Még áprilisban írtunk egy átfogó cikket a pusztuló Nagykörútról, kikérve több szakértő és a kerületi önkormányzatok véleményét, amit egy interkatív képtárral is kiegészítettünk. Végigjártuk a legfontosabb budapesti útszakaszt, a világ egyik legtöbb utast szállító villamosvonalának nyomvonalát, és lefotóztuk az összes üresen álló üzlethelyiséget. A látvány finoman szólva is szomorú volt. A válság és a bevásárlóközpontok hatását le sem tagadhatná az egykor valóban népszerű Nagykörút. A Körút mára a gyorsbüfék, pénzváltók, turkálók és az üresen tengődő üzlethelyiségek fellegvára lett. A pusztuló kirakatok és a funkciótlan üzletek azonban nem csak itt, hanem a belváros több pontján, több útszakaszán is okoznak komoly vársképi problémát (pl. Kossuth Lajos utca, Rákóczi út), és egyben szomorú lenyomatai egy némileg talán elhibázottnak is nevezhető városfejlesztési koncepciónak, amit a hosszú távú gondolodáson kívül rengeteg célszerű és irracionális érv is egyaránt fűtött.
A Nagykörút pusztulásáról szóló összefoglaló cikkünket az alábbi linken olvashatják.Kattintson a térkép és a fotók közötti nyilakra (előző, következő) és járja végig a Körút üres üzleteit.
A rövid videóban egy nagyon fontos mondat is elhangzott Ughy részéről, aminek az értelmezésében még nem vagyunk tökéletesen biztosak, de reméljük egyre gondolunk a tanácsnokkal. Így szólt, "Megpróbáljuk egy picit a belvárosi plázák mellől elszippantani a bérlőket." Azt feltételezzük, hogy itt Ughy igazából a plázákban bent lévő bérlőkre gondolhatott, és nem azokra akik a környezetében működnek. Miért is fontos ez? Hát azért, mert a rendszerváltás óta szinte senki sem fáradozott azon, hogy valóban élhető és egészséges összhangot teremtsen a budapesti belváros kiskereskedelmében, mármint ami az utca és a plázák közötti ellentétet, avagy egységet jelenti. Lerágott csont már, hogy bezzeg Bécsben egy, "fél kerületet elfoglaló" pláza sincs a belvárosban, legfeljebb néhány nagyobb üzletház. Ennek megfelőlen gyönyörűen fel is vannak újítva a minőségi kiskereskedelemre tökéletesen alkalmas régi épületek. Mondjuk boldogak lehetnénk, ha csak ez az egy különbség lenne a két város között.
Ezzel szemben nálunk a nagy üzletláncok inkább a kényelmes bevásárlóközpontokat választják, amik nemhogy közel találhatóak a belvároshoz, hanem konkrétan ott vannak a belvárosban. Elég ugye csak az említett Nagykörútra gondolni. De nincs is ezen igazából mit csodálkozni, hiszen az üzleti világ (ezen a szinten) racionális. Ha megérné a cégeknek lepusztult épületeket felújítani a belvárosban (pl. Il Bacio), mert a gazadsági számítások ezt alátámasztják, akkor ezt tennék, de nem éri meg. Sem saját használatra, sem spekulatív alapon.
A Városépítési Főosztály blogján megjelent bejegyzés felvezetője szintén érzékletesen írja körül a problémát, "Kihasználatlan, üres üzlethelyiségek, lepukkant kirakatok, szedett-vedett utcai látkép - Budapestnek ez a nyavalyája nem csak vizuálisan ront a városon, de gazdaságilag is jelentős probléma, hiszen miközben az önkormányzatok és magántulajdonosok elesnek az ingatlanokból származó bevételektől, rengeteg fiatal, feltörekvő vállalkozás, szervezet tengődik bázis nélkül, a magántulajdonok magas bérleti díjai között."
"Az már óriási sikert jelentene, ha összejönne 20-30 üzlet, amire lehet pályázni, de ehhez először rendeleti szinten is módosítani kell a feltételeket. Jelenleg nagyon kötöttek a vagyonrendeletek, és hiába mutat hajlandóságot egy önkormányzat a közösségi terek megnyitására, amíg a szabályozás ezt nem teszi lehetővé" - magyarázza saját blogjukon Finta Sándor, hogy miért is kellene megváltoztatni a válság előtti korból származó, profitorientált vagyonkezelési gyakorlatot.
Egy apró, de annál fontosabb kezdeményezés most végre útnak indult. Példaértékű ez Budapesten, főleg úgy, hogy nem csak a civilek, hanem a Főváros is részt vesz benne. Mi mindenképp abban bízunk, hogy a belvárosi (utcafrontos) kiskereskedelem, szolgáltatás és vendéglátás érdemben fog tudni élénkülni a közeljövőben, még akkor is, ha az egyik legnagyobb problémát jelentő belvárosi parkolás kérdésére még vélhetően sokáig nem kapunk megnyugtató választ. A belvárosi bevásárlóközpontoknak pedig távolról sem kívánjuk a vesztét, hiszen az elmúlt 15 évben kikerülhetetlen elemeivé váltak a fővárosi körforgásnak, valamint a még mindig gyerekcipőben járó kapitalizmusunk és a hozzá tartozó igyényeink indokolják a létezésüket. Az emberek szeretik a plázákat. Mi pedig várjuk a program eredményeit és Budapest megújúlását.
