Bár az ország általános társadalmi adatai, mint például a népesség száma továbbra is lesújtó, vagyis erősen csökkenő tendenciát mutat (a 2001-ben mért közel 10,2 milliós lakónépesség után 2011-ben ez a szám mindössze 9,94 millió, vagyis mintegy 260 ezerrel kevesebb), vannak olyan szegmensek, többek között a lakásállomány, és a lakásállományon belül több terület is, ahol rengeteg pozitívum tapasztalható a népszámlálások között eltelt időszak tekintetében.
Egyre több lakás van az országban, és egyre jobban felszerelt a lakásállomány. Ezt persze balgaság lenne bárki részéről is különösebb sikerként elkönyvelni, hiszen kevés ennél alapvetőbb fejlődési folyamat létezik egy magát fejlődőnek tekintő gazdaságban. Az lenne inkább meglepő, sőt megrendítő, ha ez nem így lenne, és mondjuk 2001-hez képest csökkent volna a vízöblítéses WC-vel ellátott lakások száma. Mindenki megnyugodhat, ennyire azért nem romlott "az elmúlt nyolc évben" a gazdasági helyzet.
Azonban a lakások számának növekedésével és a lakosság csökkenésével párhuzamosan egyre kevesebben élünk a rendelkezésünkre álló lakásokban, vagyis folyamatosan csökken az egy lakásra jutó lakók száma, ami újabb jele a jóléti társdadalom formálódásának. A friss házasok közül így egyre kevesebbeknek kell valamelyik szülői fészekben kezdeni az életet, és a válásból fakadó szétválások után is jut lehetőség arra, hogy az egykori férj és feleség ne ugyanabban a konyhában készítse a reggelijét hétvégén. Szociológus szemlélettel ehhez azért érdemes lehet egy olyan megjegyzést fűzni, hogy a jólét növekedése (bár ezt az elmúlt pár évben nem igazán tapasztaljuk) és a különélés lehetősége esetleg indikátorai lehetnek több válásnak is, hiszen egyre többek számára elérhető és megteremthető a külön lakásban való élet. Ezeknek az összefüggéseknek a boncolgatását azonban meghagynánk a szakembereknek.
Százezerrel több a "nem lakott" lakások száma
Az elmúlt évtizedek adatait vizsgálva jól látható, hogy a "nem lakott" lakások száma folyamatos növekedésben van mind Budapest, mind országos tekintetben. Egy korábbi elemzésünkből pedig az is kiderül, hogy a KSH értelmezése szerint, mit is takar a "nem lakott" lakás fogalma. Értelemszerűen ide tartoznak a ténylegesen üresen álló lakások (ez 2001-ben mintegy 75%-os arányt tett ki az összes "nem lakott" lakáson belül), valamint a más célra használt lakások, melyeket elsősorban irodaként, orvosi rendelőként és egyéb hasonló szolgáltatások végzésére tartanak fent a tulajdonosok. De itt tartják számon a másodlagosan használt lakásokat is, melyek jellemzően olyan tulajdonosokhoz tartoznak, akik ingáznak két város között, és bár mind a két helyen van saját lakásuk, csak az egyik lakhelyük számít életvitelszerű tartózkodási helyüknek. Végül, de nem utolsó sorban a csak üdülésre használt ingatlanok is itt kerülnek elszámolásra.
A népszámlálásról A 2011. évi népszámlálást október 1. és október 31. között tartották hazánkban. Mai értelemben vett népszámlálást 1869 óta tartanak Magyarországon, általában 10 évenként. Az idei a 15. lesz a sorban. Az ország területén számba vettek minden természetes személyt, azaz mindazokat a magyar állampolgárokat, akik az ország területén élnek, vagy átmenetileg külföldön tartózkodnak, de Magyarországon bejelentett lakóhellyel, vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek. Ide tartoznak még az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó EGT (Európai Gazdasági Térség) állampolgárok, harmadik országok állampolgárai, és a hontalan személyek. Mivel az összeírás hivatalos elnevezése "nép- és lakásszámlálás", az adatfelvétel során számba vettek az ország területén minden lakást, lakott üdülőt, egyéb lakóegységet. Nem maradtak ki a közösségi éjszakai elhelyezést szolgáló intézmények sem, amelyeket "intézetek" néven foglalnak össze. Dr. Vukovich Gabriella, a KSH elnöke, a szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt megjelent előzetes adatok alkalmával tájékoztatott a népszámlálás menetéről. 2011 októberében csaknem 40 ezer számlálóbiztos közel 4,4 millió lakást keresett fel, hogy adatokat gyűjtsön hazánk népességének társadalmi-demográfiai-gazdasági jellemzőiről és lakásviszonyairól. 827 ezer lakásból 2 millió személyről érkezett a KSH-ba interneten kitöltött kérdőív, több mint másfél millióan pedig saját maguk töltötték ki a papír kérdőívet.
Budapesten az 1946 előtt épült bérházak és villák lakásai, a megyeszékhelyeken a szocialista építészet panelcsodái, a községekben és nagyközségekben pedig az 1990 előtt épült lakások vegyesen dominálnak. Budapesten az 1946 előtt épült lakások aránya 33,2% a teljes állományon belül, míg az 1960 és 1990 közötti erőltetett lakásépítési időszakban az összes lakás 43,1%-át húzták fel. A rendszerváltást követően azonban a kenyér árával teljesen ellentétes irányba változott az épített lakások száma, vagyis erősen csökkenő tendenciát vett. Az 1990 óta átadott lakások, vagyis az elmúlt 20 év lakásépítése az állomány 16%-át adja.
Az elmúlt évtizedet a lakásállomány megújulását tekintve, kicsit sem meglepő módon, Budapest nyerte. A fővárosban 11 százalék fölött van a 2001 óta épült lakások aránya a teljes állományon belül, míg a megyeszékhelyeken ez a mutató 10,4 százalék, a községekben pedig éppen, hogy eléri a 7,5 százalékot. Ugyanakkor nem árt megjegyezni, hogy míg Budapesten elsősorban gazdasági érdekből építettek lakásokat a vállalkozások, addig a kisebb vidéki településeken túlnyomó részt magánberuházásokról beszélhetünk. Bár az adatok 2011 szeptember végi állapotot tükröznek, a lakásépítési piaccal kapcsolatban nem kell attól tartani, hogy a végső arányokat érdemben befolyásoló adatok nem kerültek be a rendszerbe.
Emelkedő minőség
Bár a felvezetőben a gazdaságnak és a növekvő (néha stagnáló) gazdagságnak tulajdonítottuk a lakások felszereltségének javulását, ami részben helytálló is, ám nem szabad elfeledkezni a szabályozás erejéről sem. Fejlődés ide, szabályozás oda, annyi bizonyos, hogy hazánkban népszámlálásról népszámlálásra, több és több hálózati vízvezetékkel, meleg folyóvízzel, vízöblítéses WC-vel és közcsatornával ellátott lakás található.
