a nem egységes valutával fizető országok ne kaphassanak beleszólást az eurózóna döntéseibe.
Bruno le Maire - aki a brüsszeli Bruegel kutatóintézetben vázolta fel Párizsnak az euróövezet további reformjára vonatkozó elképzeléseit - elismerte, hogy az Eurócsoport júniusi megállapodása a konvergenciát és a versenyképességet szolgáló költségvetési eszközre, egyfajta mini euróbüdzsére, elmaradt a francia várakozásoktól, mindazonáltal "egy mini forradalom", mert "első ízben vehetjük készpénznek azt, hogy az eurózónának saját, önálló költségvetése lesz".A francia pénzügyminiszter szerint ha ez biztató első lépés is, szükség van a mielőbbi továbblépésre annak érdekében, hogy immár nem először az euró bevezetése óta ne egy újabb kiadós gazdasági és pénzügyi megrázkódtatás gerjesszen étvágyat az elkerülhetetlen újabb reformokhoz. "Ha azt akarjuk, hogy ne csak Kína és az Egyesült Államok formálja a 21. századot, hanem Európa is, akkor cselekednünk kell" - közölte.Bruno le Maire arra is emlékeztetett, hogy az eurózóna büdzsé két évvel ezelőtt még tabunak számított az EU-ban.
A félkész költségvetési eszközzel kapcsolatban leszögezte, hogy
Párizs nem fog megelégedni egy kis összegű eurózóna költségvetéssel, és lényegesnek tartja, hogy az egységes valutauniót érintő döntéseket a 19-ek saját körben, a többi tagállam kizárásával hozzák.
"Valamennyi az eurózónát érintő döntést kizárólag a tagállamok hozhatnak meg. Olyan nem fordulhat elő, hogy valaki egyszerre van kívül és belül is" - hangsúlyozta.Párizs számára egyértelmű, hogy a leendő eurózóna büdzsé forrásainak egy része a következő többéves keretköltségvetésből (vagyis az EU28-ak közös büdzséjéből) kell, hogy származzon, míg a másik részének az ún. saját forrásokból (tagállami befizetésekből), például a pénzügyi tranzakciós adó (FTT) bevételeiből. A finanszírozás szabályait egy kormányközi megállapodásban kellene rögzíteni, ami ugyan francia szempontból messze nem ideális, de átmeneti kompromisszumként vállalható.Bár néhány ország ellenállásán ez most megbukott, Franciaország abban a kérdésben sem fog tágítani, hogy a leendő eurózóna-büdzsének a strukturális reformok és a konvergencia mellett egy stabilizációs funkcióval is kell majd rendelkeznie, "enélkül ugyanis - ahogy arra számtalan közgazdász már rámutatott - a közös költségvetés nem hatékony és nincs sok értelme".
A francia pénzügyér nem hisz a megerősített együttműködésben, abban, hogy ha erre nincs készség egyes tagállamok részéről, akkor a hajlandók hozzanak létre olyan alapot, ami gazdasági sokkhatások esetén védelmet jelentene - például egy munkanélküli segélybiztosítási rendszeren keresztül - a megszorult partnereknek. Le Maire szerint ilyen kétsebesség talán elképzelhető volt korábban, amikor nem léteztek komoly erőt képviselő populista, szélsőséges politikai erők. De, most csak a megosztottságot erősítené és komoly veszélyforrást képezne. Ezért nem híve semmilyen kimaradási záradéknak (opt out-nak), igaz, azzal is tisztában van, hogy így hosszabb időt fog igénybe venni az előrelépés.
Le Maire úgy véli, hogy az eurózóna igazi Achilles sarka az alacsony, 1,2-1,5 százalék közötti növekedés, ami szerinte tarthatatlan akkor, amikor Lengyelország éves szinten a GDP 5, az Egyesült Államok pedig 3,5 százalékkal növekszik.
Ennek leküzdéséhez Párizs egy új növekedési szerződést (paktumot) javasol, aminek három pilléren kellene nyugodnia.
- Először is a szerkezeti reformok végrehajtásán és az államháztartás egyensúlyban tartásán. Ebből a szempontból jó példaként hozta fel Emmanuel Macron gazdasági modernizációs programját, ami többek között a munkaerőpiac, az adórendszer és a nyugdíjrendszer átalakítását irányozza elő.
- A második pillérnek a beruházásnak kellene lennie úgy, hogy az ehhez megfelelő fiskális mozgástérrel rendelkező országoknak - és kiemelten a nagy többlettel rendelkező németeknek - többet kellene költeniük innovációra és infrastrukturális beruházásokra.
- Harmadik prioritásként pedig az euróövezet további megerősítését jelölte meg, aminek magába kellene foglalnia a bankunió kiteljesítését, az egységes tőkepiaci uniót és a közös büdzsét.
"Igen, az egészséges és kiegyensúlyozott közpénzek fontosak, de nem elégségesek. Nem lehet több szerkezeti reformot sürgetni garanciák nélkül arra nézve, hogy egy újabb válság esetén szolidaritásban lesz részük a bajbajutottaknak" - mutatott rá. Ezzel összefüggésben emlékeztetett rá, hogy Írország és Spanyolország hiába rendelkezett költségvetési többlettel és impozáns mérleggel a szerkezeti reformok terén, a 10 évvel ezelőtti gazdasági válság mégis két vállra fektette őket. "Európa nem alapulhat kizárólag a tagjainak az egymással folytatott versenyén, szolidaritásra is szükség van" - tette hozzá.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a jólétet biztosító növekedés hiánya végzetes veszély lehet Európa számára. "Az euró gyenge pontjainak a fel nem ismerése az, ami megnyitja az utat a populizmus előtt. Nem lehet stabilitás prosperitás nélkül" - közölte.
Le Maire első lépésként az eurózónán belül a szociális konvergenciát és az adóharmonizációt nevezte az egyetlen lehetséges helyes iránynak. Szükségesnek tartaná az európai szociális pillér végrehajtását, és a minősített többségi döntésekre való átállás megkezdésével és a társasági adóalap harmonizációjával az elindulást a nagyobb adóharmonizáció irányába.
A franciák Európa technológiai szuverenitását is fontos célnak tekintik, ami egy közös európai iparpolitikát és az uniós versenyjogi szabályok módosítását feltételezi, ami megnyitja az utat a globálisan versenyképes európai bajnokok felemelkedése előtt. Ezzel összefüggésben utalt a közös német-francia-lengyel javaslatra a versenyjogi szabályozás módosításáról szóló vita elindítására.
"Tíz évvel a gazdasági válság után a helyzet egyértelmű. Az emberek haboznak a nacionalizmus támogatása és az európai építkezés új lendületbe hozása között. Ennek az eurózónából kellene kiindulnia, mert ez az európai architektúra magva. Vagy létrehozunk egy eurózóna-költségvetést, és megmutatjuk a polgároknak az előnyeit, vagy az euroszkepticizmust fogjuk táplálni" - fejtette ki a francia pénzügyminiszter.
Címlapkép: Daniel Pier/NurPhoto via Getty Images
Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.
