A koronavírus pandémia megszűnésével a gazdaság remélt visszapattanását Magyarországon különösen megkönnyíthetné, ha az erre hajlandó és dolgozni képes nyugdíjasok minél nagyobb számban visszatérnének a munka világába. Emiatt érdemes áttekinteni e téren a jelenlegi helyzetet.
Az egész világot behálózó globális termelési és szolgáltatási értékláncok eredményeként a gazdaságban minden mindennel és mindenki mindenkivel össze van kötve. A világgazdaság működése a tőke, az áruk, a szolgáltatások, az információ és az emberek szabad mozgásától függ. Ha ebből a komplex szövedékből bármely szál tartósan fölfeslik, az rendkívül súlyosan érintheti, recesszióba taszíthatja az egész rendszert. A koronavírus-pandémiának a világ gazdaságára gyakorolt betegítő hatása ezért rendkívül veszélyes - nem is beszélve a gazdasági el- és bezárkózás melletti atavisztikus erőket fölpumpáló politikai mellékhatásáról. Csak tetézi a kockázatokat, hogy a válságkezelés jellemzően további eladósodáshoz vezető vészhelyzeti eszközei hosszabb távon újabb, mélyebb válsághoz vezethetnek.
A 13. havi nyugdíj visszahozatala önmagában is semmissé teheti a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében eddig tett, sok szenvedést okozó, elkerülhetetlenül szükségesnek látszó erőfeszítések eredményeit.
Rövid távon áldásnak, hosszabb távon átoknak bizonyulhat a 13. havi nyugdíj - amint ezt a 2009 előtti története is bizonyítja. A folyó finanszírozású magyar nyugdíjrenszer jövőjét a gazdaság fejlődése mellett alapvetően négy kényszerítő tényező - a demográfiai, a foglalkoztatási, a kivándorlási és a versenyképességi helyzet - határozza meg. A koronavírus-pandémia mindegyiket megzavarja, bár remélhetőleg csak ideiglenes jelleggel. A veszélyhelyzet elleni védekezés eszközei azonban sokkal hosszabb távú hatást gyakorolhatnak a jövőre, mint maga a járvány. Ilyen eszköz a tizenharmadik havi nyugdíj is.
A magyar valorizációs eljárás miatt a nyugdíj összege jelentős mértékben attól függ, hogy melyik évben igényli valaki a nyugellátását. A nyugdíjak összegében akár 40-50 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után nem idén, hanem néhány évvel ezelőtt igényelte a nyugdíját. Ez a méltánytalanság az utóbbi öt évben egyre kedvezőbb helyzetbe hozza az új nyugdíjigénylőket a már nyugellátásban részesülőkkel szemben.
Az utólagos tisztánlátás csalóka reflektorfényében megdöbbentő élmény fölismernünk, hogy a nyugdíjrendszer szerkezeti hibái az 1997-es reform, majd annak 2010-es annullálása és az időközi számtalan ad hoc módosítás ellenére ugyanazok maradtak, mint harminc éve. Ennek bizonyítása érdekében érdemes áttekinteni a nyugdíjrendszer helyzetét a közelmúlt pattogzott foncsorú tükrében is.
A magyar nyugdíjrendszer összeomlását már sokszor sokan vizionálták, ugyanakkor érdemes egy pillantást vetni azokra az érvekre is, amelyek a fennmaradása mellett szólnak, hiszen az elmúlt években számos restrikciót (pl. magánnyugdíj-pénztári rendszer, nyugdíjba vonulás szigorítása, a korábbi, svájci indexálásnál lassabb nyugdíjemelés) hajtottak végre. A nyugdíjasok mégis borús jövőre számíthatnak.
A magyar nyugdíjrendszer problémáit igyekezne javítani az új javaslat, amely figyelembe venné a gyermekszámot is a nyugdíjkifizetésnél. Ez azonban nem segíti a hosszú távú fenntarthatóságot, mi több, a javaslat annyi rejtett diszkriminációs elemet tartalmaz, amely alapjaiban igazságtalanná és méltánytalanná teheti a bevezetését. Az eddig ismertté vált szakértői javaslatokat friss politikusi nyilatkozatok színezik, amelyek még több ellentmondást gerjeszthetnek a nyugdíjrendszeren belül.
Előre a múltba. Francis Ford Coppola 1986-os vígjátéka viselte ezt a címet, amely sajnálatos módon jól leírja a magyar nyugdíjrendszer kihívásaira adni kívánt politikai válaszok természetét. Miért? Azért, mert a jövőben elkerülhetetlenül bekövetkező nyugdíjválságot a kormányzat egyebek között a kötelező szülőtartás rendelkezéseinek szigorítása révén kívánja kezelni.
Magyarországon napról-napra nyilvánvalóbb, hogy félmillióval kevesebb - munkaerőpiacra beérő - gyerekkel és 600 ezernél is több kivándorlóval, illetve tartósan külföldön dolgozóval - azaz a mai adatokhoz képest legalább 1,1 millió fővel kevesebb járulékfizetővel - nem lehet biztosítani az addigra kétszázezerrel több nyugdíjas ellátmányát a ma megszokott szinten 2030-ban. Később még rosszabb lesz a helyzet, hiszen a 2040-es években nyugdíjba hömpölyög az utolsó nagy létszámú magyar generáció, a Ratkó-unokák nemzedéke is, akik után rémisztő demográfiai sivatag szárítja ki a járulékfizetési potenciált.
A magyar lakosság megállíthatatlan öregedése fenyegető demográfiai cunamiként tornyosul a nyugdíj, az egészségügyi és a szociális ellátó rendszerek fölé. Mégis úgy beszélünk e rendszerek jövőjéről, mintha azok normális működését és az ellátások értékállóságát a jelenlegi eszközökkel garantálni lehetne. Pedig ez lehetetlen.
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Mi az, ami kötelező banki hitel felvételekor? Sajnos az utóbbi időben...
Az élettársi életközösség megszűnésekor is felmerül az igény az élettársi kapcsolat "jogi" lezárására,... 
Crassus befektetési filozófiája kétségtelenül sikeres volt, de eléggé megkérdőjelezhető, ma már törvénytelennek... 
Donald Trump újra elhozta a vámok korát - szólnak a szalagcímek. Pedig a pénzre lefordítható valóság az, hogy olyan...
Pár részvény, ami jó lehet a közeljövőben. Azért írom ide őket, hogy később rájuk találjak.Medtronic plc. (MDT)47...
November 6-án, Donald Trump választási győzelme "árnyékában" Berlinben beértek a szociáldemokraták, a zöldek...
Tovább ömlik a pénz a fosszilis iparba.
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
Megérkezett a Préda, a Portfolio kiberbűnügyi podcastjének második epizódja.
