Életreform-mozgalmak és a művészetek
A modern korok embere a városokból gyakran kereste a menekülőutat a természetbe, amelytől azt várta, hogy gyógyírt jelent a modernizáció okozta problémákra. A természet és ember közötti harmónia visszaállításához a legkülönfélébb módszerekhez folyamodott, az alapelv a civilizációkritika volt. Az elvesztett teljességhez nemcsak a természethez, hanem Istenhez és a munkához, valamint a társakhoz való viszonyt is újra kellett értelmeznie. A 19. század utolsó harmadában világszerte megjelentek a reformmozgalmak, Közép-Európában az "életreform". A Monarchia nagyvárosaiban, Bécsben, Prágában és Budapesten az ekkoriban megjelenő új értelmiség, többek között a művészek, lelkes híveik, sőt, gyakran terjesztőik is voltak a reformtörekvéseknek. Így tehát joggal feltételezhető, hogy a korszak művészete és az életreform-mozgalmak között számos összefüggés található, ezek azonban mindezidáig rejtve maradtak a nagyközönség számára. Most viszont a Műcsarnok nagyszabású tárlata, a Rejtett történetek, az életreform-mozgalmak és a művészetek bemutatja a rendkívül szerteágazó mozgalmakat, valamint a művészetre gyakorolt hatásukat is.
