Ami a Jógazda esetét illeti, öt éve kizártuk őket szövetségünk és intézményvédelmi alapunk soraiból. Ha tagja lenne a szövetségnek, és kapcsolt tagja az intézményvédelmi alapnak, akkor az ilyen típusú felszámolás értelmezhetetlen kategória lett volna. Amikor a kormányzat és a takarékszövetkezetek egymás támogatásáról biztosítják egymást, akkor az integrált rendszerre gondolunk, és nem a Jógazdához hasonló szabadúszókra. Ezért is kértük, hogy ismét legyen kötelező az intézményvédelmi tagság, ezt ugyanis 2003-ban megszüntették. Igaz nem sok, mindössze néhány takarékszövetkezet léptette ki magát, náluk elő is fordultak problémák. Az integrációnak két nagyon jó sajátossága van: mivel a tagszervezetek üzleti döntése szabad benne, rugalmas a rendszer, másrészt védi a sérülékenységtől a kis szervezeteket az intézményvédelmi alap tőkéje.
P.: Miben alakult volna másként a Jógazda sorsa, ha tagjai az integrációnak?
V.A.: Nagyon egyszerű. A Jógazda problémája tőkeproblémaként kezdődött, a felügyelet fellépett ez ellen, kinevezett egy biztost. Ennek megjelenése az ügyfelek körében pánikot keltett, ami betétproblémává terebélyesedett. Mi még a tőkefázisban meg tudtuk volna fogni az esetet, ugyanis több mint 10 milliárd forintnyi készpénz-alappal rendelkezünk, amivel az ilyen problémákat megnyugtató módon lehet kezelni.
P.: Lát-e olyan veszélyt, hogy az integrációban lévő takarékszövetkezetek valamelyikénél is felmerül hasonló gond?
V.A.: Felszámolás és betétprobléma egészen biztosan nem lesz. Azt ma nem lehet előre megmondani, tőkeprobléma adódik-e, hiszen a válság megtépázza a tőkéket. Az elmúlt három évben nem kellett tőkét juttatni a takarékszövetkezeteknek, de nem tudom, hogy 2011-ben vagy 2012-ben kell-e majd. Logikailag nagyobb az esély erre, mint az elmúlt három évben volt.
P.: Orbán Viktor miniszterelnök tavaly ősszel jelezte, a takarékszövetkezetek egy ún. Nemzeti Hitelintézeti Programot tettek a kormány asztalára. Nagyon ambíciózus az elnevezése, de mind a mai napig alig derült ki valami a tartalmáról. Elárulná, mi van benne?
V.A.: A programot a takarékszövetkezeteknek három ún. központi szerve, a központi bankként működő Takarékbank, az intézményvédelmi alapként funkcionáló OTIVA (Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap) és a tagok érdekképviseleti szerve, az OTSZ nyújtotta be közösen. Részleteiről ősz óta tárgyalunk, annyi publikus belőle, hogy a kormány százmilliárd forintos nagyságrendű tőkekeretet biztosít a takarékszövetkezetek számára. Hangsúlyozom, hogy ez egy keret, több év alatt lehet igénybe venni. Nem azért, mert a takarékszövetkezeteknek problémájuk lenne, hanem azért, hogy fokozzák üzleti aktivitásukat, ami nagyobb tőkeigényt keletkeztet.
P.: Mit jelent a megnövekedett aktivitás?
V.A.: Hitelezési aktivitást. Bejelentették az Új Széchenyi Tervet, pörgetni szeretné a kormány a gazdaságot. Mi több százmilliárd forint szabad likviditással rendelkezünk, ha ezt nem állampapírban pihentetjük, hanem hitelekbe helyezzük, annak kemény tőkevonzata van.
P.: A takarékszövetkezetek mintegy 125 milliárd saját tőkével, 740 milliárd kihelyezett hitelállománnyal s 440 milliárd forintnyi értékpapír-befektetéssel rendelkeznek. A hitelezési aktivitás fokozása elsősorban tőkeemeléssel, vagy az értékpapír-állomány leépítésével kezdődne meg?
V.A.: Az utóbbival kell kezdeni. Amit a szabad pénzünkből hitelre fordítunk, annyival csökken a vásárolható állampapír-állományunk. A tőkével nem ilyen egyenes az összefüggés, hisz tőkemegfelelési mutatónk az integrációban közel 15 százalék, ez majdnem a duplája a minimális 8-nak. De ez intézetenként változó, tehát van, aki elkezdhetne hitelezni, és nem kellene hozzá plusz tőke. Van, aki már most aktívabb hitelező, és a hitel/betét aránya magasabb, mint az országos 50 százalék, ott hamarabb felmerülhet a tőkepótlási igény.
P.: Honnan lesz az új hitelekre kereslet?
V.A.: A magyar közvéleményben még nem tudatosult, hogy a takarékszövetkezeti szektor egy magyar tulajdonú, professzionális pénzügyi csoport. Kevesen nyitották ránk az ajtót. A hazai bankfiókok csaknem 50 százalékát mi adjuk, de pénzügyi szereplőként kevésbé voltunk eddig ismertek a piacon. Mi elsősorban azt várjuk a kormányzat kommunikációjától is, hogy fordítsa figyelmét a magyar takarékokra, mint helyi pénzügyi szolgáltatókra, mert érdemes rájuk építeni. És ha a közfigyelem ide fordul, akkor több hitelt tudunk kihelyezni.
P.: Az állam által biztosítandó tőke nem versenytorzító tényező? Mit szól ehhez Brüsszel?
V.A.: Mivel nem vissza nem térítendő juttatásról beszélünk, hanem alárendelt kölcsöntőkéről, ennek a forrásnak is ára lesz, amit a pénzintézet meg is fizet majd. Lejárata lesz, és rendben vissza kell fizetni, ami nem vet fel versenyjogi aggályokat.
P.: Az utóbbi időben minden évben előfordult, hogy egy-egy takarékszövetkezet bankká alakult, ilyen a frissen létrejövő Pannon Takarékbank is. Támogatják a takarékszövetkezetek bankká alakulását?
V.A.: Tavaly az integráció tagszervezetei lefolytattak erről egy belső vitát. Végül úgy foglaltak állást, hogy egy integrációba tartozik a szövetkezet és a részvénytársaság. Ami a közeljövő fejleményeit illeti, idén és jövőre nem számítok további átalakulásra. Tőke és szándék kell ehhez, ez a kettő együtt a legtöbb helyütt nem áll fenn. Magát az átalakulási folyamatot az integráció szempontjából semlegesnek tartom.
P: Ugyanez a semleges álláspont vonatkozik a rivális REPIVA megalakulására is?
V.A.: Nem, ezt egyértelműen elítéljük. Egy joghézag kihasználásáról van szó, remélem, hogy az idei törvénymódosítás bezárja ezeket a kiskapukat.
P.: Személyes ellentét vagy szakmai nézeteltérés áll a háttérben?
V.A.: Nem személyi kérdés ez, kollégák voltunk, ám ők más utat választottak. A legnagyobb különbség a két integráció szerint véleményem szerint az lesz, hogy míg nálunk továbbra is csak profitelvárás jellemző a tulajdonosok részéről, náluk inkább profitnyomás lesz, és ezáltal másfajta filozófiát képviselnek a környezetükkel és a társadalommal szemben, mint mi.
P.: Bejelentette a kormány az Új Széchenyi Tervet. Milyen szerepet szánnak ebben a takarékszövetkezeteknek?
V.A.: Remélem, hogy nagyon aktívak leszünk, hisz a Széchenyi Terv erősen fókuszál a kkv-kra, ráadásul ez kör nekünk a természetes ügyfélkörünk. Azt szoktuk mondani, hogy mi a kkv-kkal vagyunk egy szemmagasságban, és nem a multicégeket finanszírozzuk. Egyetértünk a Széchenyi Terv céljaival, örülünk annak, hogy valaki nagyon komolyan gondolja a munkahelyteremtést, a minél kisebb szervezetek támogatását, forráshoz juttatását, és az eljárási rend racionalizálását. Utóbbiban nagy problémák voltak. Remélem, hogy nem csak a kommunikáció szintjén, hanem ténylegesen is támogatják a kkv szektort.
P.: Társul-e a takarékszövetkezetek aktivizálódásához termékinnováció is?
V.A.: Az elektronizált banki termékek körében eddig volt némi lemaradásunk, de most már bátran kijelenthetem, hogy az átlagos magyar pénzügyi kultúra által keletkeztetett igényt ki tudjuk elégíteni. Ami pedig a hiteltermékeket illeti, mindig kapcsolódunk ahhoz, amit a kormány preferál. Most szép számú új terméket tartalmaz a Széchenyi-kártyacsalád, a fiatalok körében fizetéskönnyítő megoldásinkkal szép számú új ügyfelet szereztünk, például legutóbb a PayPass karóra termékünkkel.
P.: Milyen jövőt lát a hazai takarékszövetkezetek előtt?
V.A.: A takarékszövetkezetek 5 százalékos piaci részesedése a pénzintézeti piacon hungarikum, hisz a Lajtától nyugatra 20-40 százalékos a helyi szövetkezeti bankok szerepe. Ha nálunk 25 százalékos súllyal szerepelnénk, egészen máshogy alakult volna a vállalkozások finanszírozási ellátottsága. Franciaországban vidéken nem éreztek likviditási válságot, mert ott 40-60 százalék e szervezetek piaci részesedése. Azon vagyunk, hogy erősítsük szerepünket, miközben a profitunk itthon marad. Filozófiám: segítsd a helyit, a magyart, mert nincs még egy pénzügyileg ennyire kiszolgáltatott ország az EU-ban.
Az egészséges fejlődés ugyanakkor mindig időt igényel, a nagy boomokat nem szeretjük, ez mindig a visszájára sül el. Ami úgy nő meg, mint a rizsfelfújt, az annyit is ér. Naivitás lenne a részünkről azt mondani, hogy egy éven belül megháromszorozzuk a piaci részesedésünket. Az időigényen túl humán kapacitás, technikai háttér is kell. Törekvéseink hosszú távon azonban be fognak érni.
