Az országok olimpiai sikerét jelentős mértékben befolyásolja gazdasági helyzetük, ezt részletesen ebben a cikkünkben mutattuk be. A korábbi kutatások alapján az egy főre jutó GDP és a népesség mérete a legfontosabb tényezők, mivel ezek közvetett módon az ország sportcélú kiadásainak és a rendelkezésre álló tehetségek számának mérőszámai is tudnak lenni. Az 1. ábrán az 1996-2021 között az érmek szempontjából legsikeresebb országok láthatóak, amelyekre szinte kivétel nélkül teljesül, hogy a két tényező közül valamelyikben kimagasló erőforrásokkal rendelkeznek. Természetesen a direkt sportcélú kiadások vagy az igazolt sportolók száma még pontosabb mutató tudna lenni, viszont ilyen információ csak az országok szűk köréről áll rendelkezésre, így ilyenfajta elemzéshez nem lehetne használni. Emellett más tényezők is fontos szerepet játszanak, mint például a házigazda ország előnye, ahogyan arról azt már egy másik írásunkban is írtunk, amely jellemzően több érmet eredményez a rendező országnak – mint ahogy ez Párizsban is történt. Egyéb meghatározó tényezők közé tartozik a korábbi kommunista befolyás, valamint a vallási és kulturális háttér.
Mostani írásunk célja, hogy betekintést adjon az országok olimpiai teljesítményének hatékonyságába. Bár hiába tudjuk, hogy mely tényezők felelnek az olimpiai sikerért, az erőforrások hatékony felhasználása is szintén fontos kérdés. A hatékonyságelemzés az országok olimpiai érmeinek előállítását vizsgálva segít megérteni, hogy mely nemzetek használják fel legjobban az erőforrásaikat a sportsikerek eléréséhez. Ez az elemzés figyelembe veszi az olyan inputokat, mint például a lakosság száma, a gazdasági fejlettség, az edzői stáb minősége vagy a sportinfrastruktúra, és összeveti őket azokkal outputokkal, mint amilyen például az érmek száma. Az eredmények alapján láthatóvá válik, hogy egyes országok kevesebb ráfordítással is több érmet nyernek, míg másoknál a nagy befektetések ellenére kevesebb siker születik. Az ilyen elemzések rávilágítanak arra, hogy hol lehet javítani a sportfinanszírozási stratégiákon, az edzésprogramokon vagy az utánpótlás-nevelésen. Végső soron a cél, hogy minden befektetett erőforrás a lehető legjobb sportteljesítményt eredményezze.
Elemzésünkhöz 1996-2021 között megrendezésre kerülő olimpiai játékok eredményeit használtuk fel. Ez az időszak alatt, kevés kivételtől eltekintve, de viszonylag változatlan volt az országok összetétele, így lehetővé téve az teljesítmény több olimpiai cikluson átívelő elemzését. A 2. ábrán a vizsgált időszak alatt a legtöbb érmet nyert országok erőforrásainak átlagát mutatjuk be, amelyeket végül inputként használtunk fel az olimpiai érmek (output) megszerzésének hatékonyságvizsgálatkor. Outputként az érmeken felül a legjobb 8 helyezéseket is figyelembe vettük, természetesen súlyozva az értékesebb helyezéseket.
A hatékonyság elemzésünk eredményeit az 3. ábra foglalja össze. A hatékonyság mutató 0-100% közötti értéket vehet fel. Ezek alapján a rendelkezésre álló erőforrásokhoz képest Franciaország termelte a leghatékonyabban az olimpiai érmeket a vizsgált időszak alatt, 73,5 százalékos hatékonysággal. Ha megnézzük a párizsi játékok eredményeit, akkor a 2026-os adatokat felhasználva ez a hatékonysági mutató feltehetőleg még magasabb lenne. A franciákat szorosan Spanyolország követi 73,2 százalékkal, pedig a vizsgált időszakban az 1992-es barcelonai nem is szerepel. Az Egyesült Államok hiába rendelkezik mindkét input mutatóban nagy értékkel, hatékonyságát tekintve 73,1 százalékkal Franciaországtól és Spanyolországtól lemaradva a harmadik helyen áll. Kína hiába az elmúlt évtizedek második legsikeresebb országa volt a nyári olimpiai játékokon, hatékonyságát tekintve csak a 13. helyen áll 70,3 százalékú hatékonysággal.
A legkevésbé hatékony országok Irak 30,4, Tanzánia 31,8 és Uruguay 36,6 százalékos hatékonysággal. Ezek az országok jelentősen kevésbé szerepelnek jól a nyári olimpiai játékokon, mint ahogy azt erőforrásaik alapján várható lenne.
Magyarország a 32. leghatékonyabb ország volt a vizsgált időszakban 64,4 százalékos hatékonyságával Hollandia és Japán mögött.
Az eredmények alapján látható, hogy az inputtényezők bár fontosak az olimpiai érmek szempontjából, mégis kisebb erőforrásokkal is lehet hatékonyabban termelni az érmeket. Így hiába az Egyesült Államok végzett a vizsgált időszak alatt általában az éremtábla elején, mégis Franciaország és Spanyolország adottságaihoz képest több érmet tudott szerezni. Magyarország a vizsgált 144 ország közül elért 32. helye jónak mondható, de sportirányítás szempontjából bőven van lehetőség még tanulni a nálunk hatékonyabb országoktól.
Csurilla Gergely a HUN-REN Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézetének (KTI), illetve a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem kutatója
Baráth Lajos a HUN-REN KRTK KTI kutatója
Fertő Imre a HUN-REN KRTK KTI kutatója, illetve a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének állsápontjával.
Címlapkép forrása: Shutterstock
