Jó lett volna előre látni
Ha két évvel ezelőtt pontosan láttuk volna, miként és milyen intenzitással tör ránk ez a pandémia, talán sok mindent másképpen csinálunk. A helyes járványügyi intézkedések életeket mentenek, ezért iszonyúan értékes a minél pontosabb előrejelzés. Bár a jövőt senki sem tudja tökéletes pontossággal megjósolni, a járványok modellezhetőek. Ezek a modellek pedig ma már kellően szofisztikáltak ahhoz, hogy értékes betekintést nyújtsanak a pandémia alakulásába.
Az amerikai járványügyi hatóság, a CDC (Centers for Disease Control and Prevention) emiatt nagy gondot fordított az egyes helyi szervezetek előrejelzéseinek a követésére. Ezek többnyire hetente frissülő kivetítések a járvány főbb mutatóinak a rövidtávú – legfeljebb négyhetes – alakulásáról.
Amikor az állami szervek leülnek válság-tanácskozni, hogy lezárják-e jobban a gazdaságot, vagy éppen növeljék-e a lélegeztetőgépek és kórházi ágyak számát, akkor ezek az előrejelzések kerülnek terítékre.
A gond csak éppen az, hogy az előrejelzések néha ellentmondóak. Előfordulhat, hogy egy-egy kritikus helyzetben más következtetésre vezetnének, és rendkívül nehéz ilyenkor mérlegelni.
Az előrejelzők gyakran igen különböző technikákkal élnek a pandémia modellezésekor, így az eltérő kivetítések tulajdonképpen nem meglepőek. Ma még nincs tudományos konszenzus arról, hogy melyik módszer a legjobb egy járvány megértésére és előrejelzésére. Mostanra viszont már van annyi tapasztalatunk a koronavírus-járvány kapcsán, hogy kiértékeljük az egyes előrejelzők pontosságát.
A modellek működnek
Az amerikai CDC gyűjtése alapján közgazdászok egy csoportja pontosan ezt tette (Laura Coroneo, Fabrizio Iacone, Alessia Paccagnini, és Paulo Santos Monteiro). Az előrejelzések összehasonlítására a gyakran használt Diebold és Mariano tesztet vetették be egy kiválasztott mintán, illetve a verseny kedvéért megnézték azt is, hogy az előrejelzések konszenzusa miként teljesített. Ez utóbbi az, ami igazán érdekes eredményre vezetett.
Két különálló időszakra fókuszált a vizsgálat, az első a 2020 júniusa és októbere közötti COVID-hullámokat fedte le, míg a második 2020 novemberétől 2021 márciusáig vetette össze a becsléseket a valósággal. Különösen erre a második időszakra volt igaz, hogy szinte mindenki alábecsülte a COVID erejét, vagyis szisztematikusan alálőtték az esetszámoknak.
A vizsgálatból az is kiderült, hogy a nagyon rövidtávot, amely durván az előttünk álló egy hetet jelenti, nem tudták jól megragadni a járványügyi modellek. Cserébe a 3-4 hetes időtávon már jóval pontosabbak voltak a modell-alapú kivetítések, sokszor tényleg eltalálva az irányt. Ezzel pedig olyan információt szolgáltattak, amit máskülönben - például sima statisztikai trendvizsgálattal - sosem tudtunk volna meg.
Van itt ugyanakkor még egy fontos tanulság azzal kapcsolatban, hogy melyik előrejelzőre érdemes hallgatni. A kutatásból kiderült, hogy a konszenzus teljesített a legjobban, vagyis az az előrejelzés, amely az összes előrejelző együttes becslését mutatta. Különösen az első vizsgált időszakon látványos ez, de a jelenség általánosítható is.
A kutatók így arra hívják fel a figyelmet, hogy az olyan bizonytalan körülmények között, mint amilyen ez a koronavírus-járvány, a legjobb, ha a modell-alapú előrejelzések összességét vesszük.
A politikai döntéshozók számára tehát elég egyértelmű a tanulság a jövőre nézve. Akkor teszik a legjobban, ha minél több előrejelzést gyűjtenek be és azokat átlagolják. Így ugyanis tényleg értékes betekintést nyerhetnek arról, hogy mi lesz durván egy hónap múlva. Ez pedig még éppen elég idő lehet arra, hogy lépjenek. Ha pedig jól lépnek, azzal életeket mentenek.
Címlapkép forrása: Getty Images
