Radnai Károly: Az Andersen Global dinamikusan szeretne növekedni minden országban és ehhez olyan partnereket keres, akikben látja a potenciált. Az OrienTax csak 9 évvel ezelőtt alakult és mára Magyarország egyik legnagyobb adótanácsadó cége lett. Szintén szerepet kapott a döntésben, hogy két vezető kollégámmal együtt jómagam is a korábbi Arthur Andersennél kezdtem a karrieremet.
Az OrienTax számára kapóra jött a lehetőség: mára kicsit kinőttük a hazai piacot, 800 millió forint az éves bevételünk, úgy érezzük, hogy a magyar adótanácsadói piacon az egymilliárd forint egy plafon, ez pedig nem jelent már túl nagy növekedési potenciált, miközben a kollégáknak hosszú távú perspektívát és ezzel járó motivációt akarunk adni. Feljebb lépni akkor lehet, ha be tudunk jutni multinacionális cégekhez és ott nagy nemzetközi tranzakciókban tudunk velük együttműködni. Ezzel a partnerséggel ez most valóra válhat.
Annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban az Andersen Tax adótanácsadási szolgáltatás céljával indult, az alapítók arra is rájöttek, hogy a nemzetközi adótanácsadói piac körülbelül 200 milliárd dolláros, a nemzetközi jogi tanácsadás pedig egy 600 milliárd dolláros piac, a jogi szolgáltatás ráadásul egy sokkal fragmentáltabb piac.
A legnagyobb nemzetközi ügyvédi irodáknak az a felfogásuk, hogy ha egy országban egy partner 2-3 millió dolláros profitot nem tud elérni, onnan kivonulnak. Ez történt Magyarországon is, néhány nemzetközi ügyvédi iroda maradt csak. Ezzel szemben az Andersen Global tagvállalatainak és együttműködő partnereinek stratégiája az, hogy minden országban akarnak jogi szolgáltatást nyújtani, teljes globális lefedettséggel, és ez az üzletág ugyanolyan erős legyen, mint az adótanácsadás.
Portfolio: Több ezer könyvvizsgáló és adótanácsadó cég működik az országban, mégis a munkák nagy részét évek óta a Big4 néven emlegetett nagyok viszik el. Miért alakult ez így és mik ennek a hátrányai?Radnai: Bár mindenki titkolja valamennyire a számait, úgy gondoljuk, hogy a magyarországi adótanácsadási piacnak is - hasonlóan a globális átlaghoz - legalább a 75 százalékát a Big4 uralja. Mindez azt jelenti, hogy a cégek háromnegyede négy adótanácsadó cég közül tud és kénytelen választani, ami egy elég egészségtelen piaci helyzet, és ez az ügyfeleknek is inkább rossz.
A nemzetközi könyvvizsgáló cégek mérete és a piaci dominanciája olyan mértékű, hogy egy meghatározott szint felett az ügyfeleknek nincs sok választási lehetősége. A nagy tőzsdei cégek lényegében ebből a négyből válogathatnak. Hogy egy példát említsek, adott egy cégcsoport, amelynek az egyik Big4 cég a könyvvizsgálója, emiatt a tanácsadásra már csak a másik háromból tud választani. Az egyik leányvállalatának azonban valamiért egy másik Big4 cég maradt a múltból a könyvvizsgálója, és ha mondjuk éppen nemrég rotáltak a harmadik Big4-tól - sok ország jogszabálya szerint a könyvvizsgálót meghatározott időközönként váltani kell - akkor, ha kell egy tanácsadó cég, az csak a negyedik lehet. Innentől kezdve ők olyan árat mondanak, amilyet akarnak. Ez nyilvánvalóan egy speciális eset, de önmagában elég szűk mozgásteret eredményez az ügyfelek számára, hogy a választott könyvvizsgáló mellett a tanácsadási munkákra már csak a maradék háromból válogathatnak.
Ezért fontos, hogy az Andersen úgy tért vissza a piacra, hogy már nem végez könyvvizsgálatot, hanem főleg adó- és jogi tanácsadást, valamint cégértékelést. Érkezése is pont ezért vert nagy hullámokat, mert így - a piaci gyakorlattól eltérően - úgy tud tanácsadási munkát végezni, hogy közben nem kell a könyvvizsgálat miatti összeférhetetlenségi szabályokra tekintettel lennie.
A cél tehát az, hogy valós alternatívát jelentsünk az ügyfeleknek a Big4-ral és a nemzetközi ügyvédi irodákkal szemben.
Szabó: Fontos látni a két terület között feszülő ellentétet. A könyvvizsgálat arról szól, hogy leellenőrzöm a múltat, az adótanácsadás pedig arról, hogy megmondom, hogy mit csinálj a jövőben. Ha mindkettőt ugyanaz a partner végzi, az alapvető konfliktushelyzetet teremt, mert, ha megmondom mi legyen a jövőben, akkor a saját tanácsomat kell utólag leellenőriznem. Szintén érdekkonfliktust jelent, hogy amíg egy adótanácsadó az ügyfél érdekeit helyezi előtérbe, addig a könyvvizsgáló nem az ügyfél, hanem annak tulajdonosai és hitelezői felé tartozik elszámolással.Harminc évvel ezelőtt abszolút az volt az irány, hogy menjen be a könyvvizsgáló, feltérképezi a problémákat, majd behozza az adótanácsadókat, akik számára ez volt a legideálisabb belépési pont. A Sarbanes-Oxley törvény óta azonban ez a trend megfordult. A könyvvizsgálat már sokszor inkább hátrány a tanácsadóknak. A helyzet megfordulását mutatja az is, hogy a tanácsadók munkájából globálisan már több bevétel és jóval több profit származik, mint könyvvizsgálatból, a könyvvizsgálók pedig éppen emiatt már egyáltalán nem érdekeltek a két terület különválásában.
Szabó: Nem igazán, de a változás nem is az Európai Unióból várható, hanem az Egyesült Államokból fog elindulni. A nagy könyvvizsgálók mindegyike amerikai központú globális cég, a világon mindenhol azt az eljárásmenetet fogják követni, amit Amerikában előírnak nekik. Ott az a szabály, hogy a könyvvizsgáló csak szigorú megkötésekkel lehet adótanácsadó - ahogy azt a Sarbanes-Oxley törvény előírja.
Portfolio: Ha valaki az interneten utánakeres az Andersennek, számos az Enron-csőddel kapcsolatos cikkeket talál. Nem tartanak attól, hogy ez eltántorítja a leendő ügyfeleket?
Radnai: Annak ellenére, hogy az Arthur Andersenben és az Andersen Globalban sok a közös, alapjában véve különböző cégekről beszélhetünk. A közel 90 évig sikeresen működő brand ügyfeleinek nagy többsége elégedett volt a céggel, sőt, sokan, sok szempontból a legjobbnak tartották őket a piacon és ez az emlék a mai napig erősen él sokakban. Arról nem beszélve, hogy a cégnek volt több tízezer - a csúcson 85 ezer - munkatársa, akik döntő többségének az égvilágon semmi köze nem volt az Enronhoz köthető ügyekhez, mégis ugyanúgy elvesztették az állásukat néhány ember hibájának köszönhetően. Ők - vagy azért, mert ott kezdték el karrierjüket, ott tanulták meg a szakma alapjait vagy azért, mert sok éven keresztül álltak a cég szolgálatában - jellemzően szintén szép emlékeket őriznek. Magyarországon még ma is osztálytalálkozószerűen összejárnak a régi kollégák. Az emberek többsége pontosan emlékszik a név jelentette minőségre, erre az értékkapcsolásra építenek most az Andersen Global tagvállalatai. Ezt erősítik az azon országokban tapasztalt reakciók, ahol a brand ismét megjelent az adott tagvállalat révén.
Szabó: A könyvvizsgálói piacot megrázó botrányok pedig azóta is vannak szép számmal. Az, hogy a BIG4-t jelenleg nem BIG3-nek, vagy BIG2-nak hívják, annak köszönhető, hogy a a szabályozók rájöttek, hogy az nem megoldás, hogy kivégzik a könyvvizsgálót, mert nem marad szereplő a piacon.
Az Andersen Tax 2013-ra, közvélemény-kutatások alapján, eljutott oda, hogy a nosztalgia már sokkal erősebb, mint az Enron árnyéka, főleg annak tükrében, hogy 2006-ban az Amerikai Legfelsőbb Bíróság is kimondta a cég ártatlanságát.
Erősebb a hiány tehát egy ötödik nagy szereplő iránt a tanácsadói piacon, és azokban az országokban, ahol az Andersen Global partnervállalatai megkezdték működésüket, ez be is bizonyosodott.Radnai: A mi célunk az, hogy bár az ügyvédi iroda és az adótanácsadó cég külön jogi személyek, szeretnénk, ha kívülről egy nemzetközi brand alatt minket majd egynek lássanak, és mi - a szakmai szabályok betartása mellett - együtt dolgozzunk.
Az Enron-csőd az egyik legnagyobb adótanácsadó céget is magával rántotta Korábban Big5-ként emlegették a nagy könyvvizsgáló cégeket, azonban a texasi energiakereskedő 2001-es csődje, amely akkoriban rekorder volt, magával rántotta a világ akkor ötödik legnagyobb könyvvizsgálóját, az Arthur Andersent is. Az energiaipari vállalat 22 ezer embernek adott munkát és a 2000-es árbevételük 101 milliárd dollár volt. 2001-ben robbant ki a botrány, amikor kiderült, hogy "kreatív könyveléssel" a cég adósságainak és veszteséges üzleteinek jelentős részét eltüntették. Az Enron 90,75 dolláros részvényárfolyama 1 dollár alá esett alig egy év alatt, végül 2004-ben felszámolták a vállalatot. Az Enron-botrány után született meg a Sarbanes-Oxley törvény, amely előírja, hogy a könyvvizsgáló csak szigorú megkötésekkel lehet egyazon cég adótanácsadója is. 2006-ban az Amerikai Legfelsőbb Bíróság egyhangú döntésében minden vádpont alól felmentette az Arthur Andersent és kimondta, hogy a cég nem követett el olyan szabálysértést, amely miatt büntetőjogi felelősség terhelte volna, és amely miatt végül megvonták könyvvizsgálói jogosultságát. Mindez azonban már nem sokat segített a cégen és azon a több tízezer emberen, akik 4 évvel korábban elvesztették állásukat.
