Múlt pénteken tette közzé átdolgozott, kompromisszumra törekvő 2021-2027-es költségvetési javaslatát az Európai Tanács elnöke, Charles Michel és amint részletesen bemutattuk: több területen is magyar szempontból lényeges engedmények vannak benne: 600 millió euróval több jutna felzárkóztatási támogatásokra, az EU-s pénzeket kiegészítő kötelező állami társfinanszírozás kevésbé emelkedne és a jogállamisági feltételrendszer szankciós szavazási rendszerét is jócskán puhítanák.
Amint rámutattunk: az, hogy a gazdagabb régióktól a szegényebb kelet-közép-európai régiók felé csoportosítanának át kohéziós pénzeket és a jogállamisági feltételrendszert csupán minősített többségű szavazási rendszerhez kötnék, jelentősen csökkenti a magyar kormányfői vétó esélyét. Ehhez képest a lap információi szerint
a magyar kormány képviselői sem voltak lelkesek az Európai Tanács elnökének frissen közzétett hétéves keretköltségvetés-tervezete (MFF) láttán.
A csütörtöki rendkívüli EU-csúcs előtt Brüsszelben járt a német szociáldemokrata pénzügyminiszter és alkancellár Olaf Scholz és a lap rámutat, hogy a digitalizációra és az éghajlatvédelemre a tervezettnél jelentősebb összegeket kell fordítani, miközben keményebb jogállamisági feltételekre van szükség a kifizetéseknél. Ez arra utal, hogy nem a minősített, hanem a fordított minősített többségi szavazást szeretné látni, amit akár a kohéziós pénzek további vágásaként is lehet értelmezni, hiszen a kétfajta szavazási módszer között elég nagy a különbség. Emiatt Magyarország és Lengyelország az ellene folyó jogállamisági eljárás tükrében érthetően aggódhat.
A minősített többségi szavazás azt jelenti, hogy a most kialakítandó jogállamisági feltételrendszer mentén ha valahol problémát lát az Európai Bizottság és szankciókat javasol, akkor az Európai Tanácsban az összes tagállam legalább 55%-a kell hozzá, amelyek a teljes népesség legalább 65%-át képviselik. Ezt összehozni nem olyan könnyű, egy blokkoló kisebbséget könnyebben fel tud sorakoztatni például Magyarország, vagy Lengyelország, hogy megakadályozza a szankciókat.
Ehhez képest a fordított minősített többség azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt szankciók automatikusan életbe lépnek az EU-pénzeknél, hacsak nem áll össze minősített többség (tagállamok számának 55%-ával, a népesség 65%-ával) ennek felülírására, azaz blokkolására. Így tehát a nagyobb tagállamok csendben maradásával, passzivitásával már életbe lépnének ezek a szankciók, nem kell hozzájuk aktívan ítéletet mondaniuk egy-egy tagállam jogállamisági helyzetéről.
A fordított minősített többségű szavazási procedúra tehát sokkal veszélyesebb például Magyarországnak és Lengyelországnak.
A lap emlékeztet arra is, hogy a minap a lengyel miniszterelnök egy német lapban azt fejtegette, hogy ha a gazdag északi országok anyagilag segítik a délieket, abból végül mindenki profitálhat. Visszaidézett egy korábbi lengyel tanulmány eredményét is, miszerint a kohéziós politika keretében 2007 és 2013 között a visegrádi országokra fordított minden egyes euró végül másfél eurót hozott Németországnak, 1,45-öt Hollandiának, 3,31-et pedig Ausztriának, mert a pályázatból való megrendelés állomány nagy része nyugati cégeknél kötött ki.
Ez persze csábító lenne akár a németeknek is, hogy nyúljanak mélyebben a zsebükbe a 2021-2027-es uniós költségvetés kapcsán. Ők viszont amiatt aggódnak, hogy ha az Európai Bizottság által javasolt 1,11%-os lenne GNI-arányosan a 7 éves keretköltségvetés plafonja (Charles Michel csak 1,074%-os rátát javasolt), akkor Németország 2020-ban (nettó) 15 milliárd, 2027-ben viszont már 33 milliárd euróval járulna hozzá az EU-büdzséhez. Ez azt jelenti, hogy több, mint duplázódnának a nettó befizetései, miközben már most is az unió legjelentősebb nettó befizetője.
