nagy változás az elmúlt évekhez képest, hogy a vállalatoknak milyen fajta hiteltermékre van igényük. Amióta itt vagyok, a portfolió java részét a rövid lejáratú forgóeszközhitelek teszik ki. Ez nem azt jelenti, hogy mi nem szeretnénk hosszabb lejáratú, beruházási célú hiteleket adni, de minimális igény jelentkezik csak ezekre. A cégek nem ruháznak be, ennek egyik legfontosabb oka a bizonytalan szabályozási környezet. A nagyobb beruházásokat a cégek halasztják vagy törlik. Elsősorban ezért a napi működésükhöz szükséges hiteleket vesznek igénybe. A jelenlegi magas CDS-felár mellett egy 5 évnél hosszabb lejáratú hitel kamata olyan magas, hogy nagyon sok projekt egyszerűen nem megvalósítható, mert a projekt nem tud még egy csekély megtérülést sem biztosítani a beruházó számára. Egy IMF-megállapodás sokat javítana a helyzeten, hisz nem csak a hitelek kamatába beépülő CDS-felárunkat csökkentené, hanem a forint árfolyamára is kedvezően hatna, valamint az árfolyam-ingadozást is nagymértékben mérsékelné.
P.: A forint erősödése elvileg nem a legjobb hír az exportcégeknek.
Cs. D.: A cégek forrásszerkezetét azonban mindenképpen átalakítja, mégpedig kedvező irányba. A legtöbb vállalat ugyanis euróban vesz fel hitelt, hisz a forintkamatok túl magasak, a hitelek teljes költsége forint bázison általában 10 százalék körüli. Hasonló hitelek euró bázison még mindig csak 5-6 százalék körül mozognak. A gyenge forint semmiképpen nem kedvez egy cég forrásszerkezetének. Erősebb forint mellett könnyebben fognak tudni újra hitelhez jutni, akár devizában is. Hosszú távon a bizalom épülése lassabb folyamat, ez nem egyik napról a másikra fog jelentkezni. Olyan mértékű a bizalomvesztés a cégek körében, hogy igazi nagy projekthez vagy befektetéshez kacsolható beruházási hitelre az elmúlt másfél évben nem is nagyon volt igény. Nagyobb beruházásra csak az autóiparban volt példa, de jellemzően ez is anyavállalati finanszírozással valósult meg.
P.: Több, közelmúltban megjelent szakmai vélemény szerint is a bankok hitelezési hajlandósága, és egyre inkább a hitelezési képessége is rendkívül alacsony. A CIB Bankra melyik igaz inkább?
Cs. D.: A magam részéről nem értek egyet ezekkel a véleményekkel. A közhiedelemmel ellentétben a bankok akarnak hitelezni. A nagyvállalati üzletág célja 2012-ben, hogy a nettó hitelállományunkat 100 milliárd forinttal növeljük a mostani közel 300 milliárd forinthoz képest. Feltéve tehát, hogy körülbelül 60 milliárd forintot visszafizetnek nekünk az ügyfeleink az elkövetkező 12 hónap során, úgy nagyságrendileg 160 milliárd forint új vállalati hitel kihelyezését tűztük ki célul. A hitelezési kedv és a likviditás a részünkről adott, a kérdés az, hogy lesznek-e olyan vállalatok, amelyek a jelen környezetben beruházást terveznek, és nekik lesz-e ilyen mértékű hiteligényük.
P.: Hogy látja, ez a hozzáállás mennyire jellemző a többi bankra?
Cs. D.: Nem látok bele más bankok fejébe, de mint említettem, véleményem szerint mi körülbelül két évvel járunk a konkurencia előtt. Nálunk egy ügyfélnek egy kapcsolattartója van, ha például garanciával kapcsolatos kérdése van, nem kell gondolkodnia azon, hogy kit hívjon fel. Minden problémát a kapcsolattartó old meg, és a megoldás is az ő személyén keresztül jut el az ügyfélhez. 300-320 finanszírozott ügyfélcsoportról beszélhetünk a portfoliónkban, és további mintegy 1500 ügyfelünk van, akiknek különböző, banki szolgáltatást nyújtunk, mint például cash management vagy treasury.
P.: Az adatok tanúsága szerint drasztikusan csökkent a bank hitel/betét aránya az elmúlt években. Az említett hitelaktivitás hatására megfordulhat-e a trend?
Cs. D.: Tavaly júniusban erőteljes betétgyűjtési kampányt indítottunk, így számottevően sikerült növelnünk az aktív betétes állományt a nagyvállalatok körében. Hitelállományunk a tervekhez képest nem, a 2010. végi állapothoz képest valamelyest csökkent. A betétgyűjtés folytatódhat, hisz azt tervezzük, hogy a hitel/betét arányunkat a jelenlegi szinten tudjuk tartani, márpedig a hitelezésben is további jelentős növekedést tervezünk. Emellett a lakossági üzletágra is kiemelt figyelmet fordítunk, a stratégiánkat tekintve továbbra is univerzális bank szeretnénk lenni.
P.: Az elmondottak alapján nincs sok gond a hitelezésben. Miben látja mégis a problémát?
Cs. D.: Ami minket illet, szeretnénk dinamikusan növelni a hitelportfóliónkat, amit az alacsony nem teljesítési rátánk lehetővé tesz. Továbbra is a keresleti oldalon látjuk a problémát, kevés az olyan ügyfél, aki megfelelő projektre, megfelelő céllal szeretne hitelt felvenni. Leginkább azt látjuk, hogy azok az ügyfelek szeretnének hitelt felvenni, akiket nagyon keményen érintett a válság, és esetükben egy bank számára a hitelkihelyezés megtérülése nagyon komoly kockázatokat hordoz. Természetesen senkit sem akarok lebeszélni arról, hogy megkeressen minket, csak a folyamatokat érzékeltetem. Fontos látni, hogy a bankok konzervatívabbak lettek, jobban megnézik, hogy hová helyeznek ki forrást. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt sem, hogy a pénzintézetek nagyon alacsony profitmarzzsal dolgoznak, így az elvárt megtérülést csak nagy volumen mellett, nagyon kis hibaszázalékkal lehet elérni. A hitelezésben így sem a tőke, sem a likviditás nem tekinthető szűk keresztmetszetnek. Csak a mi divíziónk idén már 40 milliárd forintnyi új hitelre szerződött le. Nem arról van szó tehát, hogy nincs hitel vagy hitelezési szándék a CIB-nél vagy más bankoknál, csak hatnak a fent említett tényezők.
P.: Mennyire jellemző a konzorciális hitelezés előtérbe kerülése, amikor egyszerre több bank vállal kockázatot egy-egy ügyfél felé?
Cs. D.: Nagy elégedettséggel látom, hogy egyre inkább ez a tendencia, és a bankok megtanulnak egymással együtt dolgozni. Sok esetben indokolt a konzorciális hitelezés, mivel a közös fedezeti struktúra kialakítása is sokkal egyszerűbb így. A cégeknek is előnyösebb, hogy adott esetben egy ügynökkel tárgyalhatják le a hitelkonstrukciót, és nem kell 4-5 bankkal végigtárgyalni az egész szerződéses folyamatot. Ennél fogva olcsóbb is lesz az ügyfelek számára. Egy konzorciális hitelről szóló tárgyalás általában hosszabb, mint egyetlen hiteltárgyalás, viszont rövidebb, mintha egyenként bilaterális hitelekkel tárgyalnák végig a hitelkeretet, és így születne meg a szerződés.
