Hogy jutottunk a vallomásig?
- Csütörtökön küldött először a brit kormány írásos jegyzeteket az ír kormánynak, illetve az Európai Bizottságnak arról, hogy milyen elképzelések szerint szeretné kicserélni a kilépési megállapodás problémás északír-ír tartalékmegoldását. A minap már megírtuk, akkor hogyan állt ez az "agyalás": egy speciális gazdasági övezetté tennék Észak-Írországot, de amint rámutattunk: nagy kérdés, hogy ezzel összejönne-e az alku.
- Az írek és a brüsszeliek egybehangzó csütörtöki jelzései szerint ezek a brit írásos anyagok egyelőre nagyon gyengék, kidolgozatlanok és egyáltalán nem kezelik azt a problémahalmazt, ami azzal állna elő, ha az északír-ír tartalékmegoldást kivennék a kilépési megállapodásból.
- Ennek ellenére a csütörtökön este levetített tv-interjúban Jean-Claude Juncker bizakodásának adott hangot, hogy szerinte még van esély a megállapodásos brit kilépésre október végéig. Ennek megörültek a befektetők, a font csütörtök este jócskán erősödött és péntek délelőtt átmenetileg kéthavi csúcson járt a dollárral szemben 1,2575-nél.
- Pénteken délelőtt aztán már jöttek az újabb figyelmeztető jelek, hogy esetleg túlzott a piaci optimizmus, mert az ír külügyminiszter azt mondta: egyelőre semmi érdemi előrelépés nincs a brit javaslatokban. Sőt, azt is jelezte: hatalmas a különbség aközött, amit a brit kormány szeretne és aközött, amibe az EU bele tudna menni a saját szabályrendszere alapján.
- Erre a font péntek délelőtt óta elkezdett gyengülni és további ütést kapott (1,2460-ig esett) az FT péntek kora délutáni cikke nyomán, amely szerint maga Boris Johnson sem bízik abban, hogy az október 17-18-i EU-csúcson (vagy azt megelőzően), nagy pszichológiai és időnyomás mellett össze lehet-e hozni a végső, minden tekintetben működőképes kilépési alkut.
- Magyarul: egyrészt az időhiány, másrészt a brit elképzelésekből és az EU-s szabályrendszer merevségéből adódó különbségek, harmadrészt a Johnson-kormány londoni parlamenti többségének hiánya a fő okai annak, hogy jelen állás szerint tényleg reális a veszélye a megállapodás nélküli brit kizuhanásnak október 31-én. Erre egyébként szerdai EP-felszólalásában Juncker maga is világosan figyelmeztetett, aztán a nap során telefonon beszélt Johnsonnal és talán ezért fogalmazott bizakodóbban a csütörtökön levetített tv-interjúban.
Ma egyébként Brüsszelben találkozik az Egyesült Királyság és az Európai Bizottság Brexit-ügyi főtárgyalója, aztán jövő héten az ENSZ éves közgyűlése keretében New Yorkban tud majd személyesen egyeztetni Boris Johnson az Európai Tanács elnökével, Donald Tuskkal, illetve a német kancellár Angela Merkellel is. Az ezen találkozókról megjelenő hírek majd jobban érzékelteti azt, hogy a brit elképzelések mennyire jól kidolgozottak és mennyiben adnak EU-s szemmel is megoldást azokra a kockázatokra, amelyeket az említett tartalékmegoldás hivatott kezelni.
Mi ez az északír tartalékmegoldás, ami a viták fő forrása?
Boris Johnson az elmúlt hetekben vehemensen azt követelte, hogy a tavaly novemberben Theresa May által kötött 585 oldalas EU-s kilépési megállapodásból (Withdrawal Agreement) vegyék ki az északír-ír tartalékmegoldást, így tehát lényegében azt is követelte, hogy tárgyalják újra az anyagot. Az EU ezt mindig kategorikusan kizárta, érthető okokból, hiszen egy ilyen vészhelyzeti/tartalék megoldás nélkül egyelőre nem látszik, hogy hogyan lenne garantálható a 499 km-es északír-ír szárazföldi határ átjárhatósága fizikai határellenőrzés nélkül.
A vészhelyzeti megoldás azt jelenti, hogy aktiválása esetén nemcsak Észak-Írország, hanem az egész Egyesült Királyság a vámunióban maradna az EU-val (és az északír terület az uniós közös piac bizonyos szabályait is megtartaná) mindaddig, amíg nem találnak ki a felek valami jobb megoldást (akár valamilyen kipróbált, megbízható technológiai újításon keresztül végzett határellenőrzés formájában, de ez még a "fasorban sincs", vagy egy átfogó EU-brit kereskedelmi megállapodás váltaná le a vészhelyzeti megoldást, de egy ilyen kidolgozása sok évbe telik). A vészhelyzeti megoldással azt érné el az EU és Írország is, hogy továbbra is azonos szabályrendszer vonatkozna az északír és az írországi területekre, így a kereskedelempolitikában nem kellene külön ellenőrző pontokat felállítani a határokon, védendő az EU közös belső piacát. Ezzel az 1998-as Nagypénteki Egyezménynek is meg lehetne felelni, ami tiltja a fizikai határellenőrzés újbóli bevezetését az északír-ír határszakaszon.
A vészhelyzeti megoldás a megállapodásos uniós kilépést követő átmeneti időszak (idén november 1-től 2020. december 31-ig) után, azaz 2021. január 1-től lépne hatályba és addig tartana, amíg a két fél nem talál ki valami jobbat.
Fontos tudni, hogy a vészhelyzeti vámunióból se az Egyesült Királyság, se az EU nem léphet ki egyoldalúan. Kilépni belőle csak úgy lehetséges, ha előtte mindkét fél egyet ért ebben például amiatt, mert megszületik az átfogó kereskedelmi megállapodás. Mivel nincs konkrét időhatározó hozzárendelve a vészhelyzeti megoldáshoz, ezért hangoztatják a keményvonalas Brexit-pártiak, hogy ez a megoldás akár hosszú évekre, vagy akár véglegesen is beleragasztaná a vámunióba az Egyesült Királyságot, így az ország képtelen lenne önállóan kereskedelmi megállapodásokat kötni a világ többi részével. Ez nyilván igaz, de az EU csak így tudja elérni, hogy a közös szabályrendszert az Egyesült Királyság is tartsa be saját kilépése után addig, amíg nincs jobb megoldás, hogy északír-ír határon ne kelljen visszaállítani a határellenőrzést.
Címlapkép forrása: Frank Augstein - WPA pool/Getty Images
