A koronavírus–válság nyomán a gazdasági teljesítmény alakulását még a korábbiaknál is nagyobb figyelem övezi, ugyanis mind a visszaesés mértéke, mind a kilábalás gyorsasága országonként, szektoronként igen változatos képet mutat. A 2008–09-es pénzügyi és gazdasági válságot követően egy közel évtizedes növekedési ciklusnak lehettünk tanúi szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt, ami 2020-ban váratlanul megtört.
Az egyensúlytalanságok helyreállítása után a gazdasági növekedés felgyorsult, 2010 és 2020 között Magyarország az Európai Unió 27 országa átlagos gazdasági fejlettségének a 66 százalékáról a 74 százalékára jutott (a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-ben kifejezve). A pénzügyi-gazdasági válság utáni növekedési ciklus 2013-tól 2019-ig tartott Magyarországon, de igazán dinamikus csak 2017-től volt, és 2019 végére már a koronavírus-válságtól függetlenül is némi lassulás következett be.
Összességében az látható, hogy az említett konvergenciafolyamat nem eredményezte a területi egyenlőtlenségek tartós csökkenését,
a gazdaságban a főváros dominanciájának enyhülését, a legelmaradottabb térségek felzárkózását. Nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte is megfigyelhető trend, hogy a válság utáni gazdaságpolitika fókusza a nemzetgazdaságok versenyképességének javítására helyeződött, a területpolitika a metropolisztérségeket helyezte a középpontjába, miközben a klasszikus területfejlesztés kisebb hangsúlyt kapott.
A szakpolitika a magasnyomású gazdaság működtetésétől azt várta, hogy az erős keresleti nyomás révén a gazdaság visszatérhet a korábbi, magasabb pályájára. Magyarországon a keresleti nyomást a feszes munkaerőpiac, az alacsony (negatív) reálkamatszint, a gyenge deviza, a fegyelmezett költségvetés, az erős – döntően uniós és költségvetési források által indukált – beruházási dinamika, és a növekvő jövedelem-kiáramlás táplálta. Hazánkban és a tágabb régiónkban a munkaerőpiac nem csak a foglalkoztatás látványos növekedése révén vált feszessé, hanem a negatív demográfiai folyamatok, az aktív korúak számának csökkenése miatt is, amit az öregedő népesség és a munkaképes korúak külföldre vándorlása okoz, és a 2010-es évek első felében gyorsult fel.
Noha a 2020-ban kezdődő koronavírus–válság váratlan sokkot okozott a gazdaságnak, már korábban is kétségek merültek fel az elmúlt évtized végén realizált dinamika fenntarthatóságával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy szakmai–tudományos körök, illetve a Magyar Nemzeti Bank is egyre inkább sürgetik a versenyképességi fordulat előrehaladását. A probléma nemcsak makroszinten jellemző; a regionális tudomány képviselői is hangsúlyozzák, hogy még a leggyorsabban fejlődő régiók is erőforrás–korlátokba ütköznek a szakemberhiány és a technológiai kihívások miatt, de ez a szegényebb térségeket még régebb óta, még súlyosabban érinti.
A magasnyomású gazdaság makrofolyamatainak térségenként más–más vetületei voltak. Az egy főre jutó GDP tekintetében alacsony szinten, az országos érték 50–70 százaléka között stagnál Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok és Baranya megye, illetve Nógrád megye annak csak a 45 százalékát éri el. 2010 után látványos fejlődésnek indult Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és különösen Bács-Kiskun megye, továbbá Veszprém megye is javított a pozícióján. Hajdú-Bihar és Tolna megye kissé visszaestek az évtized elején elért fejlettségükhöz képest, ugyanakkor Zala megye jelentősen rontott pozícióján, Csongrád-Csanád megye pedig az országos érték háromnegyede körül stagnál. Pest megye esetében jelentős visszaesés tapasztalható, az országos átlag 80 százalékán Bács-Kiskun megye egy főre jutó GDP-jével került egyenlő szintre. Vas megye az évtized első felében még Fejér megyéhez hasonló pályát futott be, évről-évre közelítette az országos átlagot, de ezt követően fokozatosan visszaesett 86 százalékig, miközben Fejér megye valamint Komárom-Esztergom megye az országos szint közelében ingadoznak. Az országos átlagot tartósan egyedül Győr-Moson-Sopron megye haladja meg a fővároson kívül, 2016-ig egyre jobban eltávolodott tőle, de azóta visszaesőben van.
Az országos átlagos egy főre jutó GDP alakulását nagyban befolyásolja Budapest gazdasági növekedése, ami 2015-ig fokozatosan visszaesett, de utána újra felgyorsult, és fejlettsége mindvégig meghaladta az országos átlag kétszeresét.
Ne feledjük azt sem, hogy 2010-hez képest csupán Budapesten, Pest megyében és Győr-Moson-Sopron megyében nőtt a népesség, tehát az egy főre jutó GDP eredményére befolyással van az általánosan fogyatkozó népesség is, amelynek mértéke Békés, Baranya, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legsúlyosabb.
A 2010-es évtized utolsó éveiben tapasztalt magasabb gazdasági nyomás némileg átrendezte a területi folyamatokat Magyarországon. Ennek oka, hogy néhány gazdaságilag fejlett, feszes munkaerőpiaccal rendelkező megye, amelyek a gazdasági válság utáni időszak éllovasainak számítottak, növekedési lassulással néztek szembe:
a legsúlyosabban Győr-Moson-Sopron megye, de kisebb mértékben Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér és Vas megye is veszítettek korábbi lendületükből (az egy főre jutó GDP növekedési rátájának tekintetében).
Emögött egyrészt kedvezőtlen nemzetközi piaci folyamatokat feltételezhetünk (a járműipar globális nehézségei); másrészt az látszik, hogy egy-egy nagyberuházás csak átmenetileg képes lendíteni a térségek teljesítményén, mivel erős e térségek külső tőkefüggése; harmadrészt a humán tőke utánpótlásának nehézségei (például a határon átnyúló munkaerő-ingázás) egyre erősebb növekedési korlátot jelentenek. Úgy tűnik, hogy a 2010-es évek második felében az élenjáró vidéki térségek közül Komárom-Esztergom és Fejér megye tudta a legjobban megőrizni a pozícióit; illetve az újraiparosodó megyék közül leginkább Bács-Kiskun, Veszprém és Heves megye tudott bekapcsolódni a gazdasági vérkeringésbe.
Jelentősen javított a növekedési teljesítményén Budapest, a vidéki térségek közül Hajdú-Bihar, Baranya, Zala és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Látható, hogy a keresleti nyomás nagyrészt a fővárosban jelent meg, ugyanakkor a periférikus vidéki térségekben is éreztette a hatását a feszes munkaerőpiac. Itt főként extenzív bővülés ment végbe, ami a gazdasági mutatóikon a saját korábbi teljesítményükhöz képest jelentősen javított, ugyanakkor a relatív pozíciójukon ez már sokkal kevésbé érződik, mert a növekedés gyenge bázisról indult.
Folytatódott Budapestnek az elszakadása az ország többi részétől, így a területi egyenlőtlenségek újra egy magas szinten rögzültek.
Ha Budapest nélkül nézzük az ország többi térségét, akkor a területi egyenlőtlenségek csökkenését mérhetjük, aminek hátterében viszont nem kedvező folyamatokat találunk, hanem azt, hogy a legfejlettebb vidéki térségek lassulnak, miközben a leszakadó megyéink továbbra sem zárkóznak fel. Egy-egy nagyberuházás képes jelentős mértékben előre lendíteni a befogadó térség fejlődési pályáját, de helyi túlcsorduló hatások hiányában ez a lendület kimerülhet. Akár külföldi, akár hazai kormányzati forrásból származó beruházások fűtik is egy térség fejlődését, nehéz az endogén növekedési pályára ráállni, így a külső beruházók döntéseitől jelentős mértékben függő marad egy-egy térség teljesítménye. Mivel a megyék belső piaca viszonylag kicsi, e beruházási döntések hatása nagyon érződik a gazdasági fejlettségi mutatók dinamikájában. A legtöbb térség nemcsak a tőkedonorokkal szemben kiszolgáltatott, hanem a piaci folyamatok is jelentős hatást gyakorolnak, ami különösen a feldolgozóiparra erősen támaszkodó térségekben érződik.
A koronavírus-válság beköszöntével a gazdasági nyomás hirtelen megszűnt; de mint ahogyan korábban a növekedés, úgy a visszaesés is területileg igen változatos képet mutatott. Ha folyó árakon vizsgáljuk a GDP-t, akkor a nagyobb ütemű áremelkedés miatt a legtöbb térségben nem (vagy csak minimálisan) tapasztalunk visszaesést, de Komárom-Esztergom, Zala és Vas megyében így is jelentős veszteség látható 2020-ban. A KSH által folyó áron közölt GDP-adatokat a Magyar Nemzeti Bank GDP-deflátorának segítségével számítottuk át változatlan áras értékekre. Mivel a GDP-deflátor csak országos szinten áll rendelkezésünkre, a korrekció nem változtat a térségek egymáshoz viszonyított helyzetén.
A tervezési-statisztikai régiókat tekintve 2020-ban Budapest, a Közép-Dunántúli, valamint a Nyugat-Dunántúli régió szenvedte el a legnagyobb visszaesést,
a megyék közül különösen Komárom-Esztergom, Zala és Vas, illetve kisebb mértékben Tolna, Bács-Kiskun, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. A válság első évében a legenyhébb negatív hatás Pest, Somogy, Nógrád és Csongrád-Csanád megyében figyelhető meg, sőt, Jász-Nagykun-Szolnok megye még változatlan árakon számolva is növelni tudta a GDP-jét. Mivel a koronavírus-válság hatására a GDP sokkal nagyobb mértékben változott, mint a térségeink népességének eloszlása, az egy főre jutó GDP mutatójának területi különbségei is – néhány kivétellel – nagyjából hasonló képet mutatnak, mint az össz-GDP. Hozzá kell tenni azonban, hogy ebben az időszakban (2020-2021) Budapest jelentős népességvesztéssel, Pest és Győr-Moson-Sopron megye ennek ellenkezőjével nézett szembe. Százalékos arányaiban a fővároson kívül még Békés, Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya és Zala megyében volt 1%-ot meghaladó népességvesztés (2019-hez képest, a január 1-jei lakónépesség alapján). A jelentős népességnövekedés miatt így Pest és Győr-Moson-Sopron megyében az egy főre jutó GDP nagyobb mértékben esett vissza, mint a GDP volumen; ugyanakkor a jelentősebb népességcsökkenéssel szembesülő megyékben (különösen Budapesten, Tolna, Baranya, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megyében) az egy főre jutó GDP visszaesése tompított volt, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez jobban nőtt, mint az össz-GDP.
Noha a GDP-adatok területi bontásban csak 2020-ig állnak rendelkezésre, a foglalkoztatási adatokból némileg tudunk következtetni a térségeink 2021-es helyzetére. A fővárossal együtt tizenhárom olyan megyénk van, ahol a pandémia első és második éve után még nem állt helyre a 2019-es foglalkoztatottság. Két helyen, Komárom-Esztergom és Csongrád-Csanád megyében fordult elő, hogy a kezdeti visszaesést 2021-ben már kompenzálta a foglalkoztatottak számának növekedése. Veszprém, Somogy és Tolna megyében pedig ennek a fordítottja történt, mert 2020-ban nőtt a foglalkoztatottak száma, 2021-ben pedig csökkent, habár nagyságrendileg nem tűnnek túl nagynak ezek a változások.
Csak Pest, Győr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar megyében tudta mindkét évben meghaladni a foglalkoztatottak száma az előző évi létszámot.
E térbeli mintázatok alapján hasonló folyamatokat látunk, mint a 2008-09-es pénzügyi-gazdasági válság után láttunk, ugyanis a recesszió elsőként a fejlettebb térségekbe ért el, ott hirtelen, nagyobb gazdasági visszaesés következett be, a vidéki térségek válságállóbbnak tűnnek. Ezzel együtt az erősebb gazdaságú térségek hamarabb tudják helyreállítani a termelési kapacitásaikat, így újra képesek visszanyerni korábbi pozíciójukat. Mire a válsághelyzet tovagyűrűzik a periférikus térségekbe, a jobb helyzetben lévő megyéink gazdasága már új lendületet vehet.
A pandémia okozta krízisből való kilábalás során kívánatos lenne a magasnyomású gazdaság visszatérése, de ezt a legújabb nemzetközi fejlemények már felülírták. A nehéz külső körülmények mellett az extenzív bővülés humán tartalékai egyre inkább kiapadnak, velünk marad a munkaerőhiány, ezzel párhuzamosan a perifériákon megmaradnak a foglalkoztathatósági problémák, az államháztartás egyensúlya nagy mértékben romlik, és most már biztos, hogy a monetáris környezet is tartósan szigorodik (infláció, hozamszint).
Következésképpen a szűkülő lehetőségek miatt a hatékonyságra kell kiemelt hangsúlyt fektetni,
nagyobb szerepet kell szánni a termelékenység javulásának és az azt támogató humánerőforrás- és vállalkozói környezetnek, mert ez biztosítja Magyarország hosszú távú versenyképességét, illetve azt, hogy lépést tartsunk a tágabb régiónkkal és felzárkózhassunk az európai uniós fejlettségi szinthez. Mindez azonban nem garantálja a területileg kiegyenlített felzárkózást. Komoly hatékonysági veszteségeket jelent az, hogy mindössze két-három megye termeli meg az ország kibocsátásának a felét, a tíz legerősebb gazdaságú megyénkben keletkezik a GDP-nek közel a nyolcvan százaléka, míg a maradék húsz százalékon az ország megyéinek a fele osztozik, amelyek egyenként alig 2-2,5 százalékkal tudnak hozzájárulni az össz-kibocsátáshoz.
A cikk alapjául szolgáló tanulmányok: Koós Bálint (szerk.) Területi riport 2021. Budapest: Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, valamint Zsibók Zsuzsanna (2022): A magasnyomású gazdaság térbelisége Magyarországon. In: Pálné Kovács Ilona (szerk.): Emlékkötet Illés Iván 80. születésnapja alkalmából
Zsibók Zsuzsanna az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének munkatársa
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
