Bár még nincs vége a teljes projektnek, eddig egy szerencsés időszakban tudtak megvalósulni a Liget fejlesztésének elemei. Most viszont egy nehezebb időszak előtt állunk.
A 2008-as válság rengeteg nagy, a Liget projekthez volumenében mérhető ingatlanfejlesztést sodort el, például a kormányzati negyedet, a Hajógyári–szigetet, a Csepeli-sziget-csúcs fejlesztését, a Kopaszi gát eredeti elképzelését, a Duna Spirit beruházást. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi ennek az igazi oka. Ezek mind "város a városban" koncepciók voltak, mely közül például a Corvin negyed kifejlődött, a Marina-part és vidéke nem ökoszisztémaként, hanem inkább egyre növekvő lakóparkként alakult. 2008-ban csupán 15 évvel voltunk a rendszerváltás után, tulajdonképpen még nem nagykorú magyar piacgazdaságban, amikor 10-15 év átfutási idejű, a várost alapvetően átformáló fejlesztések voltak tervben. Most visszanézve ez kissé megmosolyogtatóan ambiciózus elképzelés volt. Úgy is megfogalmazhatnánk, hogy olyan helyzet állt elő, mint amikor egyetemről frissen kikerülve, 23 évesen beleugrik valaki egy 20 éves lakáshitelbe és arra alapoz, hogy sosem lesz olyan pillanat, amikor megváltozik az élethelyzete. 2013 környékén, amikor a Liget projekt ötlete megfogalmazódott, már túl voltunk a 2008-as válság mindent elsöprő tapasztalatain, jó pár politikai kurzusváltáson, és 2014-2015 elején már egy építőipari konjunktúra előtt álltunk. Nagyon szerencsés időpillanatban, komoly tanulságokkal magunk mögött bontakozott ki a Liget projekt. Azt látom, hogy akik ebben a termékeny időszakban gondolták ki a projektjüket, azoknak volt egy évtizede a megvalósításra. De a 2008-as purgatórium és az azt követő válságból való felállás mindenképpen kellett ahhoz, hogy egyáltalán lehessen ilyen léptékű projektekben gondolkodni.
Ez a beruházás sok hozzáadott értéket teremt?
A Ligetnél alapvető kérdés, hogy a klasszikus számviteli elvek alapján kell-e vizsgálnunk a projektet? Fontos-e az, hogy a ráköltött közpénz gazdasági értelemben megtérüljön, és ha igen, akkor mennyi idő alatt? Vagy lehet, hogy a kultúrába fektetett források megtérülését nem ilyen mérőszámok alapján kell megítélni? Jó példa erre egy közepes méretű városban az uszoda kérdése, amit drága felépíteni, drága fenntartani, éppen ezért nem véletlen, hogy nem üzemeltetnek uszodákat piaci alapon. Az a kérdés, hogy ha oda az összes iskolás eljár, és azon a településen mindenki megtanul úszni, akkor az egészséghez, a sporthoz való viszonyuk, a tehetségek megtalálása vajon mérhető-e kizárólag a beruházási költséggel? A Liget projektnél van erre számításunk, a kezdetektől fogva azt vállaltuk, hogy 10-15 éves időtávon termelődik olyan nemzetgazdasági többlet, ami miatt érdemes ebbe pénzügyileg is befektetni. 2013-ban már három párhuzamos fejlesztésről beszéltünk: ingatlan-, turisztikai-, és egy kultúrafejlesztésről. Ez a hármas jelenti a projekt misszióját. Szerettük volna, hogy nemzetközi minőségben jöjjön létre egy olyan épített környezet, amire büszkének lehet lenni, és ami 30 éves távlatban meghatározó lesz Budapesten. A turisztikai vonzerő is fontos, méghozzá, hogy legyen egy olyan célpont, ami miatt érdemes felszállni Glasgow-ban vagy Barcelonában a repülőre, és Budapestre utazni. A kultúrát pedig egy teljesen új minőségben, egy közvetítő közegen keresztül kell fejleszteni.
A turisztikai eredmények az üzemeltetés beindulásával lesznek mérhetők, túl vannak már a próbaidőn?
Vannak már mérőszámaink, a Magyar Zene Háza 2022-ben nyitott meg, az első egy évben 900 ezer látogató volt, ami az állatkert évi 1,1-1,2 milliós, a Széchenyi Gyógyfürdő 1 milliós, és a Szépművészeti Múzeum 500 ezres látogatószámához képest várakozáson felüli eredmény. Ezek ugyanis messze a legnagyobb tömeget vonzó intézmények Budapesten. Kisebb kulturális-rekreációs intézmények 30-40 ezer látogatóról tudnak beszámolni éves szinten. A Zene Házánál a külföldiek aránya közelíti az 50 százalékot. Bár ebben a pillanatban nem tudjuk kimutatni, hogy kifejezetten a Zene Háza miatt érkeznek-e már turisták Budapestre, mégis a személyes tapasztalatok, beszélgetések alapján azt látjuk, hogy a budapesti tartózkodási idő egyre hosszabbodik, az átlagos 2,3 éjszakáról 2,7-re növekedett. Emellett segített, hogy a Zene Házának nagyon komoly nemzetközi láthatósága épület fel, valamennyi mérvadó angolszász lap publikált róla, a TimeOut Magazin világ legjobb új látványosságai közé választotta, a Time Magazin pedig a világ legjobb helyeinek listájára tette fel. Olyan attrakciót kell nyújtanunk, amiért érdemes visszajönni Budapestre, eddig ugyanis nem létezett ez a folyamatosan változó ökoszisztéma. Ebben alkot igazán nagyot a Városliget az időszaki kiállításokkal, a kapcsolódó rendezvényekkel, egy 99 hektáros környezet folyamatos változásával, a Zene Házában megrendezett koncertekkel.
A kultúrafejlesztés az új intézmények megvalósulásával jön létre?
A kultúrkincsek átadása és a kulturális edukáció évszázadokon keresztül úgy működött, hogy létrehoztak erre a célra különböző tereket, ahová beköltözött egy múzeum. A tartalomfogyasztási szokásaink viszont megváltoztak az elmúlt 10 évben, az elmúlt 4-5 évben pedig még inkább. Azáltal, hogy gyakorlatilag korlátlanul elérhetővé vált az információ, rettenetesen felgyorsult a világ. Ami évszázadokon keresztül a tartalom, így a kulturális tartalom befogadásának csatornájaként működött, mostanra lassúvá és idejétmúlttá vált. A Zene Háza állandó kiállítása jó példa erre, öt év kutatómunkánk van abban, hogy az emberek jelenlegi tudásvágyával hogyan tudunk létrehozni egy fiatalok, és idősek számára is élményszerű kiállítást, ahol a képernyők előtt felnővő nemzedék is szívesen megjelenik, mert kíváncsi például a 360 fokos a vetítésre, vagy az interaktív, beszélő képernyőre. Persze mindezt úgy, hogy valódi kulturális tartalmat adjunk, ne csak öncélú digitalizáció legyen.
Egy nagy kísérlet előtt állunk éppen, a Néprajzi Múzeum állandó kiállítását kell úgy megterveznünk, - ami 2024 tavaszán nyit majd meg - hogy a hazai és nemzetközi néprajzi gyűjteményt vonzó tartalommá tegyük.
Ez számos területen nagy feladat, az oktatásügy is részben ezzel szenved, a klasszikus oktatási modell ugyanis már nem működőképes. A felmérések alapján, ha az első 3 másodpercben egy videótartalom nem ragadja meg a gyerekek figyelmét, akkor már egy 60 másodperces videót sem néznek végig. Oktatást nem lehet erre építeni.
Mire lehet számítani az Új Nemzeti Galériával kapcsolatban?
2018 óta folyamatosak az átadások a Városligetben, a Pavilonkerttel indultunk, utána átadtuk a környékbeli iskolásoknak létrehozott sportpályákat, megújult a Vakok kertje, elkészült az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ, a Szépművészeti Múzeum megújítása, a Millennium Háza, a 800 fős Múzeum Mélygarázs, a Nagyjátszótér, a Mőcsényi Mihály botanikus kert, a kutyás élményparkok, a Magyar Zene Háza, a Néprajzi Múzeum, a Ballon-kilátó. Sok különleges projekt, amelyek költsége a pár száz millió forinttól, a több tíz milliárd forintig váltakozott. Az új Nemzeti Galériára eddig 3,5 milliárd forintot kellett költeni, a tervek elkészültek, megtörtént a Petőfi Csarnok elbontása, a rekultiváció, stb. Jelenleg a Galériában vannak a magyar mesterek remekművei, a Szépművészeti Múzeumban pedig a nemzetközi mestereké. Ha az új Nemzeti Galéria megvalósul, akkor visszaállhat az eredeti állapot, és a magyar alkotások, amik a külföldi művészek hatásaira jöttek létre, egy helyre kerülhetnek, egyszerre lehet majd ezeket megtekinteni, ami együttesen óriási mágneshatással bír majd. Én személyesen is szeretem a Galéria terveit, remélem, hogy megvalósul, ezen a helyen és ezen tervek alapján. Túl vagyunk már jó pár tíz milliárdos léptékű épület megvalósításán, és azt látom, hogy a nagy volumenű projektekhez konjunktúrára van szükség, ami függ a nemzetközi környezettől.
Amíg a nemzetközi gazdaság nem talál magára, addig a magyarnak is komoly kitettsége lesz, és addig igen nehéz lenne megmondani, hogy egy 100 milliárdos léptékű kivitelezés mikor indulhat el.
Ugyanakkor továbbra is az építőipar a legnagyobb foglalkoztató Magyarországon, az 50 milliárd forintból létrejövő Néprajzi Múzeum egy hétéves időszaknak az eredménye, rengeteg munkát adva a tervezés, bontás, előkészítés, kivitelezés, kiállításépítésben tevékenykedő vállalkozásoknak.
Arra a kritikára, hogy az államnak pont most kellene aktívan megrendelnie, és nem akkor kellett volna, amikor húzott a gazdaság, mit válaszolna?
Nem az én tisztem, hogy ezt teljes egészében megítéljem. Az, hogy fűteni kell-e a gazdaságot, amikor egyébként is erős, egyfajta vélekedés, de azt gondolom, hogy az elmúlt 10 év konjunktúrájában nagyon sokat köszönhetünk annak, hogy az állam nem vett teljesen vissza a költekezésből. Ugyanakkor a hét szűk esztendőben egy kontraciklikus gondolkodás racionálisnak tűnhet. Jogászként azt tanultam, hogy mindig a törvények szelleme számít, azt kell nézni, hogy a jogalkotónak mi a célja. Az új építőipari törvény például célt adhat azoknak a folyamatoknak, amik egy konjunktúrában dráguláshoz vezettek, amik kontrollálatlanul zajlottak, és kialakulhat ezáltal a központi irányítás lehetősége, az állami szerepvállalás az építőiparon belül, illetve ezen keresztül annak a szabályozása is, hogy kell-e ennyit építeni, vagy egymáshoz képest mikor érdemes elkezdeni az egyes beruházásokat.
Mindenképpen meg kell várni az új törvényt, és ahhoz igazítani a további fázisokat?
Nincs ilyen döntés. Fontos, hogy kihangsúlyozzuk, hogy amit a törvény ma előír, annak megfelelően működik a Városliget Zrt.
Mégis sokkal drágább lett az, amit korábban megálmodtak.
Teljesen jogos elvárása a közvéleménynek a közpénzek esetén, hogy transzparensen látni szeretné, hogy mi, mennyibe kerül. Arra azonban a törvény sem tud pontos választ adni, hogy miként kell kezelni azt, ha a közvélemény már a tervek létrejötte előtt is szeretné ezeket a számokat látni. A piacon teljesen elfogadott, hogy a finanszírozó addig nem kérdezi meg az irodaház költségét, amíg legalább a tervek nincsenek meg. A beépíthetőség alapján a piaci standardok egy nagyságrendje megbecsülhető, de konkrétumot akkor lehet tudni, amikor annak az irodaháznak, lakóparknak vagy kereskedelmi egységnek a tervek alapján elindul a tendereztetése és beérkeznek az árak. Mi is kényszerbe kerültünk 2013-2015 környékén, amikor még azt sem tudtuk pontosan, hogy a Liget projektnek melyek lesznek a ténylegesen megvalósuló tartalmi elemei, mégis forint, fillér pontossággal, meg kellett volna mondanunk a költségét. Még bőven az elhelyezési tervpályázat előtt.
Látszik a minőségi javulás az új technológiák alkalmazásával? Csökkenhetnek a költségek?
Alapvetően kiszámíthatóbbá és gyorsabbá válhat a Liget projekt a technológia segítségével. Minden egységnyi idő, amit be kell fektetni az előkészítés alatt, az háromszorosan térül meg a kivitelezés során, és ezt az új törvény is érzékeli.
A fővárossal vannak most folyamatban lévő tárgyalások, akár a Liget projekt elemeivel kapcsolatban?
A fővárossal lokális szinteken, nem politikai téren, kifejezetten konstruktív, jó az együttműködés. A zöldfelületek kezelése a Főkert alvállalkozójával történik, a BKK-val is folyamatos az együttműködés, illetve a turisztikai területeik is egy olyan változó, pulzáló attrakciót vizionálnak Budapestre, mint a Liget projekt. A politikai álláspontokban továbbra sincs konszenzus, a főváros nem szeretné, hogy bármi is épüljön a következő időszakban, a kormány pedig azt képviseli, hogy a Liget projektnek előbb-utóbb el kell készülnie.
Kinél van a startpisztoly a következő ütemhez?
Kizárólag kormányzati döntésen múlik, hogy az építési engedéllyel rendelkező új Nemzeti Galéria első kapavágása meg tudjon történni.
A Magyar Innováció Háza és a Városligeti Színház egyelőre nincsenek napirenden?
Lépésről lépésre, nem egyszerre fog épülni minden, jelenleg a Galéria a legfontosabb, a legnagyobb és a legikonikusabb. Az Innováció Háza, mint a közlekedési múzeum filiáléja, egyfajta tudományos múzeumként tud majd sok embert vonzani. A Városligeti Színháznak történelmi múltja van a Ligetben, és egyedülálló gyerekszínházként fog megnyílni.
A Nemzeti Galéria költözésével a Várban felszabaduló terek hogyan hasznosulhatnak?
Erre a várkapitányság tudna válaszolni, a Budavári Palota egyébként hatalmas, majdnem félmillió négyzetméter. Ma még nincs a Magyar Nemzeti Galériának kiköltözési kényszere, de a folyamatban lévő Vár-rekonstrukció során, el fog jönni az ideje.
A Biódomról mi a véleménye?
Végtelenül szurkolok, hogy a Biodóm megvalósuljon az eredeti koncepció szerint. Többször bejártam az épületet, szerintem egy jó gondolat. Az, hogy a főváros egyik legnépszerűbb attrakciója az állatkert, a jó lokációnak is köszönhető. Ugyanakkor tudjuk, hogy az állatkert látogatása szezonális időtöltés, amire jó válasz lehetne a Biodóm. Egy ilyen grandiózus épület, kiváló szórakoztató központként tud működni.
A cikk megjelenését a Városliget Zrt. támogatta.
Címlapkép forrása: Liget Budapest / Mohai Balázs
