Mennyire jellemző Magyarországon az, hogy amikor egy élsportoló befejezi a karrierjét, konkrét forgatókönyvei legyenek a további éltére?
Szilágyi Áron: Sok sportoló számára magától értetődő, hogy benne marad a sportban, és edzőként, sportvezetőként vagy valamilyen más módon abban a buborékban folytatja az életét, amely gyerekkora óta körülveszi. Azt gondolom, ez teljesen természetes lehetőség.
Sok olyan példát is látunk, amikor ezt a választást kényszer szüli. Ilyenkor talán szükség lenne arra, hogy valaki közbelépjen, és olyan támogató folyamatot indítson el, amely új alternatívák előtt nyit teret. Például az élsportoló valamilyen civil karrierbe kezd.
Körösparti Gábor: Jellemzően a sporton kívüli életre nincsenek tervek, többek között ez okozza azt a vákuumot, amibe sokan kerülnek. A sportkarrier teljes embert kíván, sok esetben a sportoló úgy is gondolja, hogy mivel a fókusza a versenyzésen, a felkészülésen kell, hogy legyen, ezért másra nem is szabad energiát fordítania. Ebben az esetben jön a légüres tér a záráskor.
Ilyenkor még orientációs szinten sem kristályosodik ki, hogy egyáltalán merre kellene tovább lépnie. A nagy többség számára ezért nagyon nehéz a váltás.
A sportkarrierek általában gyermekkortól épülnek: hogy lehet ezek mellett tanulni, milyen karrier építhető párhuzamosan?
Sz. Á.: A tudás, a tapasztalat és a skillek megszerzése a mai munkaerőpiacon elengedhetetlen. Ezeket egy sportolónak időben nehezebb megszereznie, hiszen a napja nagy részét a felkészülés, az edzések teszik ki. Jellemzően nagyon sokat utazik, így fizikailag nem tud részt venni egy hosszabb képzésben. Ugyanakkor az, hogy jó eséllyel nem 22-23 évesen kell elkezdenie a civil pályáját, hanem a sportolói karrier után, akár 35-40 évesen, lehetőséget biztosít arra, hogy addigra megszerezze a szükséges tudást. De munkatapasztalathoz nyilván nehezebben fog hozzájutni, mint egy átlagember.
Sok sportolónál azt látom, hogy kényelmes helyzetet teremt számára a sport, ami általában biztosítja a megfelelő anyagi hátteret, a nagy társadalmi megbecsültséget, és a jelen sikerei mellett nincs külső ösztönzője gondolkodni a holnapon. Ugyanakkor a sportolóknak jóval előre, akár évtizedes távlatban kellene tervezniük a karrierjüket.
K.G.: Ne felejtsük el azt sem, hogy a sportolók többségéből nem lesz többszörös világbajnok, olimpiai érmes, sokan pedig olyan sportágak élmezőnyéhez tartoznak, amelyek nem biztosítanak az aktív karrier után egzisztenciális hátteret. Nemrég felhívott egy korábbi magyar sikersportág fiatal versenyzőjének az édesanyja, aki arra panaszkodott, hogy fia konkrétan nulla forintot keres az egyesületében – miközben felnőtt kategóriában Európa- és világbajnok. Ez mentálisan is nehéz szituáció. Valamiben az ember sikeres volt éveken keresztül, lehet, hogy tömegek ünnepelték, és utána egy teljesen más szférában, kezdőként kell helyt állnia, vagy vállalkozóként megtanulnia, hogy a siker ugyanolyan nehezen jön, mint az uszodában, a tatamin vagy a füves pályán.
Természetesen az is komoly kihívást jelenthet, hogy míg sportolóként biztos bevétele volt, a civil életben minden forintot magának kell előteremtenie, az állam vagy egy egyesület támogatása nélkül.
A szélesebb közvélemény leginkább a tragikus helyzetekről értesül. Amikor sportközvetítést nézünk, és szurkolunk egy nyertes versenyzőnek vagy csapatnak, akkor mindannyian büszkék vagyunk rájuk. Tíz év múlva viszontlátni a kisiklott életű bajnokot valamelyik bulvárlapban, az a társadalom számára is rossz élmény. A realityk, celebműsorok nagy része a nem azért dúskál a sportolókban, mert ők feltétlenül késztetést éreznek a részvételre. Sokuk számára ez menekülési pálya. Volt, aki konkrétan elmondta, hogy nem jól gazdálkodott azzal a pénzzel, amit megkeresett, és ez tűnt a legegyszerűbb és leggyorsabb pénzkereseti lehetőségnek.
Milyen megoldásokat kínál ezekre az élethelyzetekre az önök által létrehozott Magyar Élsportolók Érdekvédelmi Fóruma? Hogyan működik a szervezet?
K.G.: A Fórum nonprofit kezdeményezés, egy független és kooperatív szervezet, amit azzal a céllal hoztunk létre, hogy a professzionális pályájukat lezáró sportolók társadalmi beilleszkedését, civil karrierjét előkészítsük, segítsük. Elsősorban abban tudjuk támogatni a sportolókat, hogy már pályafutásuk alatt kezdjenek meg egyfajta felkészülést a későbbi, civil pályára.
Ehhez programokat dolgozunk ki, karrier-, pénzügyi- és jogi tanácsadást nyújtunk, valamint sportolói képviseletet vállalunk fel a szövetségekkel, egyesületekkel. Kapcsolatot keresünk a döntéshozókkal is: jogszabályi javaslatokat teszünk, például tagjaink egészségének a megóvása és jogi biztonságának a javítása érdekében. Mindezt alapvetően üzleti partnerek bevonásával finanszírozzuk, de együttműködünk oktatási intézményekkel is. Az üzleti világ együttműködésére azért is számítunk, mert munkánk során tehetséges és sikerorientált emberekkel foglalkozunk, akik megfelelő felkészítés után is sikerorientáltak és extra teljesítményre képesek maradhatnak. Vagyis civilként is győzni lehet velük.
Minden tagunk visszajelzést ad arról, hogy mit érez égető problémának, min javítana, változtatna. Ezek alapján alakítjuk ki azt az álláspontot, amit képviselünk például a kormányzati vagy a szövetségi tárgyalásokon.
Sz. Á.: Szeretnénk munkahelykeresésben is segíteni a sportolóknak – legalábbis abban, hogy erre a folyamatra ők is fel legyenek készítve, akár csak a munkahelyek.
Ez nem különleges elbánást jelent, hanem azt, hogy ha valaki késve érkezik meg a munkaerőpiacra, egyes skilljei nem kellően fejlettek, akkor támogassa őt az adott cég.
Ha ezt el tudjuk érni ebben az integrációs folyamatban, az már rendkívül sokat segíthet abban, hogy tíz év múlva a bulvárlapokban megjelenő kisiklott életek száma nagyon alacsony legyen. Mi több, az egykori bajnokok új helyzetükben is sikerhez segítsék új környezetüket. Ez egy hosszú távú kezdeményezés, aminek az első komoly eredményei évek múltán jelentkezhetnek.
Ha hihetünk a statisztikának, Magyarországon több mint 400 ezer igazolt sportoló van, de az igazolt sportoló és az élsportoló nem azonos. Mi élsportolónak tekintjük azt, akinek jelenleg az életében a sport az A tervet jelenti, azaz a sporttal akar érvényesülni. Azt gondoljuk, hogy ez jelentős számú, aktív MEEF-tagságot eredményezhet a következő években, ami már érdemi tárgyalási pozíciót jelent a közösségnek. Elnézve a jelenlegi tagokat, nagyon vegyes a csapat, nemcsak életkorban, hanem sportág szempontjából is. Vannak közöttük kerékpárosok, vívók, öttusázók, női labdarúgók, sőt, breaktáncosok is – ez utóbbi sportágat most veszik fel az olimpiai programjába. Ez azt jelenti, hogy sokakat meg tudtunk szólítani.
Hogy működik a gyakorlatban az oktatási modul? Milyen szintű képzéseket biztosítanak?
K.G.: A sportoló a weboldalunkon ingyenesen tud regisztrálni, első körben automatikusan kap információkat. Be tud lépni az edukációs programjainkba, és ott tudást, fejlesztést kaphat, attól függően, hogy milyen irányba szeretne továbblépni. HR-szakemberek által összeállított tesztsorral mérjük fel azt, hogy milyen területeken működhet sikeresen a képességei, készségei alapján, mi az, ami a személyiségéhez közel áll, és amiben vélhetően eredményeket fog elérni, így az ehhez az irányhoz tartozó modulokat tudja felvenni. Teljesen más edukációra van szüksége egy vállalkozó típusú embernek, mint egy monotonitást jól tűrő, de kreatív szakembernek, aki lehet, hogy kiváló designer vagy IT-szakember lesz.
Lehet, hogy egy Excel vagy Power Point oktatással kell kezdeni, mert sokak számára ezek használata sem magától értetődő, de az is elképzelhető, hogy protokoll vagy kommunikációs képzéssel indulunk.
Sz. Á.: A feladat azért is komplex, mert a tagok között 16 éves, még érettségi előtt álló fiatal, és a pályája végén járó, 40 éves, akár két diplomával is rendelkező olimpikon is felfedezhet. Olyan rendszert kellett kiépítenünk, amiben mindenki meg tudja találni a számításait. Tehát a sportoló is újabb értelmes célt lát maga előtt, az őt foglalkoztató cég pedig jó, ambíciózus munkatársat kap.
A szervezet szorosan együttműködik az üzleti szférával, a Magyarországon működő vállalatokkal. Mi az, amit a cégektől várnak?
Sz. Á.: A cégeknek, elsősorban a nagyvállalatoknak sok lehetőségük van arra, hogy sportolókat vonzzanak magukhoz. Ezek megmutatkozhatnak támogatásokban, de akár munkaadói viszonylatban is. Bízom abban, hogy olyan hosszú távú konstrukciót tudunk kikisérletezni, ami a cégeknek szimpatikus lehet. A vállalatok adhatnak gyakorlati helyet, részmunkaidős állást a fiatal sportolóknak, a pálya befejezése után pedig teljes munkaidőben foglalkoztathatják őket tovább – így egyik fél számára sem lesz ismeretlen a másik.
K.G.: Mi egy nonprofit kezdeményezés vagyunk, leginkább adományokból fogunk működni, amely pénzt úgy költjük el, hogy abból a civil életre készülő sportolók a legtöbbet profitáljanak. De egy vállalat gyakorló szakemberekkel is támogathat bennünket, például képzési modulokat, webináriumokat, előadásokat tudunk közösen szervezni, így biztosítva a naprakész, versenyképes tudást.
Címlapkép és fotók: Gombkötő Emma/Portfolio
