A "fiscal cliff“ nem más, mint egy olyan, megszorításokat tartalmazó intézkedéscsomag, amelyet azért alkalmaznak 2013. január elsejétől, mert egyrészt kifutnak a George W. Bush által bevezetett adó- és járulék kedvezmények, másrészt pedig életbe lép az úgynevezett Budget Control Act 2011 (BCA). Ezen utóbbi oka, hogy a 2011-es költségvetési vita folyamán a demokratáknak és a republikánusoknak nem sikerült megegyezniük a szükséges kiadáscsökkentésről, illetve az adósságplafon megemeléséről. A megemelt adósságplafon lenne az a kívánatos eszköz, amely segítségével tíz év alatt a jelenleg a GDP 100 százaléka körül mozgó államadósságot lefaragják 70 százalékra.
Barack Obama tehát népszerűtlen - a szociális kiadásokat drasztikusan visszafogó - eszközökhöz fog nyúlni azért, hogy az USA gazdasági ne csússzon újra recesszióba, és a válságkezelés központi kérdésének tartott munkanélküliség ne kerüljön megint akár 10 százalék közelébe. Ha sikeres lesz, akkor a világ is fellélegezhet, hiszen egy recesszióban lévő gazdaságban erősen visszaeshet a fogyasztás, a munkanélküliség növekedése kihat a megtakarítási hajlandóságra. Márpedig ezen két nem kívánatos esemény hatásai messze túlnyúlnak az amerikai határokon és még egy-két újabb megrendítő erejű ütést tudnak bevinni pl. az amúgy is roskatag lábon álló európai gazdaságnak. És akkor még nem szóltunk arról, hogy ezt a forgatókönyvet miként szenvednék meg az utóbbi időben egyre nagyobb gondokkal szembesülő feltörekvő országok, a gazdaságpolitikáját újra tartós növekedési pályára visszaállítani próbáló új kínai vezetés.
Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi pályákon is jóval hatékonyabb szerepet fog játszani Obama az elkövetkező négy évben. Kritikusai szemére vetették, hogy kulcsfontosságú külpolitikai és külgazdasági kérdésekben szinte nem végzett teljes munkát egyetlen területen sem. Igaz ugyan, hogy az amerikai költségvetésre már elviselhetetlen terheket rovó iraki és afganisztáni katonai műveletekkel kapcsolatos kiadásokat az ott lévő csapatok folyamatos kivonásával jelentős mértékben csökkentette, de nem sikerült olyan más válsággócokat megfelelően kezelni, mint pl. a Közel-Kelet, Irán vagy Szíria. Az amerikai államadósság legnagyobb finanszírozójával, Kínával sem nevezhető olyannak a kétoldalú kapcsolat, mint egy ilyen helyzetben gondolható lenne. Ezért jogosan fogalmazható meg az az elvárás az "új Obama"-val szemben, hogy Ázsia és nem utolsó sorban Európa felé nagyobb aktivitást tanúsítson a jövőben.
A fentiekben vázolt gazdasági és politikai helyzet megfelelő alapot adhat arra, hogy a nemesfém-befektetők optimistán tekintsenek az elkövetkező évekre is. Obama maradásával elvonultak a FED elnöke, Ben Bernanke feje felett csapkodó republikánus villámok, akik útilaput akartak kötni a jegybank első számú embere talpára az "új idők, új gazdaságpolitika, új emberek" gondolkodás jegyében. Mérvadó szakértői vélemények szerint a Bernanke által alkalmazott gazdaságélénkítő eszköz, a mennyiségi lazítás újabb szakaszát (QE3) legalább fél évig működésben kell tartani ahhoz, hogy érdemben sikerüljön tartósan nyolc százalék alatt tartani a munkanélküliségi rátát. Ezen felül a FED nemrég közölte, hogy 2015-ig meghosszabbítja az alacsony kamatszint fenntartására vonatkozó döntését. Komoly belpolitikai viták és ezzel kapcsolatban feszültségek várhatóak az elnök és az amerikai törvényhozás két háza között. A kiadások visszafogása és a várható viták, valamint az ezzel járó bizonytalanságok nem az amerikai dollárt fogják erősíteni, és amint tudjuk, ez az arany számára a jó hír.
A sárga fém, ha nem is látványosan, de kellő alapokkal tartja magát az 1700 USD/uncia árszint felett november eleje óta. Tekintélyes pénzintézetek és befektetők az aranyba vetett bizalom jegyeként fenntartják optimista várakozásaikat az év hátralévő időszakára. A világ gazdasági hírportáljai vezető hírként számoltak be arról, hogy Soros György és John Paulson többszörösére emelték aranyvagyonukat az egyik legnagyobb tőzsdén kereskedett alapban. Emellett a befektetők a különböző tőzsdén jegyzett termékeken keresztül idén annyi aranyat vásároltak, mint az Egyesült Államok éves aranytermelése. A Bloomberg a tengeren-túli elemzők között végzett felmérése alapján arról írt, hogy 2013-ban sem fog visszaesni az arany utáni kereslet és ez éves szinten mintegy 12 százalékos hozamot eredményezhet. Ha a sárga fém idei dollárban és euróban számolt árát vesszük figyelembe, akkor mindkét valutában már most 11-11 százalékos erősödést mérhetünk. Ráadásul a közös európai fizető eszközben szeptember végén rekordáron jegyezték az aranyat. A két számjegyű emelkedési rátára tekintve még inkább elgondolkozhatunk azon, hogy mennyire bízzunk a sárga fémben, hiszen az eurózónában az infláció mértéke 2,5 százalék, míg az Egyesült Államokban kettő százalék. Az egyik stabil nyugat-európai államban az ottani vezető bank egy évre szóló betét esetén 1,1 százalékos akciós kamatot nyújt az érdeklődőknek. Beszédes számok a vagyonukat megóvni akarók számára!
Hogy mely piaci szereplőktől várhatjuk még az arany emelkedésének fenntartását? Jelenleg biztosra mondható, hogy a jegybankok, amelyek idén rekordmértékű vásárlásokat folytattak, jövőre sem fognak "jól lakni". Ugyan sokan már erre az évre az eurózóna széthullását jósolták, de a bölcs ember azt mondja: "hiszem, ha majd látom". Maradjunk annyiban, hogy az Unió intézményein belül komoly munka folyik a közös valuta megmentése érdekében és ebben továbbra is számíthatnak a legerősebb tagállamokra. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Németország gazdasága lassulni látszik és jövőre ott is választások lesznek. Emellett a görög, spanyol és olasz "betegek" állapotában sem fog gyors javulás bekövetkezni, hogy csak a legakutabb esetekről beszéljünk... Kínában az új állami vezetők eltökélt szándéka a növekedési pályára való visszatérés. Az arany utáni most éppen csökkenő lakosság keresletet a kormány részéről átmenetinek tartják. Az ipari minisztérium szerint 2015-ig a belföldi piac éves szinten legalább 1000 tonnára fog igényt tartani, amely 25 százalékkal több a tavalyi összmennyiségnél.
www.arteus-capital.com