A legtöbb területen a digitalizáció megjelenése demokratizálta a szolgáltatásokat, a költséges munkaerő kiváltásával, a folyamatok hatékonyságának növelésével elérhetőbbé, olcsóbbá váltak a termékek, szolgáltatások. Ugyanez igaz lehet az ügyvédek esetében is, vagy itt eltérő tendenciák érvényesülnek?
Kétségtelen, hogy az ügyvédi szakmát is utoléri a digitalizáció, de nem tartom valószínűnek, hogy hasonlóképpen forgatja fel, mint például a pénzügyi szektort, ahol a digitális megoldásokat szállító fintechek egyre csábítóbb ajánlatokkal vonzzák magukhoz az ügyfeleket. Vannak olyan területek, ahol a szoftverek, digitalizációs megoldások kiváltják majd az ügyvédek munkáját, például elképzelhetőnek tartom, hogy lakásbérleti szerződéseket vagy egyszerűbb adásvételi szerződéseket meg lehet majd kötni egy applikáció segítségével, így kiváltva egy ügyvéd munkáját és költségét.
Vannak azonban olyan területek, ahol nem látom, hogy a digitalizáció érdemi változást hozna, különösen a büntetőjog, peres ügyek, családjog területén. Itt először az egész intézményrendszernek kellene felkészülnie arra, hogy valaki úgy tudjon eljárni, hogy meg se kelljen jelenni a bíróságon vagy egy hivatalban. Vagy például mai fejjel elég nehéz azt elképzelni, hogy valakinek a jogvitáját majd egy algoritmus fogja eldönteni. Ezeken a területeken nem tartom valószínűnek, hogy a digitalizáció markáns áttörést hozna.
Ugyanakkor az üzleti-gazdasági jog területén látok teret a digitalizációs megoldások előretörésére, de azért itt is árnyaltabb a kép. A HP Legal-nál is használunk olyan szoftvereket, amelyek jelentős terhet, feladatokat vesznek át az ügyvédektől, gondolok itt a jogi átvilágítási, a compliance, vagy adatkezelési feladatokra. De ez nem jelenti azt, hogy az ügyvéd szerepe marginalizálódik, és helyettesíthetővé válik. Amit át tudnak venni a szoftverek, azokat passzoljuk át, de lesz egy olyan rész, ahol az ügyvédi működés nélkülözhetetlen marad.
A magyar jogi piacon melyek azok a területek, ahol létjogosultságuk van a digitális megoldásoknak és melyek azok, ahol nem? Hol növelhető a hatékonyság szoftverekkel?
Ez nagy részben attól függ, hogy milyen komplexitású ügyről beszélünk. Nyugat-Európában, az USA-ban használnak olyan applikációkat, szoftvereket, amelyek például egyszerűbb bérleti vagy adásvételi szerződésekhez előre feldolgoznak bizonyos adatokat, vagy gazdasági társaságok megalapítását lehetővé teszik mindenféle ügyvédi közreműködés nélkül. A magyar piacon ezek egyelőre nagyon kis számban vannak jelen, de kisebb súlyú ügyeknél a jövőben előjöhetnek.
De amikor egy zöldmezős beruházást kell létrehozni, mondjuk fel kell építeni egy naperőművet, egy logisztikai központot, egy élelmiszerfeldolgozó üzemet vagy egy irodaház komplexumot, akkor egy több ezer oldalas szerződésállomány 30-40 különböző típusú szerződését nem lehet algoritmusokra bízni.
Az egyszerűen nem életszerű, hogy leül három ügyvéd, elkezd egy szoftverbe bevinni adatokat, és a rendszer a végén kiad 30-40 különböző típusú szerződést.
A mi irodánk olyan ügyekkel foglalkozik, mint a projektfinanszírozás, vállalatfelvásárlások, zöldmezős beruházások, és egyéb komplex üzleti jogi tanácsadás. Ezekben az ügyekben az említett szoftveres megoldások nagyon kis szeletet hasítanak ki. Például amikor ott ül 20 ember egy tárgyalóasztalnál és a maguk üzleti nyelvén megfogalmaznak öt-hat különböző álláspontot, azt le kell fordítani a megfelelő jogi formulákkal, kifejezésekkel a szerződés nyelvére – adott esetben angolul – úgy, hogy tényleg az jöjjön vissza a tervezetben, ami az ő fejükben megszületett, és amire végül kezet ráztak. Ez egy rendkívüli kihívást igénylő intellektuális jogi munka, ami rendkívül magas hozzáadott értéket képvisel egy üzleti tranzakció során. Márpedig ezt a hozzáadott értéket egy algoritmus nem fogja megteremteni.
A digitalizáció sok tekintetben segíteni fogja a munkánkat, elsősorban például a jogi átvilágításoknál, a compliance jellegű vizsgálatoknál, ahol át kell világítani egy több ezer oldalas szerződésállományt, vagy át kell nézni többezer e-mailt, hogy felderítsük a jogi kockázatokat. Erre vannak szoftveres megoldások, keresőszavak, algoritmusok. De végül azt, amit az algoritmus kiad, nekem, az ügyvédnek kell értékelni és elemezni, hogy ebből kerekedik-e bármilyen jogi kockázat, vagy az, amit az algoritmus kiszűrt, teljesen használhatatlan. Az emberi tényezőt itt sem lehet majd negligálni, de a munkánkat ez meg fogja könnyíteni.
Azokat a területeket, ahol olyan mértékű lesz a digitális penetráció, hogy ha nem is ingyenessé, de sokkal olcsóbbá teszi az olyan szolgáltatásokat, mint a cégalapítás, ingatlan bérlet vagy adásvétel stb., át kell engedni a technológiának.
De van egy határ, ahol már felmerülnek jogi kérdések, és előbb-utóbb egy jogászt is be kell vonni. Ezeken a területeken is ellát majd a technológia egyfajta asszisztenciát, de itt a beruházási költségek és az ügyvédi munka magasabb hozzáadott értéke miatt már inkább a szolgáltatás drágulásáról beszélhetünk.
A digitalizáció a legtöbb iparágban a hatékonyság növekedésével jellemzően elérhetőbbé tette a szolgáltatásokat, termékeket. Mennyire számolnak azzal az ügyfelek az ügyvédi irodák esetében, hogy itt bizonyos területeken ellentétes tendencia fog érvényesülni?
Azoknak a szoftveres megoldásoknak, IT-háttérnek, ami minden komolyabb jogi szolgáltatást nyújtó cégnél megvan, van egy beruházási költsége, amit valakinek viselnie kell. A kisebb jelentőségű ügyekben lényegében nem is a díjak fognak csökkenni, hanem nem lesz szükség a klasszikus ügyvédi közreműködésre.
Azon a területen viszont, ahol mi is dolgozunk, növekedniük kell az ügyvédi munkadíjaknak. Egyrészt, ahogyan korábban említettem, az ügyvédnek van egy nagyon magas hozzáadott értéke egy üzleti tranzakcióhoz, másrészt mögötte áll egy olyan használható szoftveres támogatás, ami szintén komoly értéket jelent. Ez a kettő nem eredményezheti azt, hogy az üzleti-gazdasági jog ezen szegmensében csökkenjenek az ügyvédi munkadíjak.
Mit jelent ez a piaci szereplőkre nézve? Magyarországon számos olyan kisebb iroda működik, amelyek éppen a digitalizálható, kisebb munkákra szakosodtak.
Ma Magyarországon van 10 ezer ügyvéd, csak Budapesten 8 ezer, ami tovább nő a bejegyzett kamarai jogtanácsosokkal. Ezzel szemben Ausztriában például csak 6 ezer ügyvéd dolgozik. Ráadásul a magyar irodák tevékenységének nagyobb részét pont az olyan típusú ügyletek teszik ki, amelyek a digitalizációval kiválthatók. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy ezeknek le kell húzniuk a rolót, egyszerűen arra fogja őket késztetni, hogy alkalmazkodjanak az új viszonyokhoz, tovább képezzék magukat, de kétségtelen, hogy várható egy lemorzsolódás.
Személetmódváltásra lesz szükség. Rengeteg jó kolléga van, akik ezt fel fogják ismerni, képezik magukat, felveszik a fonalat, specializálódnak. De azok, akik nem tudnak alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, vagy nem akarnak, valószínűleg nem fognak tudni tevékenykedni ebben a szakmában.
Viszont azoknál a területeknél, ahol az ügyvédi munka hozzáadott értéke megjelenik, mindenképpen lesz egy nagy fokú felértékelődése az ügyvédi és a jogi tanácsadói szolgáltatásoknak.
Tudna példát mondani olyan gazdasági döntési szituációkra, ahol az ügyvéd kiemelt szerepet kaphat a közeljövőben?
Aktuális példát tudok mondani, ami egyre inkább jellemző lesz majd az ügyvédi szerepvállalásra: egy szerződéses elszámolásánál az ügyfelünk amerikai üzleti partnere kalkulált egy összeget a szerződés megszüntetéséért, mi pedig kértük, hogy indokolja ezt, ehelyett csak azt a választ kaptuk, hogy az ő számításai szerint ez a végösszeg. Felhívtuk az ügyfél figyelmét, hogy jó eséllyel blöffről van szó, ezért mi is végeztünk egy számítást az ügyféllel együtt. Az általunk számított elszámolási összeg természetesen jóval kedvezőbb lett. A tárgyalás végén valahol a két összeg között egyeztünk meg, amiből az ügyfél látta, hogy egy nagyon komoly hozzáadott értéket kapott: jobb áron elértük, amit szerettünk volna, egy olyan területen, ahol ő nem rendelkezett azokkal a háttérinformációkkal, amivel egy ügyvédi iroda igen. Mi nem egy ötven oldalas memót készítettünk az ügyfélnek, aminek se eleje, se vége, hanem segítettünk megoldani a problémáját.
Az ügyvéd tehát egy „trusted advisor” kell legyen, egy stratéga, aki az ügyféllel együtt hozza meg a döntést. Ahhoz, hogy együtt hozzuk meg a döntést az ügyféllel, az kell, hogy mi is átlássuk az üzleti tranzakciót, továbbá lássuk, melyik az a struktúra, ami a legkedvezőbb eredményt fogja hozni az ügyfél számára.
Számos olyan döntéshelyzet adódik egy üzleti tranzakció során, amit csak egy ügyvéd lát meg, vesz észre, üzleti szempontból nem is gondolnak rá, és az ügyvéd tudja rá a helyes választ vagy tudja megtalálni rá a helyes választ.
Mennyire tanítható ez a képesség, a jogi egyetemről kikerülő fiatalok mennyire vannak erre kiképezve?
Ez a fajta képzés teljes egészében hiányzik a magyar jogi oktatásból. Éppen ezért a HP Legal-nál nem az a fő feladata egy ügyvédbojtárnak, hogy a földhivatalba menjen és iratokat kérjen ki, vagy egy virtuális adatszobából naphosszat dokumentumokat töltsön le az ügyvéd számára, hanem egyedi jogi stratégiai gondolkodásra képezzük ki őket.
Sokszor ugyanakkor azt érzékeljük, hogy nincs meg a jelöltek részéről az a kitartás, ami egy ilyen komplex, összetett stratégiai gondolkodás elsajátításához kell. A világ nagyon felgyorsult, a fiatalok ahhoz vannak hozzászokva, hogy minden azonnal történik, ezt is gyorsan akarják. De ehhez a stratégiai gondolkodáshoz, az elismert ügyvédi státusz megszerzéséhez évek, évtizedek kellenek, ami elriasztja őket. Nagyon komoly karriervágy kell ahhoz, hogy valaki éveken keresztül talpaljon, hogy végül ezt a komoly szakmai elismerést kivívja, miközben a környezete azt sugallja, hogy minden egy karnyújtásnyira van és gyorsan elérhető.
A cikk megjelenését a HP Legal ügyvédi iroda támogatta.
