Itt már több száz milliárdos különbségekről beszélünk.
Az alábbiakban azt mutatjuk be, hogy ha idén januártól a 2014 tavaszáig folyamatosan "zsebben lenne" az EU/IMF-megállapodás, akkor különböző forgatókönyvek alapján milyen összes kamatkiadással számolhatnánk az időközben kibocsátandó állampapírokon. Az előzőekkel ellentétben itt nem a teljes futamidőn elszenvedett többlet kamatterhet számítjuk ki, hanem a 2012 elejétől számolt bő két éves időszak alatt felmerült többletkiadást. Variációk a védőhálóra
Azt vettük alap forgatókönyvnek (I.), amit a kormány többször is hangsúlyozott, miszerint a hitelkeretből nem hívna le pénzt az állam még akkor sem, ha annak becsült átlagos kamata 3% körüli lenne a jelenlegi 8-8,5%-os állampapírpiaci (devizaalapú) hozamokkal ellentétben. Kalkulációink során a tavaly év végén érvényes adósság lejárati szerkezetből indultunk ki, amelyen felül diszkontkincstárjegyek folyamatos kibocsátásával is számoltunk a kamatkiadások teljesebb bemutatása érdekében. Éppen emiatt az éves várható állami kamatkiadások mértékétől mind forintban, mind devizában eltekintettünk (az államháztartás várható elsődleges többlete pedig csökkenti a finanszírozandó tételek nagyságát). Azt feltételeztük, hogy a hitelkeret megléte már leszorítja az állampapírpiaci hozamokat, illetve a forintot is erősebb pályán tartja. Mindezek mellett számításaink szerint kb. 760 milliárd forintnyi kamatterhe lenne a következő két évben az új adósságelemek kibocsátásának.
Ha már az olcsó devizaalapú forrásoknál tartunk, hasznos megvizsgálni azt is, hogy milyen kamatkiadásokkal nézne szembe az ország akkor, ha nemcsak az első nemzetközi hitelcsomagból származó adósságelemeket törlesztenénk a második hitelkeretből 2014 tavaszáig, hanem az összes többi, devizaalapú adósságelemet is (III.). Amint láthatjuk, ez az első forgatókönyvhöz képest bő 150 milliárd forintos kamatmegtakarítást jelentene a következő választásokig.
Végül azt is bemutatjuk (IV.), hogy mi történne akkor a kamatkiadásokkal, ha egyáltalán nem jönne létre az EU/IMF-megállapodás, azaz végig a piacról próbálnánk meg biztosítani az adósságfinanszírozást. Természetesen szinte lehetetlen előre jelezni, hogy a piac tartósan tolerálna-e egy EU/IMF-megállapodás nélküli gazdaságpolitikát, és ha igen, akkor azt milyen piaci kondíciók mellett. Éppen emiatt a negyedik forgatókönyv erősen hipotetikus feltételezésekre támaszkodik az állampapírpiaci hozamkörnyezet (kissé 10% feletti) és a várható euró/forint árfolyam (konstansan 320) tekintetében, igazodva egy januári piaci felmérésünk eredményeihez.
Mindezek mellett azt láthatjuk, hogy ez a forgatókönyv mintegy 375 milliárd forinttal kerülne többe az államnak annál, mint ha a vizsgált időszak egésze alatt rendelkezne a nemzetközi védőhálóval. Amennyiben a két egymáshoz képest leginkább szélsőségesnek tekintett forgatókönyvet vizsgáljuk (minden devizalejáratot EU/IMF-keretből törlesztünk, illetve végig nincs megállapodás), hatalmas, 528 milliárd forintos kamatkiadási többletet okozna, ha két évig tisztán a piacokról erőltetnénk az adósságfinanszírozást védőháló nélkül.
Szuverenitás és megszorítások
A fentiekből sok egyéb mellett az alábbi három következtetés is levonható. Ha a kormány már figyelembe vette az elmúlt időszakban megemelkedett állampapírpiaci hozamkörnyezet kamatkiadásokat, illetve államháztartási hiányt növelő hatását, és ebből vezette le a most tervezett 140 milliárd forintos újabb költségvetési megszorító csomagot, akkor ezt a mértékű kiigazítást könnyen "meg is spórolhatná" egy nagyon gyors EU/IMF-megállapodás megkötésével. Ez egyébként a 2013-tól mutatkozó költségvetési lyukakat is jelentősen csökkenteni tudná, így a legújabb adórendszerbeli ötletek végrehajtása helyett az eddigi átalakítások "finomhangolására" is több idő jutna. A kamatkiadásokon elérhető, láthatóan jelentős spórolás rávilágít arra is, hogy (kormányzati retorikát használva) a szuverenitásért folytatott küzdelmünk során súlyos árat fizethetünk - akár százmilliárdokkal nagyobb megszorítások formájában.
