Magyarország orosz gázimportjára is hathat a friss brüsszeli döntés

Az ügy hátterében egyrészt a német Uniper által a Gazprom ellen megnyert 13 milliárd eurós választottbírósági kártérítés áll, amelyet az uniós jog szerint végre kellett volna hajtani, akár a Gazprom megmaradt európai gázvásárlóival szemben is. Ezt a kockázatot azonban a magyar kormány egy tavaly május végi, rendkívüli sürgősségű rendelettel megakadályozta, amely megtiltotta az MVM-mel szembeni végrehajtást. Később derült ki, hogy ezen kormányrendelet nyomán a lengyel Orlen is sikertelen kísérletet tett arra, hogy az MVM a Gazprom helyett neki fizessen 350 millió eurót.

Ha ezek a végrehajtási kísérletek sikerültek volna, könnyen belátható, hogy az orosz fél azonnal leállította volna a gázszállítást az MVM felé.

A fentiekkel párhuzamosan egy másik szálon is futott a történet. Annak a gyökere az, hogy az Unió és 26 tagállam 2024. június 26-án nyilatkozatot írt alá a Komsztroj-ítélet jogi következményeiről, amelyben a Bíróság kimondta, hogy az Energia Charta Egyezmény (ECT) választottbírósági záradéka nem alkalmazható egy tagállam és egy másik tagállam befektetője közötti, az utóbbi által az első tagállamban eszközölt beruházással kapcsolatos jogvitákra.

Ez a nyilatkozat kiegészítette azt a megállapodást, amely megerősítette az Unió régóta fennálló álláspontját, miszerint az Energia Charta Egyezményben foglalt választottbírósági záradék nem alkalmazható - és soha nem is alkalmazható - egy uniós befektető és egy uniós ország, illetve az Unió közötti kapcsolatokban.

Ugyanezen a napon Magyarország egyoldalú nyilatkozatot fogadott el, amelyben azt állította, hogy a Komsztroj-ítélet csak akkor léphet hatályba az EU-n belüli beruházó és állam közötti jövőbeli választottbírósági eljárásokban, ha az Energia Charta Szerződést módosítják. Emiatt a Bizottság 2024. július 25-én kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, mivel az egyoldalú nyilatkozat ellentmond a Bíróság határozatának, valamint az Uniónak a harmadik országok választottbíróságaival és bíróságaival szembeni álláspontjának.

Most ez a kötelezettségszegési eljárás a második szakaszba lépett, mert a Bizottság úgy véli, hogy a magyar hatóságok által válaszukban kifejtett megfontolások egyike sem foglalkozik a felszólító levélben megfogalmazott aggályokkal. 

Ezért a Bizottság ezért úgy döntött, hogy indokolással ellátott véleményt küld Magyarországnak,

amelynek két hónap áll rendelkezésére a válaszadásra és a szükséges intézkedések megtételére. Ellenkező esetben a Bizottság dönthet úgy, hogy az ügyet az Európai Unió Bírósága elé utalja.

Ez tehát a kötelezettségszegési eljárás második lépcsőfoka, amelynek célja, hogy Magyarország felhagyjon az uniós joggal ellentétes álláspontjával. Ha a magyar kormány továbbra sem módosítja álláspontját, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat az ügyben.

És miért fontos mindez Magyarország számára?

Ha az ügy bíróság elé kerül, az Európai Unió Bírósága (EUB) vizsgálni fogja, hogy Magyarország megsértette-e az uniós jogot azzal, hogy eltért a Komsztroy-ítélet értelmezésétől és ezzel megsértette az uniós választottbírósági joggyakorlat egységét. Ha az EUB megállapítja a jogsértést,

Magyarországot kötelezhetik a jogszabály módosítására és az uniós álláspont elfogadására. Ez akár az MVM és a Gazprom közötti hosszú távú gázszállítási szerződés teljesítésére is hathat, ha közben az uniós választottbírósági eljárások nyomán végrehajtások indulnak.

Ha a magyar kormány nem teljesíti az ítéletet, az EU újabb jogi lépéseket tehet, például pénzbírságot szabhat ki.

Címlapkép forrása: EU