Mire számíthatunk a világpolitikában Donald Trump győzelme után? Mi jöhet a Kínával, a Közel-Kelettel, az Oroszországgal, az Ukrajnával és az Európával való viszonyban? Milyen lehetőségeket jelent a Trump-győzelem Magyarország számára? Elemzés.
Még a mérsékelt várakozásokat is alulmúlta Zelenszkij béketerve, amely hevenyészett, kontraproduktív, még propagandahúzásnak is gyenge alkotás. A tervből az derül ki, hogy az ukrán elnök éppúgy csak a totális győzelemről álmodik, mint Putyin. Mivel a hadszíntéren Oroszországnak áll a zászló, nekik nem érdekük most egy fegyverszünet, így ennek eléréséhez a Nyugatnak kellene változtatni a politikáján, Ukrajna támogatásának nagymértékű fokozásával.
Kurszk neve már egyszer beépült a történelembe: ott zajlott nemcsak a második világháború, de a világtörténelem legnagyobb tankcsatája. Most ismét Kurszkról olvasunk. Az ukrán hadsereg teljesen váratlanul betört Oroszországba és legalább 150 négyzetkilométernyi területet foglalt el két nap alatt Kurszk városának közelében. Elemzők és a közvélemény is sok kérdést vetett fel ezzel kapcsolatban, vegyünk sorra néhányat közülük.
Ünneplésre nem maradt sok idő, pedig lenne mit: az Észak-Atlanti Szövetség 75 éve működik, és őrködik Európa és Észak-Amerika, de azt is nyugodtan mondhatjuk, az egész világ biztonságán. A csúcstalálkozó résztvevőit azonban a visszatekintés, bármilyen szép is legyen, nem igazán foglalkoztatta. Teljesen érthető módon, hiszen a világban számos konfliktus van, és egy-kettő közülük közvetlenül az észak-atlanti szövetség tagjait és így az egész szövetséget fenyegeti. Ez azt jelenti, hogy nincs idő ünneplésre itt és most. Ezekkel a fenyegetésekkel és kihívásokkal kell foglalkozni, még mielőtt a körmünkre égnek.
Joe Biden sikeres elnök volt, a Donald Trumppal folytatott múlt heti vitája azonban tragikusan sikerült. A Demokrata Pártnak most sürgősen el kell döntenie, hogy más jelöltet indít-e Biden helyett, vagy a jelenlegi elnök jelölésével szinte biztosan Trump győzelmét segíti elő – írja véleménycikkében Dr. Gyarmati István.
Ma éppen két éve, 2022. február 24-én támadta meg Oroszország Ukrajnát. Ebből az alkalomból külsős szerzőink tekintik át a háború eddigi menetét, a jelenlegi politikai és katonai helyzetet, és arra is választ adnak, „mi a teendő” annak érdekében, hogy pontot lehessen rakni a konfliktus végére.
Lassan harmadik évébe fordul az orosz–ukrán háború, de a megoldás továbbra sem körvonalazódik. Év végi beszédében Vlagyimir Putyin ismét visszatért a „nácitlanítás és demilitarizálás” követeléséhez, ami reálisan Ukrajna szuverenitásának, végső soron önálló létének felszámolását jelenti. Volodimir Zelenszkij továbbra is valamennyi megszállt ukrán terület visszafoglalásáról beszél. A két cél, természetesen, alapvetően más természetű: Putyin az agresszió eredményeinek elfogadtatásáról, sőt, annak kiterjesztéséről, egy szuverén ország önállóságának de facto megszüntetéséről beszél, míg Zelenszkij hazája – és áttételesen – Európa védelméről, az agresszió felszámolásáról. A két követelésben egy dolog közös: egyik sem reális célkitűzés a jelen körülmények között.
2001. szeptember 11-én megváltozott a világ. Csak ehhez a változáshoz hasonlítható, ami október 7-én Izraelben történt. Ha nem is az egész világ, de a világ biztonsági helyzetében kiemelkedően fontos szerepet játszó Közel-Kelet 1948 óta nem látott mértékben megváltozott. Először fordult elő Izrael állam létrejötte óta, hogy ellenséges katonák nagy számban Izrael földjére léptek, ott izraeli állampolgárokat, zsidókat gyilkoltak meg, ejtettek túszul. Egyben arra kényszerítették az izraeli hadsereget, hogy közvetlen csatározásba lépjen velük izraeli földön, ezzel Izrael legyőzhetetlenségének, sérthetetlenségének mítosza megdőlt. Megdőlt az is, ami Izrael állam létezésének egyik legfontosabb racionáléja: ez az állam ugyanis azért jött létre, hogy biztonságos otthont nyújtson a zsidóknak, azt kínálva nekik, hogy ebben az államban biztonságban lesznek, mert az állam minden ellenségtől megvédi őket.
Az orosz–ukrán háború fordulóponthoz érkezett. Tetszik, nem tetszik – bár a háborút stratégiai és politikai értelemben Ukrajna (és a Nyugat) már megnyerte –, a hadszíntéren tovább folynak a harcok, lényegében patthelyzet alakult ki, a küzdelem kimenetele távolról sem tekinthető lefutottnak és attól – is – függően, hogyan alakulnak a hadműveletek, a háború katonai értelemben még sokféleképpen végződhet. Abból kell kiindulnunk – tetszik, nem tetszik –, hogy ugyan kizártnak tekinthető, hogy Oroszország elérje kitűzött céljait, de annak sincs sok esélye, hogy Ukrajna felszabadítsa valamennyi megszállott területét.
Oroszország az ukrajnai háborút már jóvátehetetlenül elvesztette, hiszen alapvető céljait nem sikerült elérnie, és nem is fogja. Nyitott kérdés azonban ma még, hogy a hadszíntéren hogyan alakul a helyzet. Itt az utóbbi időben Oroszország meglepő módon „összeszedte magát”: bár nagyobb támadó műveletekre nem képes, és nem is lesz képes belátható időn belül, az is világossá vált, hogy olyan méretű és minőségű védelmi rendszert épített ki, amely gyakorlatilag hárítani tudja a nagyobb méretű ukrán támadásokat. Moszkvának mára a háború elhúzása vált központi stratégiájává, azzal a céllal, hogy kifárassza Ukrajnát és az őt támogató országokat.
Novák Katalin köztársasági elnök – Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter előterjesztésére – Böröndi Gábor altábornagyot nevezte ki a Honvéd Vezérkar főnökévé május 4-én. Az új vezérkari főnök bemutatkozását követően számos kritikát kapott. De mennyire jogosak a bírálatok?
Ismét csúcstalálkozóra készül a NATO. Ebben még nem lenne semmi különös, hiszen csúcstalálkozók rendszeresen vannak: hozzátartoznak a szövetség normális életéhez. Ez a találkozó azonban rendkívüli lesz. Már az is kiemelkedően érdekessé teszi, hogy új stratégiát készülnek elfogadni, ami nagyon is időszerű, hiszen a formálisan érvényben lévőt, amelyet 2010-ben hagytak jóvá, már jócskán meghaladta az élet. A másik kiemelkedően érdekes napirendi pont, hogy gyorsított menetben tárgyalják két új ország felvételét. Ilyen még soha nem volt a NATO történetében. A felvételt mindig hosszas felkészülés előzte meg. Finnország és Svédország felvételét azonban néhány hét alatt elhatározták, és le is akarják zavarni. Az eseményt színesíti, hogy – ugyancsak első ízben a NATO történetében – egy tagország, Törökország, vétóval fenyeget. De minden kétséget kizáróan a legérdekesebb esemény és a legnagyobb kihívás az a helyzet, hogy történetében először a NATO egy nagy, Oroszország részvételével zajló európai háború kellős közepén tanácskozik, amire még nem volt példa, és amely – ha egyelőre nem is direkt módon – a NATO részvételével zajlik, és két életbevágóan fontos feladatot állít a szövetség elé: hogy lehet megnyerni ezt a háborút, és hogy lehet kivédeni azt, hogy termonukleáris háborúvá fajuljon.
Az Eurozóna inflációja lassú növekedésbe fordult át az elmúlt időszak egyértelmű csökkenő tendenciáját követően....
Kezdetben a közösségi média csupán izgalmas újdonságnak tűnt, amiről senki sem gondolta volna, hogy néhány év... 
Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában... 
Hogyan ment pénz egy olyan autóba, ami nem is volt Jani bácsié? The post Az autó, ami nem is volt - ÍNSZE S2E6 first...
Nemrég nagyot ment, hogy egy lista szerint Budapest a világ legjobb városa a digitális nomádoknak. De a lista módszertana...
A Német Autóipari Szövetség (VDA) által november első napjaiban nyilvánosságra hozott előzetes adatok szerint októberben...
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
Bindulhat a trükközés?
